Szerencsés tizenhármas – Ballai Attila jegyzete

A Nemzet Sportolója kitüntető cím tizenegy birtokosa kedden úgy határozott, hogy Kamuti Jenő legyen a tizenkettedik. Pontosabban: ez még csak javaslat, nem döntés, de aligha kérdéses, hogy végeredményt hirdethetünk.

Az sem vitás, hogy a kétszeres olimpiai ezüstérmes, világbajnok tőröző, sportvezető, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke méltó az elismerésre. A téma legfeljebb úgy vethető fel, e pillanatban a jelöltek közül ő volt-e a legméltóbb.

A Nemzeti Sport és az nso.hu szavazásának végkimenetele alapján a mi médiumainkban véleményt nyilvánítók szerint nem, ők nagy fölénnyel Jónyer István asztaliteniszezőre voksoltak, másodiknak pedig Mészöly Kálmán labdarúgót hozták ki. A Nemzet Sportolói azonban más sorrendet állítottak fel, igaz, az ő listájuknak csupán a győztese ismert. Ítéletük – már csak bálvány mivoltukból adódóan is – sportszakmai és morális alapról is felülírhatatlan, vesztesek e versenyben amúgy sem lehetnek; csalódottak viszont még igen.

Annak idején – amikor az Aranycsapat akkor még két élő tagja, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő tűnt a leginkább esélyesnek az egyetlen megüresedő helyre, éppen az gyengítette a pozíciójukat, hogy kettejük közül csak az egyiket aligha merészelték volna beszavazni a másik kárára – egyik írásomban elsőként javasoltam, hogy a szükség bontson törvényt, átmenetileg emeljék tizenháromra a létszámot, iktassák be Grosicsot és Buzánszkyt egyszerre. Az egyik parlamenti képviselő forrásmegjelölés nélkül átvette az indítványomat, ám mivel sikerre vitte, nem bántam, sőt.

Ezért most is kirukkolnék egy merészebb, ábrándosabb, a magyar sport hőskorát idéző ötlettel. Ha már a Nemzet Sportolói tagság három vívója, Rejtő Ildikó, Kulcsár Győző és Schmitt Pál a valószínűleg létező – és egyáltalán nem kárhoztatható – sportági összetartás jegyében helyzetbe hozta Kamuti Jenőt, az egyébként roppant kedves, bájos, de társaival ellentétben legfeljebb szűk szakmai körökben ismert hallássérült, siketlimpiai bajnok asztaliteniszező, Ivánkay Mária is tehetne egy gesztust a sportágának és a négyszeres világbajnok Jónyer Istvánnak. Nem arra gondolok, hogy mondjon le a javára, hanem esetleg arra, hogy pendítse meg: a tizenhárom ismét szerencsés szám lehetne. Vagy akár a tizenkettő plusz egy, utóbbi kategóriában mindig egy fogyatékkal élő sportolóval.

Aztán remélem, egyszer még a Nemzet Sportolója lesz Mészöly Kálmán is. Mert ha ő nem, minimum negyven esztendőre futballista nélkül maradunk.