Darts: „Amikor eljön a mérkőzésem napja, szeretném teljes mértékben azt érezni: »na végre, versenyezhetek!«” – Kovács Patrik

– Október 18-án megnyerte a Hungarian Darts Super League őszi kiírását, a nyolcas döntőben aratott győzelmével kvalifikálta magát a 2026-os PDC-világbajnokságra. Hogyan teltek az elmúlt hetek az ünnepléstől egészen mostanáig?

– Az egy szombati nap volt, a vasárnap teljes mértékben azzal telt, hogy realizáljam, mit is értem el. Az azutáni két hétben szinte semmi mással nem tudtam foglalkozni, csak a médiamegkeresésekkel – mindemellett persze dartsoztam, nem álltam le emiatt a gyakorlással, elkezdtük felépíteni a felkészülésemet, de ebben az időszakban még sűrűn ki voltam zökkentve. Ezt próbáltam összeegyeztetni, többé-kevésbé sikerült, inkább kevésbé. Mostantól viszont azt érzem, még letisztultabb lesz a felkészülésem, mind a tábla előtt, mind fizikailag, mind mentálisan. A maguk rendje és módja szerint haladnak a dolgok.

– A selejtező utáni beszélgetésünkben említette, hogy idén állandó munkát vállalt, és ez került előtérbe a dartscal szemben. Mennyire tudja ezt összeegyeztetni a vébé-felkészüléssel?

– Pillanatnyilag nincsen fix állásom. Nagyjából egy hónapja elköszöntek tőlem, mondván, hogy stratégiát váltanak, de nekem ez egyáltalán nem kellemetlen, elfogadtam a döntésüket, nem volt belőle gond, sem vita. Így alakult. Jelenleg alkalmi munkákat vállalok tőlünk, Salgótarjántól nem messze, és ebben az a pozitívum, hogy én osztom be az időmet, hogy mikor tudok menni dolgozni, és teljes mértékben a felkészülésemhez tudom igazítani. Szeretnék mindent belefektetni, ami egy ilyen szintű versenyhez kell.

– Mit takar a mentális felkészülés egy dartsosnál?

– Szerintem ez mindenkinél más. Egyfelől nem feltétlenül elválasztható a mozgástól, azért sétálok nagyokat a városban, meg azért járok úszni, mert egyrészt az ember életmódjára jó hatással van, másrészt tulajdonképpen az agyamat is erősítik ezek. Más impulzusok érnek az uszodában, és mások séta közben, és mindkettőből megpróbálja kihozni az ember a maximumot. Például növeli az ember tűrőképességét – mert nyilván jól esne menet közben kimászni a medencéből, és meginni egy üdítőt a büfében, de nem teszem, mert ragaszkodom ahhoz, hogy a saját érdekemben tovább kell mozognom. Amit másfelől viszont különválasztanék, mint konkrét mentális felkészülés, az az, hogy fontos beszélni az esetleges problémákról, valamint az olyan dolgokról, amelyek pozitív irányban megerősítést igényelnek. Ebbe most részletesebben nem megyek bele, de nagyon fontosnak tartom, hogy a negatívumok, amelyek hátráltatnak, azok ne terheljenek, a pozitív gondolatok pedig megerősödjenek.

– A sajtótájékoztatón arról is beszélt, hogy az ellenfele, Callan Rydz rutinosabb abban a közegben, amibe ön néhányszor kóstolhatott bele, a PDC-világbajnokság pedig a sportág csúcsa. Várja már, hogy megtapasztalhassa a hangulatát, vagy egyelőre, mivel szokatlan, még egy kicsit távol tartja magától gondolatban?

– Is-is. A napokban már mondogattam otthon, hogy nem bánnám, ha már most utazhatnék, de türelmetlen sem akarok lenni, mert az még nem vezetett jóra az életemben. Játszadozom a gondolattal – úgy is lehet tekinteni, hogy már csak két-három hét van hátra, meg úgy is, hogy még ilyen sok. Ez az érzés váltakozik bennem, amit nem is bánok: szeretnék egyfelől türelmes lenni, másrészt pedig igenis akarjam, éhezzek arra, hogy végre mehessek dartsversenyre. A selejtező óta nem versenyeztem, nem is fogok a vébéig – nyilván telhetne úgy is a felkészülés, hogy versenyről versenyre járok, de nem úgy tekintek magamra, mint akinek pillanatnyilag ez lenne a kézenfekvő. Amikor eljön a mérkőzésem napja, szeretném teljes mértékben azt érezni: „na végre, versenyezhetek!”

