TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Messzemenő következtetéseket lehet levonni ugyanis például abból, egy adott bajnoki esztendőben az ország területén belül hol helyezkednek el  a különféle osztályokban a labdarúgócsapatok, hol van szándék a szintlépésre, melyik régió felül-, illetve alulreprezentált az adott ligában.

ALAPVONAL. Napjainkban ez már nehezen elképzelhető, az azonban igen, hogy figyelemmel kísérjük azt a néhány magyart, aki a pályára lépő ötbe kerülhet. Az is elképzelhető, sőt, a legfontosabb ez lenne, hogy labdarúgásunk visszanyeri identitását, felismerhető lesz a magyaros stílus. És egyértelmű, ha a terv megvalósul, a válogatottat összeállítani is könnyebb, nem nagyítóval kell keresni az odavaló játékosokat.

ALAPVONAL. Vasárnap délutántól kezdődően tízezrek bámultak értetlenkedve a semmibe: miként történhetett meg, hogy a román futballközvélemény által is a klubstabilitás mintájának tekintett sepsiszentgyörgyi csapat nyolc év után búcsúzik a Superligától?

ALAPVONAL. A szurkoló egy életre választ klubot és akkor is kitart mellette, ha nem fut a szekér, a néző viszont egy-egy csapattal szimpatizál, amely valamilyen szempontból kimagaslót nyújt – ezt a két érzést össze sem lehet hasonlítani.

ALAPVONAL. Mindenkinek jót tesz ez a kiélezett versenyhelyzet. A semleges néző, a szurkoló és az üldöző mellett még az üldözöttnek is. Nemcsak itt és most, hanem az élet bármely területén mindig. Mert ha tudod, hogy akármit megtehetsz, úgyis első leszel, abba akkor is belekényelmesedsz, ha amúgy te vagy a világ legelhivatottabb, legelszántabb sportembere.

ALAPVONAL. Nemhogy nem tudta, de nem is akarta levetni magáról a »kültéri srác« képét, aki, ha a kedve úgy hozza, simán legurít egy sört. Ahogyan tette azt a 2016-os bajnoki cím után egy tetoválás elkészítése közben. Aztán meg rohant haza, mert nála volt a csodálatos menetelést megünneplő kerti parti.

ALAPVONAL. Akármilyen furcsa ezt leírni, a labdarúgás szempontjai nem számítanak, ha a valós tét a falu élete, ereje, mozgásban tartása, emberi kapcsolatainak erősítése, közös élményeinek megőrzése. A futball ebből a szempontból csupán eszköz, ám sok esetben éppen a legerősebb eszköz.

ALAPVONAL. Tudják jól mindenhol: életről-halálról dönt a labdarúgó NB I utolsó két fordulója. Hogy a többnyire nemzetközivé váló öltözőkben miről van szó és mekkora a feszültség, nem tudom, de ennyire közel a végéhez talán mindenki megérti, hogy az érintettek a tűzzel játszanak.

ALAPVONAL. Ahelyett, hogy enyhült volna a légkör, pattanásig nőtt feszültség, minden eddiginél élesebb a megosztottság, a felek a sportra korábban nem jellemző kritikai megnyilvánulásokkal, minősítésekkel, jelzőkkel illetik az ellenoldalon állókat, miközben a magyar asztalitenisz a sport iránt érdeklődő közvélemény szemében a lét és a nemlét határán mozog.

ALAPVONAL. Második bajnoki címével Haralambusz immár olyan csúcson osztozkodik, amelyet idáig a magyar Jánossy Béla birtokolt. A ciprusi duplázásáig ő volt az egyetlen külföldi szakember, aki csapatával két egymást követő évben is képes volt a román első osztályú futballbajnokságot megnyerni.

ALAPVONAL. A labdarúgó BL-serlegért tehát két zseniális, de az idény előtt ezen a szinten némiképp lesajnált, az előző idényben hazája bajnokságát megnyerő csapat küzd egymással, az El-fináléban az évad előtt esélyesnek számító, de a PL-ben rendre csalódást okozó klubok csapnak össze, míg a Konferencialiga-döntőben egy harmadik párosítási formula jött össze.

ALAPVONAL. Ami megmaradt, az leginkább a két világháború közti Nemzeti Sportnak és Pluhár István rádiós közvetítéseinek köszönhető. Pluhár előtt tisztelegve a Nemzeti Sportrádió vasárnap tematikus nappal emlékezik 1930. május 11-re, amikor először szólt sportról a rádió.

ALAPVONAL. »A középpályán és a tizenhatos előtt többször is labdát veszítettünk, ebből tudott építkezni az ellenfelünk« – mondta akkurátusan Garami József,  az újságírói jegyzetfüzetbe rövidítve pedig az került be, hogy »Akpályán + 16 eltt, labdaveszt., ellenf.épí…«.

ALAPVONAL. Ha Gregg Popovich úgy érezte, valaki fáradt, kihagyta és pihenőre küldte. Ha több játékosnál egyszerre vette észre ugyanezt, egyszerre adott mindegyiküknek szabadnapot. Az sem zavarta, ha ezt országos televíziós csatornán közvetített slágermérkőzésen kellett megtennie. Előbb nézte az embert a tanítványaiban, és csak aztán a játékost. Ha ez 250 ezer dolláros büntetéssel járt, elvállalta.

ALAPVONAL. Azért lehet következtetni arra, hogy ha a szövetségen múlik, nagyobb átalakítás következik.

ALAPVONAL. Szakmai és szurkolói körökben is rendszeresen viták tárgyát képezi: jól van ez így? Számos érvet lehetne felsorolni, miért jobb a kisebb létszám, már csak az ország méretéből adódóan is, ráadásul így a központi forrásokból is több jut a csapatoknak. Én mégis bővítéspárti vagyok.

ALAPVONAL. Kanada jégkorong-válogatottja szinte hazajár Budapestre, sorozatban harmadszor játssza nálunk a vb-t megelőző utolsó előkészületi találkozóját. Becsüljük meg és értékeljük, hogy évről évre testközelből élvezhetjük a játékukat, mert korántsem magától értetődő, hogy a világ legjobbjai »házhoz jönnek«.

ALAPVONAL. Ezt azonban megtagadta a sors, hiszen már a torna zárórája előtt két nappal eldőlt, hogy épp a házigazda válogatott zuhan ki a második vonalból.

ALAPVONAL. Ha az utolsó gól a Veszprém és a Ferencváros javára határozott volna, a napokban számos lelkendező cikk és értekezés születne »lám, így kell ezt« alapállásból, e páratlan sikersorozatról. Most, hogy ellentétes előjellel kell közelítenünk, annyit azért így is rögzítsünk, hogy a legrangosabb nemzetközi kupa negyeddöntőjének utolsó pillanataiban csak az tud elbukni, aki odáig eljutott és ott is a végsőkig eséllyel küzdött.

ALAPVONAL. Vagyunk néhányan indiánok a futballban, akik úgy érezzük, a futball lelke, a játék természetes szelleme valahol elmaradt, tán a külvárosi pályákon, a faluszéli mezőkön, az amatőr korszak gentlemanjei között vagy egyenesen a napfényes gyermekkorban.