Van vér a pucájukban – Bobory Balázs jegyzete

Bevallom, műkedvelő laikusként – a szakmai minimumot szem előtt tartva – követem a vízilabdát, persze a világversenyek idején növekedik a figyelem, de messze nem mernék olyan megállapítást tenni, ami elemzésnek tűnne a magyar pólóválogatott játéka kapcsán.

Éppen ezért megkülönböztetett figyelemmel olvastam Varga Zsolt szavait a görögök elleni Eb-elődöntő előtt, hiszen ha valaki, akkor a szövetségi kapitány biztosan el tudja helyezni térben és időben, hogy vajon mekkora az esélyünk, sikerülhet-e kivívni a finálét és mire kell figyelni az ellenfélnél. 

Egy kicsit talán meg is ijedtem, mert a magyar szakember agyondicsérte a riválist, főleg annak centerjátékát és sokoldalúságát, nem véletlen, hogy eddig veretlenül meneteltek a görögök. Persze egy jó edző tudja, mikor kell kicsit altatni, levenni a terhet a játékosok válláról, mert akárhogy nézzük, egy világversenyen vízilabdázóként Magyarországot képviselni már önmagában nehéz, hiszen a közvélemény minimum elvárja a dobogós helyet, de inkább az aranyérmet… 

Az első negyedben a görögök elő is vették félelmetes támadóarzenáljukat, még szerencse, hogy nekünk is volt bőven fegyverünk. Csak amíg az ellenfélnek nem volt muníciója, addig a magyar védelem feljavult Vogel Somával a háttérben, elöl pedig jöttek továbbra is a szebbnél szebb, „magyaros” gólok, és a végén már alig kellett izgulni. 

A szakmai elemzést meghagyom másnak, egyvalami azonban nagyon tetszik Varga Zsolt csapatában. Ez a fiatal válogatott azért tudja kihasználni remek képességeit, mert nem fél, nem törik össze, ha 20 ezer ember szurkol ellene, és akkor sem, ha a játékvezetők notóriusan ellene ítélnek, vagy éppen a torna addig veretlen csapata jön szembe. Ha lehet így mondani, a srácoknak van vér a pucájukban, és pontosan ezért lehetünk derűlátóak a vasárnapi döntő előtt, hiszen a sikerek még inkább össze tudnak kovácsolni egy ilyen jó szellemű társaságot. 

Az olimpiai ciklus közepéhez közeledünk, s persze ebben az időszakban a belgrádi Eb-döntő a legfontosabb, azért az nagyon jó jel, hogy ennek a csapatnak ilyen az attitűdje már most, és jó néhány világverseny áll előtte, amelyen még több tapasztalattal gazdagodhat.

Nagyon úgy tűnik, hogy két és fél év múlva Los Angelesben sem kell majd megijedni senkitől.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!