„Drogba évek óta a Premier League egyik legjobb csatára, és rendkívül veszélyes támadó, aki bármely pillanatban betalálhat. Viszont néha túl sokat esik a pályán – kitűnő színész is egyben” – mondta Heynckes.

A Bayern trénere méltatta kollégáját, a Chelsea-t egyelőre megbízott menedzserként irányító Roberto Di Matteót:

„Eljuttatta a higgadtságával és az irányításával a Chelsea-t a fináléba. Parádés munkát végzett, és nem hiszem, hogy a döntő határozna a sorsáról. A Chelsea-nél folyamatosságra van szükség, és nem hiszem, hogy bármi a végleges kinevezése ellen szólna. Kitűnő benyomást tett rám, ha Abramovics helyében lennék, mindenképp a fiatalembernek adnám a pozíciót."

Heynckes a Bayernre nehezedő nyomásról is beszélt – a német rekordbajnok a hetedik csapat, amely hazai pályán vívhat európai kupadöntőt.

„Talán soha többé nem kapunk ilyen esélyt, hogy a hazai pályánkon vívjunk meg a legnagyobb klubtrófeáért. Beszélek erről a csapattal, és talán a csapatbusszal is végigmegyünk Münchenen, hogy a játékosok lássák a piros-fehér zászlókat és beszélhessenek a szurkolókkal. Fantasztikus felvezetés lenne. Uli Hoeness két éve arról beszélt, hogy van egy álma, a hazai pályán vívott BL-döntő. Megvalósult, de esélylatolgatásba nem mennék bele. A Chelsea nagyszerű csapatokat győzött le: a Napolit, aztán a világ legerősebb gárdáját, a Barcelonát, és idegenben tíz emberrel vívta ki a továbbjutást. Játékosai már mindent megnyertek a Bajnokok Ligája kivételével, és nyilván erről álmodnak. Minimális előnyben leszünk, hiszen ismerjük a stadiont, a körülményeket, minden fűszálat – ez jelentheti a döntő különbséget, de nem hinném, hogy egyértelmű favoritok lennénk.”

Jupp Heynckes lehet egyébként a tizenkilencedik tréner a futballvilágban, aki legalább két BEK- vagy BL-győzelemmel büszkélkedhet.

A Real Madriddal 1998-ban BL-t nyert Heynckes lenne egyben a negyedik edző, aki két különböző klubbal diadalmaskodik a legrangosabb európai kupasorozatban Ernst Happel (Feyenoord – 1970 és Hamburger SV – 1983), Ottmar Hitzfeld (Dortmund – 1997, Bayern – 2001) és José Mourinho (Porto – 2004, Internazionale – 2010) után.