A bölcső – Bodnár Zalán jegyzete

Meakulpázni jöttem: Zidane az én nagy tévedésem. A taktika szerelmeseként mindig nagy szenvedéllyel figyeltem és értékeltem a futballedzők munkáját, de ha volt valaha játékos, akivel kapcsolatban teljesen biztos voltam abban, hogy visszavonulása után nem lesz belőle edző, pláne jó edző, az Zidane volt. Amikor tavaly januárban híre jött, hogy Rafa Benítezt ő váltja a Real Madrid kispadján, azt hittem, ez csak vicc lehet. Egyebek mellett arra gondoltam: ugyan miként lehetne jó edző olyan emberből, aki a világbajnoki döntő hosszabbításában képes felülni egy provokációnak, és kifejeli saját csapatának kezéből a trófeát, amelyet Materazzi virtuálisan elhelyezett a mellkasára? És azon a vb-n is, amelyen megdicsőült, 1998-ban, szintén kis híján bűnbak lett, ugyanis a Szaúd-Arábia elleni meccsen egy brutális sportszerűtlensége miatti piros lapot kapott, amivel csaknem az egész vb-ről kiírta önmagát.

Nem edzőnek szoktak állni az ilyen karakterű játékosok.

El tudtam őt képzelni pályafutása után filmsztárként, mint Vinnie Jonest, modellként vagy játékosügynökként, de edzőként nem. A futballt mindig szerettem sakkjátszmához hasonlítani, és nehezen tudtam elképzelni, hogy Zizou-nak lenne türelme végigülni egy játszmát. Korán betettem őt abba a skatulyába, amelybe korábbi futballikonjaim közül Diego Maradonát, Lothar Matthäust vagy Marco van Bastent is: jó játékos, rossz edző.

Kihagytam a számításból a bölcsőt.

Amikor legutóbb rendeztek Real Madrid–Juventus Bajnokok Ligája-döntőt, 1998-ban, az olaszok középpályáján ott volt Zidane, Deschamps, csereként beállt Conte, két évvel korábban pedig ott volt még Paulo Sousa is. Mivel a Lippi-féle Juventusnál taktikailag érettebb csapatot sohasem láttam, biztos voltam benne, hogy abból az együttesből többen is klasszis edzők lesznek, ugyanis az a közeg egyszerűen erre predesztinálta az olajozottan suhanó gépezet működtetőit, hiszen magas szintű taktikai érzék és az átlagon felüli intelligencia tartotta össze azt a középpályát. Conte, Deschamps és Sousa már évek óta nagy edző, és aki azt hiszi, hogy Zidane a Real Madrid utánpótláscsapatainál vált azzá, téved: Zidane, az edző, Torinóban született meg.

A tavalyi BL-győzelmét sokan még a kedvező sorsolással magyarázták, de véletlenül nem lehet két egymást követő évben BL-döntőbe navigálni egy csapatot. Aki figyelte, miként váltott iramot a Real Madrid az idei sorozatban a Napoli és az Atlético Madrid ellen is, amikor szorossá vált a párharc, vagy miként húzta ki a Bayern München méregfogait, pontosan tudja, hogy Zidane immár nagymester lett. Mintha egy automata sebességváltóval gombnyomásra vezényelte volna a csapatát.

Ha a cardiffi döntőben is győz a Real Madrid, a fiatal szakember végképp az edzőfejedelmek közé lép elő. És a BL történelmében az első lesz, aki címvédőként megnyeri a trófeát.

Az még a nagy Lippinek sem sikerült.