Forray Gábor: Mi nem ígérgetünk felelőtlenül

– Nem volt könnyű évad, de a vége happy end lett. Egy pillanatra sem veszítette el a hitét a csapatában?     
– Nem, a jelmondatom, hogy soha semmit sem adok fel, legfeljebb a csekket, de azt is az utolsó másodpercben – felelte félig tréfásan a bajnokság 13. helyén végző MVM-OSE Lions szerződést hosszabbító edzője, Forray Gábor. – A csapat, a kollégáim és én is keményen dolgoztunk, de ha tíz év alatt összesen ér ennyi balszerencse valakit, mint ebben az idényben minket, az is sok lenne. Az egyik emberem bokája kificamodott, cserét kért, sántikált, összeütközött a játékvezetővel, és ekkor el is tört a bokája Kaposváron – akkor még vezettünk…

– A Körmendhez hasonlóan féloldalasak voltak a playoutban, otthon csak győzelem, idegenben csupa vereség. Amellett, hogy erős a hazai pályájuk, ez minek tudható be?
– Érdekes, mert ezek az idegenbeli vereségeink egy kivétellel egylabdásak voltak, ezekből összesen tizenháromvolt az évad során. Nem fogom a külső körülményekre, ez betudható annak, hogy Csutinak, Takácsnak, Balsaynak, Sövegjártónak és Major Bulcsúnak ez volt az első idénye karrierje során, amikor téthelyzetben kapott fontos feladatot, nem csak ácsorgott a sarokban. Közülük legalább kettő a végjátékban is a pályán volt, a hiba benne van a játékban, és idegenben többször előfordul, a hazai csapat magabiztosabb és talán jobban koncentrál, ráadásul mindig magunkat vertük meg. Ebből is tanulnak a srácok, és hazai pályán az idény legfontosabb meccsén sikerült tizennyolc ponttal legyőznünk a Szegedet. Balsay és Major nálunk marad, a többieket elvitték nagyobb, jómódú csapatok, noha a klub minden erőfeszítést megtett, hogy ne így legyen, felelőtlen ígérgetésekbe nem akarunk és nem is tudunk belemenni.

– Büszke a bennmaradás kiharcolására?     
– Megítélésem szerint az utolsó mérkőzésen kiharcolt bennmaradás nehezebb a bajnoki cím megszerzésénél. Olyan, mintha az egyetemen a kettesért felelnél, de ötösre kell tudni az anyagot, különben nem négyest kapsz, hanem megbuksz, vagyis kiesel, ami végzetes is lehet, bár a Kaposvár azonnal visszajutott és dobogós lett. Nem szerettem volna, ha első osztályú együttes nélkül marad a Vértes térsége, nagyszerűek a körülmények, a szurkolók élnek-halnak a csapatért.

– Gyakorlatilag új magyar magot kell építeni, ennek Csendes Péter lett az első „mozaikdarabkája”. Miért választották őt?
– Csendét utánpótláskora óta ismerem, taktikailag és technikailag képzett, fegyelmezett játékos, akinek nem jutott elég perc Sopronban. Éhes a sikerre, motivált, vagány srác, ilyeneket keresek, nem fizetünk több millió forintot olyan játékosoknak, akik kicsivel rutinosabbak. A fiatalok korrekt áron eljönnek ide, felépítik magukat a segítségemmel, ez nekem, a klubnak és nekik is jó. Működik a rendszerünk, s bár a tabella nem hazudik, a bennmaradás mellett továbbra is fontos részfeladat a fiatalok fejlesztése.

–  Mi lesz a koncepció a légiósok kiválasztásánál?
– Két mezőnyjátékost keresek és egy magasembert, a negyediket meglátjuk, ahol a magyar mag hiányposztos, oda szerződtetném.

– A várhatóan átalakuló sportfinanszírozási rendszer véleménye szerint milyen hatással lesz a férfi kosárlabda élvonalára?
– Egy-két klub vakmerően igazol, bátran mond all-int, mi és még jó néhány csapat racionálisak vagyunk. Nagyon nehéz helyzetbe kerülhet minden sportág, ha egyik pillanatról a másikra megszüntetik a támogatását. A világ eddig irigykedett a magyar sportra, ám mivel akadtak túlkapások, meg kell találni az arany közép­utat – támogassák, de ne polgárpukkasztó mértékben. A kosárlabda eddig sem volt felüldotálva, ár-érték arányban megfelelő támogatást kapott, remélem, ez továbbra is így lesz. Ami problémás, hogy az utánpótlásban felhígult az edzői szakma, nem megfelelően képzett játékosok érkeznek a felnőttcsapatokhoz. Üdvözlöm, hogy magyarokat kell játszatni, de van, aki nem érdemes erre, és csak a mesterséges szabályozás segít rajta. Azért kell vennem légióst, mert nincs elég hazai játékos, akit pályára tudok küldeni.

– Összességében hálás feladat Oroszlányban edzőként dolgozni?
– Én nagyon szeretek, az infrastruktúra, a csarnok, a konditerem kiváló, csak a kosárlabdával kell foglalkozni. Amit ígér a klub, mindig pontosan teljesíti, a közönség folyamatosan a csapat mellett áll, a vezetőség nem kapkod Hűbele Balázs módjára, és rúgja ki az edzőt néhány vereség után, vagy osztogat büntetést. Nem a dobogó a cél, de szeretnénk minél több győzelmet megszerezni.