Kőnig Gábor: Jó játékosokat és kiváló karaktereket szeretnék nevelni
Bár még csak 41 esztendős, tehát korántsem tartozik az idős edzők közé, Kőnig Gábornak már kétévtizedes múlt van a háta mögött a kispadon, és a magyar női röplabdasportban hosszú ideje a legjobb edzők között tartják számon. Erre pedig az eredményeivel és a nevelőmunkájával rendre rá is szolgál: klubszinten számos korosztályos bajnoki címet nyert a csapataival, s emellett az elmúlt 15 évben az utánpótlás-válogatottak szövetségi edzőjeként hat Európa-bajnokságon, illetve egy-egy világbajnokságon és EYOF-on is járt. Jelenleg a Vasas utánpótlásért felelős szakmai igazgatójaként tevékenykedik, illetve a klub extraligás, javarészt utánpótláskorúakkal felálló fiókcsapatának a vezetőedzője is amellett, hogy még az U18-as válogatottat is irányítja.
Kőnig neve mára gyakorlatilag egybeforrt a Vasassal,
hiszen szeptemberben immár a 17. évadát kezdte meg a piros-kékeknél a Folyondár utcai bázison. Nem meglepő, hogy 2018-ban a klub örökös tagjának is megválasztották.
Amikor 2008-ban odakerültem a Vasashoz, számomra az akkor óriási ugrást jelentett minden szempontból
– idézi fel az óbudai kezdeteket Kőnig. – Addig egy budapesti kis klubnál, a Közgáz SC-nél dolgoztam és bontogattam a szárnyaim fiatal edzőként. Éppen országos döntőn szerepeltünk, amikor egyszer csak Csortos Csaba bácsi, a Vasas röplabdaszakosztályának egykori technikai vezetője és ikonikus alakja – akit mindenki csak Tanár úrként szólított – odajött hozzám, és elmondta, hogy a klub utánpótlásába edzőt keresnek, és rám gondoltak. Természetesen, nagyon szimpatikus volt a Vasas hívása, hiszen mégiscsak az egyik hazai élklubról beszélünk. Azonban az eredeti elképzeléshez képest végül annyi változás történt, hogy Jókay Zoltán – aki a tanárom volt a TF-en – felkért, hogy legyek a felnőttcsapat másodedzője mellette. Így először a „nagyoknál” kezdtem, de persze kis idő múltán kaptam csapatot az utánpótlásban is. Abban az időszakban a röplabda-edzősködéssel párhuzamosan délelőttönként még dolgoztam egy másik munkakörben is a Folyondár utcai sportközpontban, míg ugyanott délutánonként jöttek az edzések az utánpótlás- és a felnőttegyüttesnél is, így nem egyszer fordult elő olyan, hogy reggel hattól egészen este kilenc óráig ott töltöttem a napomat.
Aztán ahogy teltek az évek, ez olyannyira a mindennapjaim részévé vált, hogy a Folyondár utcában rendeztem be az életemet, és ténylegesen olyan sok órát töltöttem a csarnokban, hogy mára bátran ki merem jelenteni: a Vasas lett a második otthonom.
Bár nem én vagyok a rangidős edző a szakosztályban,
azzal, hogy ilyen hosszú ideje itt dolgozom, már igazi őskövületnek számítok a Vasasban,
a szakmai stábból én erősítem a legrégebb óta klubot.”
Ahogy már említettük, húsz éve, 2005-ben kezdte az edzősködést, miközben éppen a tanulmányait végezte a Testnevelési Egyetemen. Először a legendás tréner, Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella – aki a magyar röplabdázás ikonikus alakja, háromszor vezette olimpiára a női válogatottat szövetségi kapitányként – mellett kóstolhatott bele az edzői szakmába.
„Játékosként én nem voltam valami nagy spíler, középiskolai csapatokban játszottam, magasabb szintre nem jutottam el. De ahogy mondani szokták: ahhoz, hogy valaki jó edzővé váljon, annak nem előfeltétele a sikeres játékos-pályafutás – ez rám pedig hatványozottan igaz. Fiatalon egyáltalán nem voltak edzői ambícióm, közben jött meg úgy igazán a kedvem és az affinitásom hozzá, amikor elkezdtem a TF-t, és kipróbáltam magam benne, illetve egyre inkább beleástam a magam edzősködésbe.
