A hagyománnyal már szakítottunk – Szabó Gábor jegyzete

Mit ér a súlyemelő, ha magyar?

Sokan sok fogalmat behelyettesítettek már Veres Péter jól ismert szociografikus műve, a „Mit ér az ember, ha magyar” címébe. Az író nehéz időkben, 1940 végén vetette papírra gondolatait levelek formájában, tollát a nemzet sorsáért érzett felelősség vezette. S hát miért ne aggódhatnánk a magyar súlyemelésért... Tényleg, mennyien aggódnak?

Ha csak a – kietlen – felszínen tekintünk végig, mit látunk? Az elmúlt három olimpián egyedül az ólomsúlyú Nagy Péter képviselte Magyarországot; a legutóbbi világbajnokságon is egyedül az ő 192 centije hajolt le a rúdhoz; valamint gondoljunk bele, a sportág hazai zászlóshajójaként ő is csak a 18., illetve a 16. helyen tudott végezni a 2019-es és 2021-es vb-n. S ha hozzátesszük, hogy januárban betölti a 37. életévét...

Hol vannak a többiek, az utódok?

Dobos Imre elnök nemrég – megmosolyogtatóan – azt nyilatkozta, hogy nagyon jó edzők dolgoznak Magyarországon, kiváló a szakmai munka, a mieink remek szakítók. Ehhez képest most a hagyományokkal szakítottunk: 1957 után először várunk hiába, hogy magyar emelőt szólítsanak pódiumra a – decemberi kolumbiai – világbajnokságon. Ez is válasz. Ennyit ér a magyar súlyemelő. Nem elég jó ahhoz, hogy ilyen messze elreptessék.

Persze sokan moroghatnak, miért nem írok Mitykó Veronika októberben szerzett U23-as Európa-bajnoki aranyáról. Valóban, a 22 éves, 208 kilót emelő csabai hölgy sikere üdítő balzsam, de csak egy borsónyi a sportág kiszáradó testén. Legyünk reálisak: Szuromi Tímea 36 évesen ért el 213 kilót 81 kilóban, s lett 14. a 2019-es vb-n, Mitykó 208 kilója a 33. helyre lenne jó, ha besoroljuk kategóriája nevezési eredményei közé a december 5-én kezdődő bogotái viadalon.

A MOB „Az olimpiai sportágak versenysport-stratégiája 2022–2032” elnevezésű tanulmányából kiderül, az eredménymegtartási ráta tekintetében – a röplabdával együtt – a súlyemelés áll az utolsó helyen, vagyis az utánpótlás-korosztályban elért eredmények semennyire sem tükröződnek a felnőttek között mutatott produkciókban. A feladat tehát egyszerű: ezen kell változtatni. Tessék felkarolni a most fellelhető néhány tehetséget (Boros Viktória, Fekécs Szilárd, Holló Szilárd, Mitykó, Szalai Lili), rendszeresen, hosszú időre beterelni őket az edzőtáborba, igenis minden pénzt rájuk költeni, és hajrá, mutassák meg az edzők, tényleg olyan jók-e!

A szakításon kívül ott van még a lökés is...

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!