Kézilabda: mérföldkövekkel teli évadot fut Keceli-Mészáros Renáta
Nem az egyetlen élsportoló a családjában a NEKA 17 éves kézilabdázója, Keceli-Mészáros Renáta: a kezdetben még a tánccal próbálkozó, ám arról hamar a kézilabdára váltó irányítónak a három évvel idősebb testvére, Keceli-Mészáros Mátyás végigjárta a korosztályos jégkorong-válogatottakat, jelenleg pedig a FEHA19 Erste Ligás együttesében játszik.
A balatonboglári akadémiát erősítő kézis esetében a hoki nem jött szóba, a kézilabdapályán azonban hamar megmutatkozott a gyorsasága, így kötött ki a NEKA-n; igaz, az elején még nem gondolta, hogy nagy sikerek várhatnak rá.
„Nem voltak komoly terveim a sporttal, sokáig hobbiként tekintettem a kézire. Az már az iskolában is látszódott, hogy a gyorsak közé tartozom az osztályban, ezt végül a pályán is tudtam kamatoztatni. Hetedikes koromban döntöttem úgy, hogy kipróbálom magamat magasabb szinten is. Szerencsére felvettek a NEKA-ra, majd következett az első válogatottság is – emlékszik vissza a kezdetekre Keceli-Mészáros, aki először a serdülők között húzhatta fel a címeres mezt. – Furcsa volt az elején:
nagy volt az örömöm, de féltem is picit, mert nekem általában nehezemre esik gyorsan közös hullámhosszra kerülni másokkal, ha új közegbe kerülök. Ehhez képest nem ment rosszul a beilleszkedés.
Az első válogatott meccsünk mondjuk szörnyen sikerült: túlizgultuk, nem ment a játék. El is szomorodtam, hogy lehet, következőleg már nem hívnak majd be, szerencsére viszont kaptam még esélyt, és gyorsan felvettük a ritmust.”
Két évvel ezelőtt a korosztály megnyerte az EYOF-ot, tavaly pedig ötödik lett az ifjúsági Európa-bajnokságon, amelyen a fiatal csapatkapitányként vezethette a társait.
„Óriási élmény volt az Eb, a végeredmény ellenére – szerintem akár előrébb is végezhettünk volna, de ez akkor így alakult. A felkészülések nagyon gyorsan elteltek, mivel remek hangulatban teltek, ráadásul számos külföldi játékossal ismerkedtünk össze, akikkel a mai napig beszélünk.”
A szintlépés ezután a vártnál hamarabb érkezett el: március elején a junior női kézilabda-válogatott első idei összetartására őt is meghívták, az egyedüli ifjúsági játékosként, ráadásul rögtön aranyérmet ünnepelhetett, a csapat ugyanis megnyerte a hazai rendezésű Négy Nemzet Tornát.
„Teljesen váratlanul ért a meghívó. Emlékszem,
éppen suliban voltam, amikor jött az értesítő – nem tudtam hova tenni, csak néztem, »juniorválogatott«?
Szerencsére a keretből szinte mindenkit ismertem már előzetesen, sokan közülük a NEKA-n játszottak korábban; emiatt egyszerű volt a beilleszkedés. Jó hangulatban teltek az edzések, az pedig külön öröm, hogy első helyen végeztünk.”
Ahogyan a juniorok szövetségi edzője, Szilágyi Zoltán korábban az Utánpótlássportnak elmondta, Keceli-Mészáros NB I-es teljesítménye győzte meg, hogy meghívót kell küldenie. Az irányító ebben az évadban debütált a felnőttélvonalban, amelyben hamar bizonyított.
„Nagy öröm, hogy a felnőttek között játszhatok. Rengeteg tapasztalatot lehet szerezni, minden edzésen, meccsen tanulok valamit. A tempót még nem sikerült felvenni, hamar elfáradok, néha nyolc-tíz perc után már érzem, hogy le kell ülnöm, fújnom kell. Nem férnek bele a hibák, de bízom benne, hogy szép lassan belerázódok – mondja nevetve, majd áttér a jövőbeni tervekre. – Azon nem töprengek, hogy a junior-vb-n ott lehetek-e, inkább az ifjúságiak világbajnoksága áll a fókuszban. Persze nagyon örülnék, ha az idősebbek között is számolnának velem!”
(Kiemelt képünk forrása: HF Montenegro)