Ha nem találkozom Gabi nénivel, valószínűleg soha nem lett volna belőlem ilyen szintű edző.
Az ő klubjában dolgoztam először edzőként, amikor is elkezdte felépíteni a TFSE szakosztályát. Oda keresett fiatal edzőket, és húsz évesen így kerültem a szárnyai alá, majd tanulhattam, leshettem el tőle az edzői szakma csínját-bínját. Rengeteget beszélgettünk, és folyamatosan jártuk a tornákat, versenyeket, amelyekből nyilván rengeteget profitáltam. Hatalmas köszönettel tartozom neki, mert ő indított el ezen a pályán, és sosem rejtettem véka alá, hogy Gabi nénire úgy tekintettem, mint a harmadik nagymamámra.
Gondoskodott rólam, a későbbiekben is követte az edzői karrierem, és időről időre megosztotta a véleményét, szakmai tanácsait. Láttam rajta, hogy büszkeséggel tölti el őt, hogy a munkája kezd beérni, és edzőként kezdek felnőni.
A 2023-as, szegedi U19-es világbajnokságon – akkor már kilencvenöt esztendősen – is kijött nekünk szurkolni, és mindig akadt egy-két biztató szava. De aki ismeri Gabi nénit, az nem lepődik meg rajta, hiszen vele nem lehetett nem a röplabdáról beszélni. Mindig azt mondta, hogy a fiatalkori önmagát, azt a hozzáállást, lelkesedést és tüzet látja bennem is, ami egykoron őt is jellemezte. Igyekszem felnőni ahhoz a szinthez, illetve azokhoz a hagyományokhoz, amit ő képviselt.”
Kőnig lényegében a teljes edzői pályafutását az utánpótlásban töltötte, és fiatalokkal foglalkozott. Úgy érzi, számára ez igazán testhez álló feladat, ugyanis
nevelőedzőként sokkal inkább viszontláthatja munkájának a gyümölcsét,
mint a felnőtt, profi közegben dolgozva.
Ahogy például a szülő látja a gyerekét felnőni, úgy az utánpótlásban dolgozó edzőként engem is hasonló jó érzéssel tölt el, amikor végigkísérhetem egy-egy játékosom emberi és sportolói fejlődését.
Nyilván, korosztályos trénerként el kell fogadnom, hogy ezek a játékosok nem lesznek örökké velem, de ha abban a közös eltöltött időszakban egy-egy alapkövet – akár mentalitást, értékrendet vagy éppen csak egy technikai, taktikai elemet – át tudok adni nekik, és az segíti őket a későbbi karrierjükben, akkor az én munkám már elérte a célját.”
Legismertebb tanítványai közé tartozik Németh Anett, aki jelenleg Olaszországban légióskodik, és posztja egyik legjobbja az ottani élvonalban. Szintén edzője volt Szedmák Rékának, aki most Lengyelországban játszik. Mindkét említett játékos a nagyválogatott kezdőjátékosa és kulcsembere. Továbbá a sportág jelenlegi legnagyobb ígéretei közül az egyaránt 19 éves, felnőttválogatott Fekete Fanni, Erőss Mirtill és Tóth Sára is nála pallérozódott a korosztályos éveik alatt a Vasasban.
„Azt vallom, hogy nekünk, edzőknek nemcsak a sportkarrierre kell felkészítenünk a fiatalokat, hanem az életre is nevelnünk kell őket. Értékeket szeretnék átadni, közvetíteni a fiatalabb generációnak, és nemcsak jó játékosokat, hanem valódi karaktereket, kiváló személyiségeket adni a magyar röplabdasportnak. Azt tartom az egyik fontos feladatomnak, hogy mindenkivel megtaláljam a megfelelő hangnemet és kapcsolatot.
De úgy, hogy az kellően távolságtartó tartó legyen, hiszen mégsem barátok vagyunk a játékosokkal, ugyanakkor az sem jó, ha túl ridegen és kimérten bánok velük.
Igyekszem megtalálni az aranyközéputat.”
(Kiemelt képen: Kőnig Gábor Forrás: Vasas Röplabda)
