„Ott akartam lenni a márványtáblán” – Varga Tamás ötvenéves

Július 14-én lett 50 éves kétszeres olimpiai bajnok, világbajnok Varga Tamás, aki ebből az alkalomból volt vendég a Nemzeti Sportrádióban, ahol pályafutása fontos állomásait elevenítette fel. Természetesen szóba került az a két év is, amikor betegség miatt abba kellett hagynia a vízilabdát, és adott szava betartása miatt válogatottságot is le kellett mondania Sydney előtt.

„Sajnos 1997 márciusától 1999-ig súlyos gerincsérüléssel bajlódtam, amit okozhatott a hirtelen növekedés, a nem túl egészségtudatos élet, esetleg a helytelen táplálkozás, de fizikai és lelki okai is lehettek. Úgy gondolom, időben jött ez a sérülés, mert észhez térített kicsit, és megismerhettem egy magyar származású svájci orvost Bázelben, neki köszönhetem azt, hogy újra vízilabdázhattam. Akkoriban stagnált az állapotom, és miután a Nemzeti Sportban olvasott rólam, a saját költségén kiutaztatott engem. Táplálkozásváltás, sok minden más azt eredményezte, hogy három hónap múlva már edzhettem, pedig előtte egy évig nem tudtam semmit csinálni. Ez az orvos azt kérte tőlem, hogy ha meggyógyulok, játsszam két évet kint Svájcban. Én korábban a Vasasnak tett ígéretemet megszegtem, ami csúnya dolog volt, és úgy gondoltam, ezt a hibát nem követhetem el még egyszer, és szavamat adtam az orvosnak. Mindezt Kemény Dénes szövetségi kapitánynak elmondtam, ő megértette, így a 2000-es olimpiai felkészülés helyett én Svájcban kezdtem el az edzéseket” – idézte fel karrierje egyik legnehezebb időszakát Varga Tamás.

A 2002-es bajnoki döntőben sérülést okozott Kiss Gergelynek, aminek következtében eltiltást kapott. A válogatottban ezt a konfliktust kezelni kellett, hiszen ez könnyen kihathatott volna a csapat teljesítményére. A három olimpiai aranyérmet hozó korszakot bemutató Nemzet aranyai című film egyik legszebb jelenete volt, amikor az athéni olimpiai döntőben éppen Kiss gólpassza után talált a kapuba.

„Örülök, hogy a filmben elhangzottak és helyére kerültek a dolgok, mert korábban sokszor nem a valóságot írták le a bajnoki döntővel kapcsolatban. Rosszul reagáltam abban a helyzetben, hibáztam, de ezt megbeszéltül egymás közt. Az olimpiai fináléban az említett jelenet valóban felemelő volt, és a film rámutatott, mennyire erős volt az a csapat, hiszen még ezt is elbírta, mert voltunk olyan intelligensek, és volt olyan erős Gergő érzelmi intelligenciája, hogy ezt a helyzetet kezelni tudta, és látta rajtam, hogy alapjában véve őszintén megbántam. Sok kudarc ért az életben, de mindig felálltam belőle. Egyszer egy csapattársam mondta nekem: figyelj, Csuvika, te óriási harcos vagy!”

A műsorban Varga azt is elmondta: már gyermekkorában megígérte édesanyjának, hogy olimpiai bajnokként ott lesz a neve a szolnoki uszoda márványtábláján. Nos, ez 20004-ben Athénban és 2008-ban Pekingben is sikerült. Egy olyan csapat tagjaként, amely a legenda státuszába emelkedett, és nem csak a sportteljesítménye volt példaértékű.

„Annak a legendás vízilabda-válogatottnak az volt a titka, hogy amikor a legeredményesebb játékosoknak nem ment, akkor azonnal felismerték ezt, és képesek voltak alájátszani a társaknak, azonnal visszaléptek vízhordónak, és ez zsigerből jött mindenkinél, ezt nem tanította senki. De amikor például Benedek Tibornak nem ment, akkor is képes volt a hátán vinni a csapatot, mert a motiváló, intelligens hozzászólásaival olyan atmoszférát teremtett, ami egyedülálló volt. Arra emlékszem vele kapcsolatban, hogy amikor 2008-ban gólkirályként nekem az volt a dolgom a válogatottban, hogy védő legyek, mert lövőnk volt elég, én ugyan természetesen bevállaltam ezt, de amikor már a negyedik mérkőzés is lement úgy, hogy egyszer nem találtam a kapuba, szomorúan ültem a buszon. Tibor odajött hozzám, és azt mondta: »Csuvika, ne szomorkodj, mindannyian tudjuk, hogy te mit tudsz, és ezeket be tudod lőni, ez nem ciki. Látod, nekem sem megy, ez inkább ciki.« Attól kezdve persze ő is elkezdett szárnyalni, és jól játszani. Hatalmas szívű embert fantasztikus játékos és jó nevelő edző, nagyon nagyot veszített vele a vízilabda társadalom”– emlékezett vissza a tragikusan fiatalon elhunyt ikonra Varga Tamás.

Amikor abbahagyta a vízilabdázást, a kétszeres olimpiai bajnok Debrecenben alapított pólóiskolát, közel 300 gyermek játszott náluk, és büszke arra, hogy a jelenleg a szingapúri vb-csapatban szereplő Fekete Gergő nevelőedzője is volt.

„Jelenleg Szolnokon csinálom ugyanezt, és a pólóiskolámban a gyerekeknél nagyon jó látni azt a szisztémát, amit én képviselek, és hogy a szakmai stáb által elvégzett munka eredménye hogyan válik be hétről hétre. Tudom, hogy ez az én saját – illetve a mellettem dolgozók – keze munkája. Az első év után jelenleg negyvenhét gyerekünk van, és jövőre három bajnokságban indulunk.”