Gyász: végső búcsút vettek Szívós István pólóslegendától

Talán nem is tudta, hány és hány ember életében hagyott nyomot, ha pedig sejtette, egy pillanatig sem gondolta volna, hogy mindenkinek van egy emléke róla, egy mondata tőle, egy jellemző gesztusa – a magyar sportból. Hogy a vízilabdában, az természetes, ellenfelek, csapattársak eddig is szívesen emlegették, miért volt jó vele játszani, s nehéz ellene. Tanítványai sem felejtették, felejtik el, hogy mit kaptak tőle, vagy mit kaphattak volna, ha igyekeznek a mentalitását is a magukévá tenni.

Mert sportember volt, a kitétel mindkét tagját kéretik komolyan venni, a sportban éppen úgy, mint a hétköznapokban hű maradt önmagához, őszinte volt, karakteres, figyelni kellett rá, s nem járt rosszul, aki magáévá tette a tanácsait.

Szívós István. Kedden búcsúztak a családfőtől, a bajnoktól, a vezértől, a vezetőtől, a baráttól – és a sor folytatható, hiszen mindenhonnan jöttek elköszönni tőle, ahol csak megfordult.

Teljes életet élt – példáját illendő követni.

Korán ment el, űrt hagyva maga után – mindannyiunkban.