– Callan Rydz viszonylag gyorsan dobál, hamar letudja a köreit, ön pedig inkább szereti átgondolni, megfontolni a dolgokat dobás előtt. Ilyen pörgős ellenfél ellen mennyire lesz képes szem előtt tartani, hogy megőrizze a saját stílusát, a tempót, ami önnek kényelmes?

– Az én esetleges megfontoltságom mindig szituációfüggő. Játszottam már le pályafutásom során én is nemegyszer pörgős meccset, többet, mint a nyugodtabb, megfontoltabb módszerrel. Most azt gondolom, hogy ha a mérkőzés alatt úgy érzem, hogy nem érdemes rohanni, mert csak beleszaladnék egy pofonba, akkor nem erőltetem a gyors játékot – és ezzel nem a másikat akarom összezavarni, egész egyszerűen amikor megfontolt vagyok, akkor kizárólag magamnak szeretnék időt adni. Szó nincs aljas módszerekről, a másik zavarásáról, amit egyébként manapság is megkapok kritikaként, amikor ilyen ritmusban játszom. Aki ismer, tudja, hogy nem így van, aki meg másképp látja, ő nem ismer, és nem is kell, hogy ismerjen. Tiszta fejjel szeretnék megérkezni a tornára, tiszta fejjel szeretnék dobni, arra gondolva, hogy ebből valami jót lehet kihozni. És ha úgy érzem majd, hogy negatív gondolatok járnak a fejemben, amikkel nem állhatok oda dobni, akkor igenis dolgozni fogok rajta a mérkőzés alatt, hogy ez ne így legyen.

– Egyébként mit gondol a sorsolásról? Végül is nem az első kiemelt Luke Littlert kapta meg, de Callan Rydz kétszer bejutott a negyeddöntőbe a világbajnokságon, legutóbb éppen tavaly.

– Tudtam, hogy a rangsorban az első hatvannégy játékos közül kapok ellenfelet. Az első és a hatvannegyedik között van ugyan különbség, de nem sok, ellenben az első és köztem, meg a hatvannegyedik és köztem is jelentős a különbség, innentől pedig mindegy volt nekem, kit sorsolnak ellenfelemnek. Sosem lehet tudni, hogy adott forma alapján mi az előnyösebb, ha Callan Rydzzel, vagy éppen Peter Wrighttal játszom… Nem tudom, ha nincs ez a nagy médiaérdeklődés ezzel kapcsolatban, akkor csak csöndben tudomásul veszem. Ugyanúgy állok ki Callan ellen, mint bárki más ellen, ugyanúgy a legjobbamat szeretném nyújtani, aztán kiderül, ez mire lesz elég.

– Ha már a médiaérdeklődés: ön a magyar darts egyik ismertebb alakja, szerepelt korábban két WDF-világbajnokságon, négyszer képviselte Magyarországot a World Cup of Dartson, de a PDC-vébé mégiscsak más kávéház. Meglepte, hogy ekkora reflektorfény vetült önre?

– Nem lepett meg, azt pedig a saját problémámnak tekintem, hogy én nehezen azonosulok ezzel. Tisztában voltam vele a selejtező megnyerése után, hogy sokat és sokszor kell majd beszélnem, de én ennél összességében zárkózottabb vagyok. Viszont erről kizárólag én tehetek. Nem a média a hibás, hanem én.

– Szerintem ez egyáltalán nem hiba.

– Hát, talán. Úgyhogy nincs ezzel semmi gond, a kötelezettségeimmel tisztában voltam, és gondolkodás nélkül rendelkezésre álltam a megkeresésekkor, még ha elsőre visszakoztam is kissé.