„Még korábban Molnár Tamás vetette fel, mi volna, ha szerepet vállalnék ebben a bizottságban, ám ezt követően sok ideig nem kaptam hírt erről, nem tudtam mennyi szabadidőbe telik majd a társadalmi feladat ellátása, mik a tervek” – mondta a waterpolo.hu-nak Drávucz Rita.
„Végtelenül megtisztelő, hogy rám gondoltak, hogy azt érzik, tudok bármit is tenni a sportágért. Ugyanakkor még pontosítani szükséges, milyen feladatokkal is jár ez a pozíció. Merthogy amibe belefogok, azt szeretem jól csinálni, azt komolyan is veszem. És fontos kiemelni, hogy ezt a feladatot el kell helyeznem a puzzle-ben, merthogy sok szabad perccel momentán nem rendelkezem” – tette hozzá a korábbi vízilabdázó, aki a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatóságán is dolgozott, s a szervezet Nők a Sportban Bizottságának is tagja lett, amelyet az ő javaslatára Esélyegyenlőségi Bizottságnak neveztek át.
Drávucz Rita egyébként a II. kerület sportjáért dolgozik, s tagja a Fogyatékosok Országos Diák- Verseny- és Szabadidősport Szövetségének (FODISZ) is.
A korábbi klasszis szívügyének tekinti a társadalmi felelősségvállalást. Kislánya, Flóra egy ritka genetikai rendellenességgel (Charcot-Marie-Tooth betegség) született, ami miatt az izomzata nem tudott felépülni, de a korábbi vízilabdázó mindent megtesz, hogy segítsen kislányának és sorstársainak.
„Flóra leendő műtétje anyagi fedezetének előteremtése a jelenlegi legfontosabb anyai feladatom, ennek a beavatkozásnak mindennel kapcsolatos szervezésével foglalkozom. Emellett – bár nehezen tudok bármi jóra nemet mondani – jól be kell osztanom a maradék kevés időmet, és sajnos a sportra jut a legkevesebb” – fejtette ki Drávucz Rita, aki elismerte, az elmúlt időszakban kissé eltávolodott az uszodáktól.
„Tíz éve hagytam abba a profi pályafutásomat, és bár 2017-ben volt egy pár évig tartó visszatérésem a sikeresen zárult Masters Világbajnokságot követően, elérkezett a pont, amikor éreztem, hogy ennyi elég volt, valósággal sokkolta egy-egy bajnoki hétvége sorozatterhelése a testemet minimális alatti edzésszámmal, nem beszélve a hideg vízről, ami nem hiányzik, ugyanakkor az úszás és a játék továbbra is fejben ellazít. A törpeuszkár segítőkutyával, Sámsonnal való közös séták és futások jól esnek. A vízilabdát persze szeretem, hogy ne szeretném, tartom a kapcsolatot a régi játszótársakkal, amikor tehetem, megnézem a tévében a meccseket, és természetesen figyelemmel követem a válogatottak szereplését. Kimondottan örülök, hogy Bíró Attila hosszú időre kapta meg a bizalmat, és ennek látszik is az eredménye” – hangsúlyozta Drávucz, aki elmondta, információt gyűjt a vízilabda jelenlegi állapotáról és lehetőségeiről, s a jó gyakorlatokat megvizsgálni.
