Úszás: A vébén a váltóéremért úszunk – Rasovszky Kristóf

– Sportot űznek abból, hogy szoros legyen a befutó egy tíz kilométeres viadal végén?
– Ha rajtam múlna, semmiképp – válaszolta mosolyogva Rasovszky Kristóf (Balaton ÚK Veszprém), aki csütörtökön győzött az eilati Európa-kupán. Az úszó péntektől Törökországban készül az április végén esedékes debreceni országos bajnokságra.

– E tekintetben azért nagyot változott a nyílt vízi úszás, hiszen korábban ilyenre jóval kevesebb példa akadt, jó ideje viszont már szinte csak így zárul egy-egy tíz kilométeres harc.
– Ennek az az oka, hogy egyre többen vagyunk, akik ezt a sportágat űzzük, és egyre többen vagyunk, akik nem csináljuk rosszul, az éremesélyesek száma folyamatosan növekszik.

– Kifejezetten nehéz lehet kilencezer-ötszáz méter megtétele után nagyobb sebességre kapcsolni...
– Egyfelől az edzéseken ezt külön gyakoroljuk, másfelől mentálisan is készülünk rá. De hát a medencében is hajrázik az ember egy-egy táv végén – annyiban más az a műfaj, hogy ott gyakorta az a taktikája egy-egy sportolónak, hogy már az elején is nagy iramot diktál.

– Egy ideje elkerülték az aranyérmek – fontos volt, hogy végre győzzön?
– Nem gondoltam a verseny előtt arra, mikor nyertem legutóbb: jól akartam úszni, és szerettem volna dobogón végezni – mindkettő sikerült. Persze az is igaz, nem úgy álltam oda a rajthoz, hogy jó lesz a harmadik hely is...

– Az eilati győzelem azt is mutatja, jól halad a felkészülése.
– Azt hiszem, jól állunk, a felkészülésünket nem akadályozta semmi, ráadásul a medencében korábban sohasem úsztam olyan jó időket, mint mostanság.

– A Magyar Úszószövetség által idén elindított Modern városok sorozatának első állomásán meg is lepett sokakat.
– Részben még magamat is. Az első viadalon, Veszprémben számítottunk rá, hogy jó időket úszom, hiszen kicsit könnyítettünk a versenyre, ám arra azért nem, hogy kétszáz, négyszáz és nyolcszáz gyorson is egyéni rekordot úszom. Emellett ezerötszázon sem mentem rosszul, három éve nem úsztam olyan jól a leghosszabb medencés távon, mint Veszprémben. Az igazán meglepő az volt, hogy rá két hétre a második állomáson, Szegeden is közel jártam ezekhez az időkhöz.

– Bár mentálisan mindig is az erős versenyzők közé tartozott, ezek az időeredmények tovább növelik az önbizalmát?
– Mindenesetre nem kezdtem el aggódni amiatt, hogy ilyen jól ment az úszás... Hogy az edzéseken nincs gond, azt már érzem egy ideje, de mindig a verseny mutatja meg igazán, hol is tart az ember a felkészülés során.

– Ez elég biztató a hazai rendezésű világbajnokság előtt három hónappal.
– Amikor felröppent a hír, hogy Fukuoka nem rendezi meg májusban a világbajnokságot, kicsit kiakadtam: ne csinálják már! Kétezerhúsz vége óta szinte minden világversenyt megrendeztek, nehogy már a vizes világbajnokságot töröljék vagy halasszák el... És nehogy már a nemzetközi szövetség, a FINA partner legyen ebben! Az is meglepett, hogy a FINA ilyen sokáig halogatta a bejelentést, néhány hét ezért bizonytalanságban telt. Aztán meg épp ennyire lepett meg, hogy mi ugrottunk be házigazdaként, bár ha tippelnem kellett volna, melyik ország vállalja át a rendezést, minden bizonnyal Magyarországot mondtam volna.

– Tavaly májusban a Lupa-tavon rendezték meg az Európa-bajnokságot, ahol az egyéni távokon érem nélkül maradt, vagyis a helyszínnel akad némi „elszámolnivalója”, nem?
– Van ebben igazság, de nem érzem úgy, hogy haragudnom kellene a Lupa-tóra. A kontinensviadal előtt azt ígértem, szeretnék dobogóra állni mindhárom távon, és ehhez közel is jártam, a váltóval pedig össze is jött a bronz.

– Akkor rögvest idézem is, mit mondott akkor az Eb-bronz után: ez a váltó csak jobb lesz jövőre, mert a „kisgyerek”, vagyis Betlehem Dávid addig nő még tíz centit, és tíz másodpercet biztosan javul, úgyhogy a világbajnokságon már az aranyért megyünk.
– Ezt továbbra is tartom. A kisgyerek már tavaly gyorsabb és erősebb lett, és én úgy látom, hogy a lányok, vagyis Olasz Anna és Rohács Réka is előrelépett. Decemberben az abu-dzabi világkupa-viadalon másodikok lettünk, és közel voltunk az olaszokhoz, akik tavaly a Lupa-tavon elég simán nyertek. Idén ráadásul már nem ezerkétszázötven métert úszik egy-egy váltótag, hanem ezerötszázat, ez nekünk jobban is fekszik. Az amerikaiakat sohasem szabad leírni, mellettük a franciák, az olaszok és a németek az esélyesek. És mi. Mindenképpen az éremért szeretnénk harcolni a vébén.