Aura – Malonyai Péter jegyzete

Megváltozott az aurája a játéknak – hallottam a szünetben a Vidi tegnapi kupameccsén a szakértőtől, s nem lévén túlképzett ezotériában, nem nagyon tudtam értelmezni a kijelentést. Amennyiben esetünkben azt jelenti, hogy a kiállítás (köszönjük, Herr Schüttengruber) után a csapat megérezte a lehetőséget, élt a fölényével és megszerezte a vezetést, készséggel egyetértek.

Azokkal is, akik óvatoskodva várták a kupavisszavágót, hiszen ott volt a tavalyi, Partizan elleni mérkőzés, amikor az idegenbeli 0–0 után jött itthon a 0–4 – felejthetetlen meccs volt s persze tanulságos.

Mindenesetre a fehérvári csapat tanult belőle, hiszen mesterien ültette át a gyakorlatba a biztos védekezésről szóló alapelvet. Olyannyira, hogy ezúttal jóval kevesebbet produkáltak a Ludogorec brazil bolgárjai vagy bolgár braziljai (ahogy tetszik). És ha már itt tartunk, a Vidiben ezúttal hat Magyarországon született magyar kapott helyet a kezdőben – tizenegyből hat, becsüljük meg, nem általános az ilyesmi mifelénk.

A Vidi 1–0 után is becsülettel tette a dolgát, nem állt be bekkelni, úgy őrizte az eredményt, hogy igyekezett távol tartani a kapujától a labdát, lévén a legjobb védekezés a támadás (hogy még egy futballközhelyet citáljak, esküszöm, az utolsót). Emberelőnyben pedig a legkevesebb.

Legalábbis ha a játékból indulunk ki. Ami – tetszik, nem tetszik – kupameccseken nem igazi tényező, ott a továbbjutás minősít. Ennek alapján pedig joggal húzhatják ki magukat a fehérváriak, hiszen a második körön is túljutottak a Bajnokok Ligája selejtezőjében – becsüljük meg és gratuláljunk.

Én pedig hozzáteszem, hogy várom a folytatást. Nem a telhetetlenségem okán, hanem mert a hazai poroszkálós bajnokik közben rendre azt hallottam a Vidi háza tájáról, hogy szép-szép az ország különböző szegleteiben megszerzett három-három pont, de Európa a mérce, Európára gondolva teremtenek elő mindent, pénzt, paripát, fegyvert Székesfehérváron.

Ami eddig történt, rendben van, két forduló, két továbbjutás, csak így tovább. Nálam kötelezően, de ez az én bajom, ám ha nincs folytatás, nem csupán az enyém lesz. Arról pedig hallani sem akarok, hogy a Malmö az esélyesebb a következő körben.

Gondoljanak az aurára, ami eredeti latin jelentése szerint lélegzetet is jelent.

Fellélegezhetnénk.