ALAPVONAL. A sport most sem lehet megosztó tényező. Akkor sem, ha éppen az országgyűlési választások mentén szakad ketté az ország. E hasábokon nem fogok senkit agitálni, győzködni, annyi azonban engedtessék meg, hogy a sportnapilap publicistájaként, két versenysportoló lány apjaként – nem ma, hanem időtől függetlenül – a magyar sport és sportolók mellett álljak.

ALAPVONAL. Ha valahol, hát a Franzstadtban tudják, hogy ilyen helyzetekben egy villanás az élet. Minden és semmi között egy csatár sziporkája vagy elpackázott ziccere, egy kapus földöntúli bravúrja vagy benyelt potyája dönt.

ALAPVONAL. Az igazán sokkoló az, hogy nekünk se így, se úgy nem jutna hely a kiválasztottak között. Nekünk mindenképpen savanyú a szőlő, én is ezért szórakozom Új-Kaledóniával, és káröröm helyett szánom az íreket. Kell-e mondani, hogy mi 1986-tól fogva hiányzunk, monoton, a változatosságot csupán az jelenti, hogy kezdetben a 24, majd a 32, idén pedig a 48 közé nem sikerült befurakodnunk.

ALAPVONAL. Mindent végiggondolva, ebben a bragai 0–4-ben sincs semmi rendkívüli. Abban már inkább van, hogy az El-alapszakasz első hét fordulóját veretlenül vívta meg  a Ferencváros.

ALAPVONAL. A futball Magyarországon – ahogyan olykor becéztük, Futbóliában, ebben a focialista országban – mindig is a legteljesebb közügy volt.

ALAPVONAL. A – két szomorú kivétellel – ma is köztünk élő ezüstérmesek példája számos egyéb lecke mellett azt is üzeni az utódoknak, mit jelent, mennyit ér a magyar válogatott meze és a győzelem tudománya.

ALAPVONAL. Ők is a bőrükön érezték a történelmi pillanatot, Baróti Lajos szövetségi kapitány utóbb úgy fogalmazott, ez a meccs mindenről szólt, csak a futballról nem. A nézőtéren számos, a diktatúra elől külföldre menekült honfitárs foglalt helyet, és Nagy Imre kivégzése miatt nagy részük magyarul szurkolt a magyar csapat ellen. Hátborzongató ellentmondás.

ALAPVONAL. A válogatott és az azt övező szövetségi burok ugyanis nem azonos a magyar futballal. Szerencsére van kibe, mibe kapaszkodni. A nagy egészből így nem kellett, nem is lehet kiszeretni.

ALAPVONAL. Wayne Rooney mintha az én véleményemet fogalmazta volna meg Illetről: »Már megőrjít. Carrickről és a Man. Unitedről beszélünk, sorozatban az ötödik meccsüket próbálják megnyerni, és az egész arról szól, hogy ez a srác levágatja a haját. Fogadok, hogy teljesen összetörne, ha a United nyerne, mert hirtelen jelentéktelenné válna.«

ALAPVONAL. A görögök ellen a kiállítások aránya 11–5, a kontrafaultoké 11–3 volt oda, azaz e két kulcselemben 22–8-as hátrányt szenvedtünk. A tévén keresztül végképp bajos megítélni, ebben mekkora szerepe volt a partról fújó ellenszélnek és mekkora centereink, valamint az ellenfél centerei elleni védekezésünk időnként nem „Eb-kompatibilis” kézitusáinak, de ezt az elemzést el kell végezni.

ALAPVONAL. Két arcátlan fújás, nálunk, de nem ám nekünk, hanem éppenséggel ellenünk. A fülemben csengenek az egyik európai sportági szövetség középvezetőjének szavai; azt a közvélekedést osztotta meg velünk, hogy mi, magyarok olyan jó fejek vagyunk, amiért mindent megrendezünk, és sohasem kérünk semmit cserébe. Eszerint mások kérnek.

ALAPVONAL A különféle nyelvújítási törekvések során felvetődött javaslatokról úgysem az adott pillanat és az alkotó ítél, hanem az utókor.

ALAPVONAL. Akik ma peckesen járkálnak mindenféle medencéink partján játékosként, vezetőként, szurkolóként, jó, ha tudják, hogy nemesi rangjukat örökségüknek köszönhetik, amelyet 1926-ban, egy évszázaddal ezelőtt alapozták meg a dicső elődök. Mint fentebb említettük, nagyjából negyven esztendőn át tartott az egyeduralom, onnantól már más sportág lett a póló egészen más élmezőnnyel.

ALAPVONAL. Miként nem számíthatott az az egyszeri, egyébként kiváló ferencvárosi játékos sem, aki a zuhanyból kilépve, afféle lábtörlőként használva azt, ráállt a saját mezére. A fentiekben is említett Dalnoki Jenő ekkor már edzőként ténykedett az Üllői úton, és ennek láttán valósággal lelökte a »vétkest« a dresszről, fennkölt kiselőadást rögtönzött annak szentségéről, és egyes híresztelések szerint meg is csókolta azt.

ALAPVONAL. Tisztelettel kérek mindenkit, a legszélesebb látókörű sportvezetőktől, edzőktől, a legkiválóbb sportolóinkon, bálványainkon át a legbeszűkültebb, legindulatosabb, legmegkeseredettebb kommentelőkig, fogadják el, senkinek sem akarunk rosszat, nincs az egészben semmi sandaság.

ALAPVONAL. Kimondatott, hogy a játékosok hosszabb pihenőt igényelnek a regenerálódáshoz, így hatvan órán belül egyetlen csapat sem kötelezhető két mérkőzésre.

ALAPVONAL. Ezért is üdíti a lelket, fényesíti a szellemet az egyszerű, tiszta szó. Amikor a szülés után visszatérő, sugárzóan játszó klasszist megkérdezem, mi változott, és azt feleli: jobb ember lettem. Amikor az utolsó leheletéig, ina szakadtáig küzdő bálvány arról vallva, mi hajtja még, magától értetődően sóhajtja: ez az életem, azt meg nem ronthatom el.

ALAPVONAL. Nem mai igazság, hogy a versengés, a vetélkedés, a virtus egyidős az emberiséggel, és a győzelem érdekében nem éri, érte be mindenki a megengedett eszközökkel, hanem olykor (sokszor) bevetett megengedhetetleneket is. Mert a csalás is egyidős az emberiséggel. ( … ) Tértől és időtől függ persze, hogy az adott közeg a sportszerű vesztest vagy a csalafinta nyertest méltányolja-e.

ALAPVONAL. Akkor örüljünk vagy szomorkodjunk, büszkélkedjünk vagy pironkodjunk? Szerintem sem erre, sem arra nincs okunk, ezen a vb-n nagy baj és nagy jó sem ért minket. E négy érzésből hozzám most a visszafogott büszkeség van legközelebb.

ALAPVONAL. A norvégok, a franciák, talán még a dánok, a hollandok és a németek alkotta szűk elithez a nemzetközi közvélekedés szerint a közelmúltban egy új tag csatlakozott: a magyar.