Struhács György: Nyomot hagyni a tanítványok életében
Az edzői pályafutása csúcsán, szövetségi kapitányként eltöltött kilenc éve alatt számos nagy sikernek volt részese Struhács György, aki manapság 66 évesen már hivatalosan a nyugdíjas éveit tölti, azonban a feladatoknak most sincs híján. A kötöttfogású nagyválogatott mellett szövetségi edzőként segíti a jelenlegi kapitány, Lőrincz Viktor munkáját, emellett a hazai szövetség (MBSZ) utánpótlás-albizottságának elnöke, illetve a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia edzői stábjának is tagja. Elmondta, még mindig motiválja az, hogy a négy évtizedes edzői karrierje alatt felhalmozódott tudását átadja a fiataloknak, a jövő nagy ígéreteinek.
Cseppet sem unatkozom, úgy érzem, van mi tennem, még tudom segíteni a sportágat, és hálistennek, számítanak is a tudásomra és tapasztalatomra
– kezdte Struhács. – Mint a szövetség utánpótlásért felelős bizottságának vezetője – természetesen az elnökség, a szakmai vezetés tagjaival közösen – próbálom felügyelni, igazgatni a korosztályos szinten zajló folyamatokat, és minél jobb irányba terelni a sportág jövőjét. Hosszú pályafutás van mögöttem, sok mindent megéltem, óriási rutinra tettem szert edzőként, és ebből igyekszem minél többet továbbadni a fiatal kollégáknak és a versenyzőknek is. Jó érzéssel tölt el, hogy azok, akik a mostani felnőttválogatott gerincét alkotják, azok már az utánpótláséveik során is a kezeim alatt dolgoztak. A kadétkorosztálytól kezdve végig kísérhettem a pályafutásukat, időközben pedig már a „nagyok” között is beértek, és szállítják a sikereket.
Azt gondolom, ezzel a korosztállyal fogom lezárni majd a saját edzői pályafutásomat is néhány év múlva.
A szakember több mint negyven évvel ezelőtt, 1983-ban a Ferencvárosban kezdte az edzői karriert.
„Még aktívan birkóztam és versenyeztem, de már tinédzserként a gimnáziumi évek alatt elhatároztam, hogy egy nap edző szeretnék lenni. Így miután abbahagytam a sportot, egyértelmű volt a választás, és viszonylag gördülékenyen ment a váltás is, és egy rövid idejű megszakítást leszámítva azóta töretlenül edzősködöm is.
Azt hiszem, sikerült beteljesíteni a fiatalkori vágyamat, és azt mondhatom, az akkor bennem meglévő lendület és tűz mindmáig elkísér.
Majd az FTC-s kezdeti időszakot követően 1989 és 2001 között megfordult Dabason is, mígnem a kétezres évek legelején csatlakozott az akkor indított Mr. Tus birkózó-sportiskola szakmai stábjához, illetve a Héraklész-program irányítását is átvette.
Nem kérdés, ezekben az években (2001–2006) jó munkát végeztek Bacsa Ferenccel, Hegedüs Csabával és Takács Ferenccel közösen. A Mr. Tusban olyan későbbi klasszisokat neveltek ki, mint az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Lőrincz Tamás, az olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Eb-győztes Lőrincz Viktor, az ötkarikás játékokon harmadik Módos Péter, valamint a világ- és Európa-bajnok Korpási Bálint.
Azok fantasztikus évek voltak a Mr. Tus-sportiskolában, életem legcsodálatosabb időszakát töltöttem ott.
Óriási feladatba vágtunk bele, de közben rengeteget tanultunk mi, edzők is mind egymástól, mind a versenyzőktől. Edzőként mi afféle mindenesek voltunk, tényleg a nap huszonnégy órájában dolgoztunk, amelynek hálistennek meg is lett az eredménye, főleg látva, hogy milyen nagynevű és sikeres versenyző kerültek ki onnan. Szövetségi kapitányként aztán rendkívül sokat tudtam kamatoztani abból a tudásból, amit a Mr. Tusban magamévá tettem.”
A korosztályos éveik után Struhács az ő pályafutásukat a kötöttfogású felnőttválogatott szövetségi kapitányaként is segítette 2006 és 2015 között. Szakvezetőként a számos vb- és Eb-érem mellett két olimpiai ezüst- és egy bronzérmet nyertek tanítványai a 2008-as pekingi, valamint a 2012-es londoni játékokon.
Miután a kapitányi megbízatása véget ért, 2016-ban visszatért az utánpótlás-neveléshez, az U17-es válogatott vezetőedzője lett, és a fiúkat egészen az U20-as korosztály végéig elkísérte. Olyan egyéniségekkel foglalkozott ebben a generációban, mint a világ- és Európa-bajnok Losonczi Dávid, az Európa-bajnok Takács István, a vb-második, olimpiai ötödik Szőke Alex vagy épp a vb- és Eb-bronzérmes Lévai Tamás. És ahogyan fentebb a mester már említette, jelenleg ők jelentik a nagyválogatott krémjét. Tehát túlzás nélkül kijelenthetjük:
Struhács több generációval is maradandót alkotott.
„Külön öröm, hogy most már a válogatottedzők között is jó néhány olyan fiatal szakembert – így például Lőrincz Viktort, Fodor Zoltánt és Korpási Bálintot – megtalálunk, aki versenyzőként a tanítványom volt, és egykoron szép eredményeket értünk el közösen – folytatta a Magyar Edzők Társasága által 2023-ban edzői életműdíjjal kitüntetett tréner. – Szerencsésnek tartom magam, mert ma is kiváló kapcsolatot ápolok az egykori tanítványaimmal.
Talán ez annak köszönhető, hogy emberileg és sportszakmailag is sokat tudtam nekik adni. Legalábbis manapság ezt látom visszaköszönni a közös munkában, és abban, hogy milyen mentalitás szerint teszik a dolgukat.
Struhács a hazai utánpótlás jelenlegi helyzetéről is elmondta a véleményét.
„A magyar birkózósportban mindig is voltak, és most is akadnak tehetségek, ezzel sosem volt gondunk. Jelenleg is látok az utánpótlásunkban olyan ígéretes versenyzőket, akik rendkívül sokra hivatottak és idővel majd nagy eredményeket érhetnek el akár felnőttszinten is.
Éppen ezért azt gondolom, nekünk edzőknek óriási a felelősségünk, hogy azokat a csillogó köveket szépen lassan minél fényesebbé, valódi gyémántokká csiszoljuk.
És vajon a hosszú és rendkívül eredményes edzői pályafutásából Struhács György mire a legbüszkébb?
„Arra, hogy az egykori versenyzőim, akikkel hosszú évekig, akár évtizedekig is együtt dolgoztam, manapság is mindig keresnek és felhívnak.
Kikérik a véleményemet, tanácsért fordulnak hozzám, amely pedig azt jelzi számomra, hogy nyomot hagytam az életükben. Ennél többet nem is kívánhatnék.
(Kiemelt kép forrása: KIMBA)
