„Te pedig mész Nashville-be” - mondta az edző Hetényinek

– Szóval, irány az NHL...
– Nagy meglepetés volt. A Cincinnati–Fort Wayne meccs után bejött az edzőnk az öltözőbe, és mivel a hosszabbításban kikaptunk, mondta, hogy mindenki pihenje ki magát. Aztán odafordult hozzám, hogy „Te pedig mész Nashville-be". Megtapsoltak, a srácok pedig jöttek kezet fogni.

– Boldog pillanat lehetett.
– A héten Milwaukee-ból már üzenték: lehet, hogy mennem kell. Úgy voltam vele, inkább nem élem bele magam, majd ha szólnak, elhiszem.

– Hogyhogy nem az úgymond másodosztályból, az AHL-es Milwaukee-ból hívott fel valakit a Nashville?
– Attól, hogy az NHL elindul, az AHL még nem áll meg, és a Milwaukee-nak kell két kapus.

– Mégis azt gondolná az ember, hogy az egyik felmegy Nashville-be, és akkor a helyére lehet menni Milwaukee-ba.
– Ez lenne a logikus, én is azt hittem, hogy Jeremy Smith vagy Magnus Hellberg megy Nashville-be, én pedig egyikük helyett esetleg Milwaukee-ba. Tényleg hívhatták volna őket is, de szerintem Nashville-ben meg akarják mutatni nekem, hova lehet eljutni. Azért a kezdeti hatvanhat százalékos hatékonyságomról feljöttem rendesen...

– Mostanra sikerült akklimatizálódni?
– Igen. Teljesen más a hoki. Keskenyebb a pálya, a kapu előtti félkör sem félkör, hanem le van csapva a széle. Nagyon kell figyelni a helyezkedésre, a szögekre, a kipattanókra. Itt, ha kijön rólad egy korong, azon nyomban beverik. A kapu előtt pedig takarnak, az ellenfél védőjét nem érdekli, hogy a saját csapattársát vagy engem lő fejbe. Mostanra tudtam felvenni a ritmust.

– Mi a menetrendje?
– Nem tudom még, nem kaptam részletes programot egyelőre, igazából bármi lehet. Biztosan orvosi ellenőrzéssel kezdünk, lesz mindenféle vizsgálat, pulzus-, vér-, ami csak lehet. Minden, amit nyáron is elvégeztek rajtunk. Aztán felmérés szárazon és jégen is. Két pályán edzünk, az egyiken az emberelőnyöket és -hátrányokat gyakoroljuk majd, a másikon fogalmam sincs. Most egy hétbe kell besűríteni, amit máskor három alatt csinálnak. Remélem, túlélem majd.

– Idény közben tartotta a kapcsolatot a Nashville-lel?
– Mitch Kornnal, a kapusedzővel igen. Most is hívott, hogyha megérkeztem, jön értem a szállodába, aztán irány a csarnok. Sokat beszéltem vele a szezonban, pedig nem hiszem, hogy sok olyan edző lenne, aki az NHL-lockout alatt lement volna az ECHL-es csapathoz, de ő igen. Azt mondta nekem, hogy mielőtt összeházasodunk, előbb randiznunk kell. Ezt értse mindenki, ahogy akarja...

– A „nászlakot” legalább ismeri...
– Igen, és három játékos is lesz, akivel nyáron már tréningeztem együtt. Finnországban is találkoztam már NHL-esekkel, és egyik sem éreztette, honnan jött, mind készséges, és jó fej volt. Most sem hiszem, hogy másként lenne. És ott lesz Chris Mason is, aki ellen már védtem is 2009-ben az A-csoportos világbajnokságon, amikor kikaptunk Kanadától 9–0-ra. Nem hiszem, hogy emlékszik rám, de majd emlékeztetem.

– Marad az edzőtábor végéig, esetleg tovább is?
– Szombatig maradok. Utána szerintem megyek vissza az ECHL-be a Cincinnatihez. Az utóbbi időben jól ment, úgyhogy jó lenne többet játszani, és idővel bemutatkozni az AHL-ben. Még csak az idény fele ment le, bármi jöhet még, nagyon jó és nagyon rossz is.

– Amikor megkapta a jó hírt, felcsörgette az egész családot?
– Hajnali háromig nem tudtam elaludni. Egyébként is hosszabbításos meccsünk volt, azon pörgött az agyam, hogy micsoda lövések és védések akadtak. De aztán beszéltem a családdal, a kedvesemmel, az öcsémmel – éppen edzésre indult, mégis dumáltunk vagy fél órát –, igazából mindenkivel, akivel akartam.

– Akkor a barátnője nincs kint?
– Nem, otthon van. Karácsonykor itt volt nálam két hétig, 24-én elutaztunk Chicagóba ünnepelni Holéczy Roger családjához, szóval jó volt. Ekkor gondoltam arra, hogy mindjárt 2013 van, ami páratlan év, biztosan szuper lesz. Egyelőre annak tűnik.