Kettős mérce – Thury Gábor jegyzete

Döntött az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA): 2020-ban Isztambulban, egy évvel később Szentpéterváron, 2022-ben Münchenben, 2023-ban a londoni Wembley Stadionban rendezik a Bajnokok Ligája döntőjét. Ha megnézzük, hogy az elmúlt 27 évben Németország és Anglia hány városa adott otthont a finálénak (szigorúan csak a BL-időszakot figyelembe véve), előbbinél öt, az utóbbinál három ez a szám. Ha Olaszországot és Spanyolországot is ide soroljuk, négy, illetve három helyszínről beszélünk. Összességében ez a négy futballnemzet 15 BL-döntő-rendezést mondhat magáénak. A maradék, a resztli jutott a többi országnak. München háromszor, London, Róma, Milánó, Madrid, Párizs, Athén kétszer-kétszer adott otthont finálénak. A német város negyedszer, az angol főváros harmadszor következik, Kelet-Európát Isztambul, Moszkva és Kijev képviselte egyszer-egyszer, ha második számú kupasorozatot is vizsgáljuk, Isztambul, Bukarest, Varsó és az idén Baki jött számításba. Hangsúlyozom, 27 idény alatt!

De ne foglalkozzunk többet a számokkal, ennyi is elég a következtetéshez. A kontinens keleti része az UEFA mostohagyereke, a felsorolásból kiderül, hogy a korifeusok csak a látszat kedvéért mozdulnak ki a klasszikusan Nyugatnak mondott térségből.

A legfontosabb mozgatórugó a pénz. A legjobb európai bajnokságokban magas a színvonal, a futballal szinte mindent el lehet adni – nem feltétlenül kell elmenni a kontinens keleti felébe, de gyanítható, hogy Közép-Európába se. Ebből a megközelítésből az is látszik, noha Budapest a világversenyek rendezé­sében óriási presztízst vívott ki magának, ne áltassuk magunkat azzal, hogy a novemberben átadandó Puskás Ferenc Aréna a közeljövőben akár csak az Európa-liga-sorozat utolsó meccsének színhelye lesz. A labdarúgásban tehát megvalósul a kelet-európai kisállamok – és nem kisállamok – nyomorúsága. Amennyire kiszámítható, hogy az egyenes kieséses rendszerben mely csapatok kerül(het)nek a fináléba, ugyanúgy borítékolható, hogy az UEFA a kontinens melyik részére eső várost jelöli ki helyszínként. Az óriások asztaláról leeső morzsákért lehet harcolni, üzenetként is felfogható, hogy a keleti régió nem egyenrangú.

Az UEFA a globalizáció egyik zászlóshajójaként működik, és persze mobilitást hirdet, de ne legyenek kétségeink, a szervezetnél mindent beáraznak. Ha valaki azt mondja, nem így van, az gondoljon bele: a tervek szerint 2021-ben indul az Európa-konferencialiga, amelyben a szegény rokonok jól ellesznek…

Mi ez, ha nem kettős mérce?

Bár ne legyen igazam.