Hajrá, előrébb! – Malonyai Péter jegyzete

NYUGODTAN KEZDHETTEM nézni női pólósaink görögök elleni Európa-bajnoki elődöntőjét, hiszen Cseh Sándor szövetségi kapitánytól megtudhattam, hogy akármi is lesz az eredmény csapatunk hátralévő két meccsén, a válogatott sokat fejlődött tavaly óta. Pontosabban előrébb tart – ez a hivatalos megfogalmazás.

Készséggel elhiszem a kapitány állítását, nálam ő tényleg hiteles, más kérdés, hogy a lányoktól is elvárom, hogy bizonyítsák főnökük szavait. Az első fél­időben ez csupán abban mutatkozott meg, hogy egy góllal vezettünk, remekelt a kapusunk, Neszmély Boglárka, s a védekezéssel sem volt gond. Igaz, a görögökével sem, miközben a pontosság nem állt arányban a lövőkedvvel. Ám baj nem volt, folyamatosan nálunk volt az előny, ami ugyebár a világbajnok ellen nem rossz állapot. Még úgy sem, hogy tavaly a szingapúri döntőben éppen bennünket győzött le Görögország, ami jelzi, hogy nagy különbség nincs a két csapat között. Papíron.

A vízben sem volt, mindkét oldalon döcögött a játék, a póló látványos oldala kimaradt a repertoárból. Ez csak akkor elviselhető, ha vezetünk. Nos, még a harmadik negyed végén is tartott a kegyelmi állapot, azzal a korláttal, hogy az utolsó felvonást emberhátrányban kezdtük.

Vályi Vanda jó szokása szerint elhozta a labdát, majd többször is megléphettünk volna kettővel – nem sikerült. Sőt. Egyenlítettek a görögök, hogy aztán a záró három percben előbb Faragó Kamilla megmutassa, mit tesz a bátorság, s hogy akcióból is képesek vagyunk gólig jutni, aztán Keszthelyi Rita jóvoltából csak meglett a kétgólos fór. Az első negyed után újra. A múlt aztán nem játszott, hiszen 39 másodperccel a vége előtt 8–8 lett, ahogy a vége is.

Jöttek az ötméteresek – és vittek minket a fináléba. Köszönhetően másik kapusunknak, Golopencza Szonjának, a húszesztendős hölgy két ötösre állt be, hogy kettőt védjen ki.

Persze hogy a döntőbe jutás a lényeg, miközben a szakértői véleményből megtudtam, hogy jó meccset láttam. Könnyű annak, aki ért hozzá, maradjunk annyiban, hogy izgalomban nem volt hiány, ráadásul – ahogy Cseh Sándor mondta – a vízilabda istene bennünket segített. 

Ezt viszont már én is észrevettem.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!