Vb-aranyat érne a hatodik siker női vízilabdázóinknak

A szokásosnál is nagyobb a forgalom a hotel parkolójában. Egymás után gördülnek be az autók és a kisbuszok, a londíner az ajtóban fogadja az érkező vendégeket. Az aulába belépve hangulatos bisztró hívogat minket. Miközben a rendelésünkre várunk, egyszer csak betoppan Leimeter Dóra – frissen, üdén, kisimultan. Keresünk egy asztalt, kávézunk és beszélgetünk. Elviselhetetlenül fújják a hideg (óvatos becslésünk szerint tizenhét fokos) levegőt, de két hét alatt ehhez is hozzászoktak női vízilabdázóink, mindenhová viszik magukkal a kardigánjukat.

A keddi szünnap jelentős részét a szállodában töltik: a délelőtt a pihenésé, délután kétórás edzés, este videózás szerepel a programban. Muszáj regenerálódni, mert a nagy meccsek után sohasem könnyű elaludni, hétfő este is nehezen jött álom a mieink szemére. Márpedig a világbajnoki elődöntőben nagy meccset játszottak az olimpiai bajnok spanyolokkal – de még milyen nagyot! Leimeter például a torna legjobb védőmunkáját tette be a közösbe, ráadásul a négy blokkja mellett két tanári gólpasszal és két góllal vette ki a részét a 15–9-es győzelemből. Felvetjük hát neki, hogy szerény véleményünk szerint élete formájában pólózik, de ő inkább a csapategységről, a közös melóról beszél. 

„Az edzőink eddig is hangsúlyozták, hogy a védekezésből tudunk támadásokat építeni, de mostanra megérett a társaság arra, hogy meg is valósítsa – ecseteli a 29 éves balkezes, aki a rutinos játékosok táborát erősíti a megfiatalított keretben. – A blokkokkal és a védésekkel megkönnyítjük a saját dolgunkat, nyilván nem mindegy, hogy tizennégy gólt kell lőni a győzelemhez, vagy mondjuk elég csak tízet. Az emberhátrányos védekezésünkre is nagyobb hangsúlyt fektetünk, mert látjuk a tendenciát, hogy egyre több a kiállítás. Azt várja tőlünk a szakmai stáb, hogy a saját játékunkat erőltessük az ellenfélre, ne igazodjunk hozzá. Önbizalmat és tartást ad, hogy tudjuk, mire számíthatunk a másiktól, mert mindenki tartja magát a megbeszélt taktikához.”     

Példával is szolgál Leimeter, feleleveníti a csoportkör első mérkőzését, amelyen akkor is megőrizték a játékukra jellemző stílusjegyeket, amikor valamelyest alábbhagyott a lendületük. Nem kezdtek el kapkodni, nem is egyénieskedtek – inkább közös erővel lendültek át a holtponton, és 10–9-re legyőzték a görögöket. Azóta mindkét csapat szárnyal Szingapúrban, szerdán pedig újra egymásnak feszülnek, csak immár a világbajnokság döntőjében. (Beszélgetőpartnerünk már napokkal ezelőtt elképzelte ezt a forgatókönyvet: amikor összefutott Eleftheria Plevrituval, a kölcsönös érdeklődés után annyit mondott neki, hogy ha minden jól megy, a fináléban találkoznak.)

„ Hosszú volt ez a két hét, sok minden változott az első meccsünk óta – mondja Leimeter Dóra, mi meg rákérdezünk, hogy akkor mégis mennyire mérvadó, ami a nyitányon történt. – Megnézünk, megbeszélünk egy-két jelenetet, a görögökkel egyébként is sokat játszottunk mostanában, szóval van miből válogatni. De azt is tudjuk, hogy a döntő mindig más, nem alapozhatunk a múltra. Ilyenkor már nem lehet, de nem is kell változtatni a taktikán, ami ezúttal kevésbé fontos, mint az akarat és a szív. Muszáj higgadtnak maradnunk, függetlenül attól, hogy mi vezetünk vagy a görögök, mert semmi jó sem sül ki abból, ha elkezdünk pánikolni.”     

Ijedtségnek szerencsére nyoma sincs, de:      
„Azért nyilván izgatottak vagyunk. Ugyanakkor a döntőre is felszabadult hangulatban készülünk, nem most kezdünk el stresszelni azon, hogy itt vagyunk a világbajnokságon. Úgy szeretnénk játszani, mintha egy átlagos szerda délután kétkapuznánk a Margitszigeten. Az eddigi mérkőzéseinkre sem feszültünk rá, azt mondogattuk egymásnak, hogy »csak« vízilabdáznunk kell. Eddig nagyon bevált Cseh Sanyi szemlélete, a fiataloknak is sokat segít, hogy nincs rajtuk nyomás.”     

Végszóra az emlegetett Cseh Sándor is feltűnik az aulában. A szövetségi kapitány megerősíti Leimeter Dóra szavait, mondván, a világbajnokság egyenes kieséses szakaszában is azt várja a játékosaitól, amit a hétközi gyakorlásokon. Az edzések ugyanis éppen azt a célt szolgálják, hogy a lányok elhiggyék, élesben is képesek megvalósítani, ami egymás között gördülékenyen működik.

„ Olimpiai ciklus elején járunk. Ahogy szoktam mondani, ha jó, ha rossz történik velünk, mindenből építkeznünk kell a közeljövőben. Attól függetlenül, hogy miként alakul a döntő, nagyon sok munka vár még ránk – mutat rá Cseh Sándor, majd a keddi edzésre is kitér. – Elsősorban a játékosok fizikai állapotával és a koncentráció fenntartásával foglalkoztunk. A videózás már azt a célt szolgálja, hogy felkészüljünk a görögök játékára, a meccsnapon pedig mindent úgy csinálunk, ahogy eddig. Előre úgysem tudjuk kitalálni, hogy változtat-e valamin az ellenfél, de azon dolgozunk, hogy ha variál is, képesek legyünk reagálni rá.”     

A szövetségi kapitány szerint egyáltalán nem meglepő, hogy a világkupagyőztes görögök a döntőig masíroztak – sőt, úgy véli, hogy huzamosabb ideig megragadnak a legjobbak között. Összeszokott riválisról beszélünk, az Olym­piakosz játékosai alkotják a gerincét, de ha van csapat, amely képes legyőzni, az éppen a magyar válogatott. Ahogyan képes volt rá a felkészülés során, no meg a vb-nyitányon is. Aztán Japánon és Horvátországon is átrobogott. Negyeddöntő az olaszok ellen? Pipa. Elődöntő az olimpiai bajnok spanyolok ellen? Pipa.

A világkupa után a világbajnokságon is magyar–görög rangadót rendeznek az aranyéremért – nem kérdés, hogy a jelenlegi két legjobb csapat találkozik a döntőben.

VIZES VILÁGBAJNOKSÁG, SZINGAPÚR 
NŐI VÍZILABDA
A 7. HELYÉRT
10.00: Japán–Olaszország
AZ 5. HELYÉRT
14.00: Ausztrália–Hollandia (Tv: M4 Sport) 
A 3. HELYÉRT
11.35: Egyesült Államok–Spanyolország (Tv: M4 Sport) 
DÖNTŐ
15.35: Magyarország–Görögország (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!