Marco Rossi az NS-nek: Budapest jelesre vizsgázott!

– Először lehetett ott személyesen is a Bajnokok Ligája döntőjében. Milyen élmény volt? Így képzelte a klubfutball csúcsütközetét?
– Drámai volt a vége, de azt nem mondanám, hogy a történelem leglátványosabb fináléja volt, vagy hogy ezen a szinten kimagasló színvonalú mérkőzést láthattunk – felelte lapunknak Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya. – Inkább taktikai csata zajlott, amelynek a forgatókönyvét alapvetően meghatározta az Arsenal gyors gólja. Ha fordítva történik, és a PSG szerzi az elsőt, sokkal nyíltabb, izgalmasabb döntő kerekedhetett volna belőle. Így viszont az Arsenal nagyon mélyen védekezett, gyakorlatilag ez maradt az egyetlen esélye. A PSG-nél többet volt a labda, többet támadott, de el kell ismerni, az Arsenal jól megszervezte a védekezését.

– A helyszínen ülve mennyire más érzékelni a játék tempóját, mint televízión keresztül?
– Az intenzitás most nem volt kiemelkedő, de ez éppen a taktikai harc miatt alakult így. A döntő nagy részében az Arsenal betömörült, gyakorlatilag két párhuzamos falat felhúzott a tizenhatosa elé, a PSG pedig próbálta megtalálni a rést a falon. A játékosok sebessége, technikai képzettsége így is lenyűgöző volt, főleg akkor, amikor egy-egy klasszis lendületből indult meg. Hvicsa Kvarachelia például különbséget jelentett, kiharcolta a tizenegyest, volt egy nagy helyzete is, mindig benne van a játékban a váratlan húzás. A grúz szélső ma Európa, sőt a világ egyik legjobb támadója. Nem is örülök neki, hogy októberben és novemberben a Nemzetek Ligájában kétszer is találkozunk a grúzokkal, Kvaracheliára jól fel kell készülnünk.

– A PSG labdabirtoklása elképesztő fölényt mutatott, hetvenöt százalékban volt nála. Ilyen forgatókönyvre számított, vagy ez a mutató meglepő?
– A statisztikák alapján szinte nem is volt mérkőzés… A PSG sokkal többször próbálkozott kapura lövéssel és a szögletek száma is egyértelmű fölényt mutatott. Este lefekvés előtt megnéztem az összes statisztikai mutatót. De nem véletlenül mondom mindig, ezek az adatok a mérkőzés történetét mesélik el, nem pedig a végeredményről árulkodnak. A Paris Saint-Germaint a gyors hátrányba kerülés után támadásra volt ítélve, az Arsenal pedig még inkább visszaállhatott. Ilyenkor természetes, hogy az egyik csapat birtokolja a labdát, a másik pedig elsősorban védekezik. Ettől még a PSG-nek meg kellett találnia a megoldást, mert ekkora labdabirtoklási fölény önmagában semmit sem ér, ha nincs mögötte türelem és egyéni villanás.

– Az Arsenal tizenegyespárbajban veszítette el a döntőt. Mit gondol a büntetőpárbajról általánosságban? Ellene van, vagy valahogy csak el kell dönteni a párharcokat?
– Nem vagyok ellene. Kegyetlen műfaj, mert egyetlen rúgás, egyetlen rossz döntés vagy egy kapusbravúr évekre meghatározhatja egy-egy játékos megítélését. A tizenegyeseknél már nemcsak a technika számít, hanem a személyiség, az idegrendszer, az önbizalom. Egy ilyen párbajról már nehéz kizárólag futballszakmai alapon beszélni, elvégre teljesen más tizenegyest rúgni edzésen meg a Bajnokok Ligája döntőjében. Az edzők ilyenkor nemigen tudnak mit tenni, bízniuk kell a futballistáikban. Kívülről mindig könnyű azt mondani, az edző rosszul döntött, miért az a futballista rúgta, miért nem más a tizenegyest. Mikel Arteta ismeri a játékosait, látja, ki milyen idegállapotban van, ki mennyire fáradt. A hosszabbítás után több Arsenal-játékoson is látszott, mennyire kifutotta magát, görcsöltek a lábak, fogyott az oxigén, a figyelem és a fókusz sem lehetett már ugyanaz. 

