A gyenge játék ellenére van miben bíznia az ETO-nak

VALAMIREVALÓ EREDMÉNYT csak úgy érhet el az ETO FC az európai porondon, ha a visszavágón legyőzi a Víkingur Reykjavíkot. Ilyen szempontból lényegében mindegy, hogy az utolsó pillanatban megszerezte az egyébként teljesen megérdemelt győztes gólt az izlandi bajnok, a továbbjutáshoz ugyanis így is, úgy is be kell találni a kapuba hazai pályán. Márpedig biztos, hogy a visszavágó körülményei jelentősen megkönnyítik majd az ETO helyzetét, már csak az a kérdés, van-e annyi erő a játékoskeretben, és Efraín Juárez vezetőedző levonja-e az 1–0-s vereséggel végződő idénynyitó tanulságait, hogy sikerüljön a fordítás.

De melyek ezek a tanulságok?

A Víkingur az első pillanattól kezdve olyan letámadással futballozott, amely még a kapus Samuel Petrást is érintette. A győri labdakihozatal akadozott, nem volt, aki megtartsa a presszinget kikerülő felívelések után a labdát. Ilyen nyomást nyolc-tíz fokos hőmérsékletben jóval könnyebb az ellenfélre helyezni, mint a várható kánikulában Magyarországon. Efraín Juáreznek készen kell állnia arra, hogy mi történik, amikor az izlandiak letámadása összeomlik, vagy legalábbis visszaesik a hőség miatt. Nfansu Njie hirtelen jóval hasznosabb játékosnak tűnhet ebben az esetben, mint amilyen kedd este volt, de Bánáti Kevintől, Claudiu Bumbától, valamint a két szélső védőtől is sokkal lendületesebb játék kell a hátrány ledolgozásához. A győriek bírták az iramot, de kevésszer kerültek kezdeményező helyzetbe: az ellenfél térfelén rendkívül pontatlanul futballoztak, a párharcok mellett ebben is javulniuk kell keddre, különben mindegy, milyen módon kerülik ki a letámadást.

A Ferencváros 2023-ban a feröeri KÍ ellen szenvedett meg az első mérkőzésen idegenben (0–0), de közel sem alakult ki olyan meccskép, mint kedden, amely során az ETO több góllal is kikaphatott volna, ha Samuel Petrás nem véd nagyszerű formában, mint a bajnoki címet hozó tavasz során. Ugyan az FTC hazai pályán még rosszabbul járt (0–3), ismét fontos tényező a műfű és igazi fű közötti különbség. Az ETO nem csupán forróságban, edzőmeccsekkel készült a BL-re, hanem látszólag problémát jelentett megszokni a változó borítást.

A mexikói vezetőedzőnek meg van kötve a keze a keret mélységét illetően. Az már a felkészülés idején is látszott, hogy erősen korlátozott a választási lehetősége a kezdőcsapatot és legfőképpen a cseréket illetően, ráadásul Nadir Benbuali (no meg Vingler László és Paul Anton) nem bevethető a sérülése miatt. Kedden a lehetséges ötből mindössze három változtatási lehetőségét használta ki, és valószínűleg nem azért, mert olyan elégedett lett volna a látottakkal. Schön Szabolcs a bokasérülése után nem bír sokkal többet húsz percnél, különben egyértelműen a kezdőben lett volna a helye. A hajrában még jobbhátvédet cserélt Juárez (Stefan Vladoiu helyett Bíró Barnabás érkezett), az utolsó pillanatokra pedig beküldte az általában epizódszereplő Huszár Marcellt: nem éppen a meccseket fenekestül felforgató játékosok. Sander Van Praet sportigazgatónak és a vezetőségnek már a következő napokban meg kell erősítenie a játékoskeretet, mert a kispad jelentős része fiatalokból áll (s ki tudja, meddig lesz még a klubban Vitális Milán és Tóth Rajmund).

A Víkingur Reykjavík tavaly a Konferencialiga-selejtező 3. fordulójában 3–0-ra győzött a Bröndby ellen hazai pályán, majd egy héttel később 4–0-ra kikapott idegenben. Az ezt megelőző kiesése a Konferencialiga 2025-ös tavaszi rájátszásában volt, amikor a sokkal erősebb Panathinaikoszt győzte le 2–1-re, hogy aztán Athénban kiessen a sorozatból a 2–0-s vereséggel. A Víkingur letámadása és kimondottan korszerű labdás játéka mellett a szokatlan időjárási és pályaviszonyok is jelentősen hozzájárultak a keddi eredményhez és a meccs képéhez (16–5 volt a lövések, 8–0 a kaput eltaláló lövések száma), de az elmúlt másfél évben két együttes is fordított hazai pályán az Izlandon összeszedett hátránya után.

Egy biztos: „kiscsapatos”, a kezdeményezést átadó futballal nem sikerülhet, ahogyan öt – ráadásul a kaput egyszer sem eltaláló – lövéssel sem.