Hogyan sikerült a tavalyi futóéve?
Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy visszafogott – mondta Horn Zsanett. – A bokasérülésem után kevés versenyen vettem részt, sőt, a megszokottnál kevesebbet is edzettem és futottam, egy kicsit pihenősebb esztendő volt. Azonban a bokám immár teljes mértékben meggyógyult, erre már nem foghatok semmit, remélem ez az évem sokkal jobb lesz. Most az alapozást végzem, szerencsére jelenleg minden rendben van.
A visszafogott év ellenére is ért el kiemelkedő eredményeket. Milyen versenyeket emelne ki tavalyról?
A Balaton Szupermaratont és az Ultrabalatont mindenképpen. Előbbin először vettem részt, rögtön a bokasérülésem után tartották, éppen ezért meglepődtem, hogy jól sikerült. Tetszett, hogy négynapos az esemény, így egy-egy szakasz után volt idő regenerálódni. Mivel akkor már régóta nem futottam egyben ötven kilométert vagy afeletti távot, így nem tudtam, hogy fog menni, de szerencsére semmi probléma nem jött közbe, nagyszerűen ment.
Én is azt éreztem, és az eredményeim is azt mutatták, hogy napról napra egyre erősebb és jobb voltam, azt éreztem, hogy a sérülés után visszajött a futókedvem és az erőm.
Említette, hogy az alapozást végzi. Hol tart?
Nyilván még nem vagyok csúcsformában, annak örülök, hogy tudom tartani a tervet, nem hagytam ki edzést betegség vagy sérülés miatt. Remélem, végig tudok csinálni egy rendes téli alapozást, és tartani az edzésprogramot.
A cél az, hogy ne maradjon ki egyetlen tréning sem.
A BSZM és az Ultrabalaton idén is tervben van, illetve az év második felére a nagy célom a Spartathlon, remélem, sikerül kijutnom a legendás görög eseményre. Ezek mellett természetesen ott vannak a szokásos edzőversenyeim, így a Szőlőskörön, az Omszki Ultrán és egy hatórás futáson szeretnék indulni. Vannak tehát céljaim, ám a legfontosabb, hogy ne sérüljek meg és egészségesen végigcsináljam az idényt.