Országimázs – Thury Gábor jegyzete

Gyakran ízlelgetjük ezt a szót, pontos jelentéstartalma az országról kialakult kép, amely hazánkkal kapcsolatban formálódik a külföldiekben, főleg azt követően, hogy Magyarországon jártak. A megítélés lehet pozitív vagy negatív, ha a fogalmat a sportra csupaszítom le, egyértelműen pozitív. Vagy ha úgy tetszik, Magyarország jó házigazda. A sportért felelős államtitkár, Szabó Tünde a nyári universiadéra utazó magyar csapat szerdai eskütétele után az M1 csatornának többek között elmondta, a hazai rendezésű világversenyeket követően rendre kiváló minősítést kapunk. Nemcsak az eskütétel volt az apropó, a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség bejelentette, megpályázza a 2025-ös universiade megrendezését. Az államtitkár asszony nem mulasztotta el megjegyezni, hogy addigra minden szükséges sportlétesítmény megépül, mi több, minden sportág elmondhatja magáról, hogy Magyarországra hozta a legnagyobb eseményét.

A teljesség igénye nélkül: Budapest 2017-ben vizes vb-nek, ugyanebben az esztendőben cselgáncs-, 2018-ban birkózó-vb-nek adott otthont, idén már túl vagyunk az asztaliteniszezők vb-jén, júliusban vívó-, augusztusban kajak-kenu-, szeptemberben öttusa-világbajnokságot rendeznek hazánkban, 2022-ben a férfi kézilabda Eb költözik Szlovákiába és hozzánk, hogy a 2023-as atlétikai vb-ről ne is beszéljünk. Ehhez tökéletesen passzol, hogy a női tenisz legrangosabb csapatversenyének, a Fed-kupa döntőjének is Budapest a rendezője a következő három évben, jövőre és 2021-ben a Papp László Budapest Sportaréna, 2022-ben pedig már a népligeti új sportcsarnok várja a legjobbakat az egyenként 18 millió dollár díjazású tornadöntőre.

Csütörtökön a jövő évi Giro d'Italia első három etapjának magyarországi programja is kialakult, a 9.5 kilométeres időfutamot követő napon a Budapest–Győr 193 kilométeres, egy nappal később a Székesfehérvár–Nagykanizsa szakasznak (197 km) vágnak neki a bringások, úgy, hogy a mezőny érinti Zalaszabart – aki nem tudná, ezen a településen avatták fel az első Puskás Ferenc-szobrot. Lehetne itt most írni a turizmus jelentőségéről, a hazánkban eltöltött vendégéjszakákról, de nem teszem.

Helyette előhozakodnék két személyes élménnyel, amelyek egész életemre kihatottak: ott voltam az 1965-ben fővárosunkban rendezett universiade nem egy eseményén, arról nem beszélve, hogy budapesti aranyérmeseink között szép számmal találunk olimpiai bajnokokat is. Zsivótzky Gyula kalapácsvetésben, Kulcsár Győző, Schmitt Pál párbajtőrvívásban, Bodnár András, Felkai László, Konrád János, Pócsik Dénes és Rusorán Péter vízilabdázásban lett aranyérmes, de a sor szinte vég nélkül folytatható az utódokkal: Magyar Zoltán, Borkai Zsolt, Szabó Bence, Nagy Tímea vagy Kiss Balázs. De említhetném, az 1966-os budapesti atlétikai Eb-t is, amelyen a nézők tomboltak, amikor Mecser Lajos futott vagy éppen Varjú Vilmos lökte a súlyt.

Ha egy trendből következtetést illik levonni, akkor a napnál is világosabb: előbb (noha önmagában nem mindegyik éri meg feltétlenül a befektetést) a legmagasabb szintű világversenyeknek adunk otthont, hogy aztán Budapest kiváló országimázzsal a háta mögött megpályázza az ötkarikás játékok rendezését.