– Luis Enrique és Mikel Arteta személyében két spanyol edző irányította a csapatokat. Ennyire jók a spanyol trénerek?
– A spanyol iskola jelenleg a világ egyik, ha nem a legjobbja. Elég csak megnézni, hány kiváló spanyol edző dolgozik magas szinten. Luis Enrique, Mikel Arteta, Pep Guardiola, Xabi Alonso, Unai Emery, Andoni Iraola – mindannyian más karakterek, más felfogást képviselnek, mégis van közös alapjuk. Magas szintű taktikai gondolkodás, különleges viszonyulás a labdához. Ami nem azt jelenti, hogy minden spanyol edző ugyanazt játssza, sőt, nagy különbségek vannak közöttük, de a képzésük, a futballkultúrájuk, a játék értelmezése példaértékű. Tanulni lehet és kell is tőlük.

– A BL-döntő legjobbjának a portugál Vitinhát választották. Ön is neki adta volna ezt az elismerést?
– Nagyon kedvelem a játékát, zseniális futballista. Tud ennél is jobban játszani, de így is ritmust, biztonságot, labdabiztosságot, intelligenciát adott a PSG játékához. Nála ritkán van felesleges érintés, pontosan érzi, mikor kell gyorsítani, illetve megtartani a labdát. Ugyanakkor Kvarachelia is döntő tényező volt, még akkor is, ha nem végig uralta a mérkőzést. Az Arsenalból Declan Rice emelkedett ki, de a vesztes csapatból ritkábban választanak legjobbat. Nekem még Joao Neves játéka tetszett, ő is elképesztő futballista.

– A PSG egymás után másodszor lett Európa legjobbja. Mi a különbség a jó csapat és a sorozatban győzni képes csapat között?
– A PSG most sem futballozott végig látványosan, de hitt abban, hogy megtalálja az utat. A sorozatban győzni képes csapatoknak vannak ismertetőjegyei, valamint mély kerete, minőségi kispadja, no meg olyan labdarúgói, akik a legnehezebb pillanatokban is vállalják a felelősséget. Ez különbözteti meg őket a többiektől.

– A Puskás Aréna csak úgy hemzsegett a világsztároktól, többek között David Beckham, Mick Jagger, Gaizka Mendieta is a helyszínen nézte a meccset, honfitársai közül pedig Paolo Maldini és Alessandro Del Piero is. Volt alkalma valamelyikőjükkel beszélgetni?
– Számos legendás játékos és edző volt ott, ez is mutatta, milyen rangja van egy Bajnokok Ligája-döntőnek. A közelben ült Paolo Maldini, Marco Materazzi, Esteban Cambiasso, Leonardo Bonucci is, velük volt szerencsém beszélgetni is. Az edzők közül láttam Roy Hodgsont és Arsene Wengert is. Ők mind meghatározták az elmúlt évtizedek futballját.

– Egyetlen mondatban hogyan foglalná össze ezt a budapesti BL-döntőt?
– Nem ez volt a leglátványosabb, amelyet valaha láttam, de drámai, feszült és emlékezetes csata volt, amelyet a jobb egyéni képesség és a hideg fej döntött el.

– Mit gondol, elégedettek lehetünk a hétvégével?
– Teljes mértékben. Minden remekül működött, és szerintem büszkék lehetünk arra, amit Budapest és Magyarország megmutatott. A vendégek imádták a fővárost, a szépségét, a hangulatát, a stadiont, a körítést. Ilyen rangos döntőt is meg tudtunk rendezni, és ez nagyon fontos üzenet. A BL-döntőben nemcsak a kilencven vagy a százhúsz perc hangsúlyos, hanem az is fontos, milyen élményt kapnak az emberek a várostól, márpedig ebben Budapest jelesre vizsgázott.