US Open: a fiatal győztesek garantálják a tenisz fényes jövőjét

A 19 ÉVES CARLOS ALCARAZ MÁRIS ELKEZDTE GYŰJTENI A GRAND SLAM-TRÓFEÁKAT

Ötvözi a négy legnagyobb aktív játékos, Roger Federer, Rafael Nadal, Novak Djokovics és Andy Murray legjobb tulajdonságait, nehéz helyzetben is élvezi a teniszt – 19 évesen nyert majortornát az ifjú nemzedék legtehetségesebb alakja.

Tanulmányba illő volt, ahogyan Juan Carlos Ferrero átélte a US Open férfidöntőjének utolsó néhány játékát. Miután tanítványa, a hozzá hasonlóan spanyol (és immár világelső) Carlos Alcaraz a norvég Casper Ruud elleni magas színvonalú összecsapás negyedik szettjében 3:2-nél elvette riválisa adogatójátékát, a 42 éves tréneren hihetetlen feszültség lett úrrá, szinte biztos, hogy nehezebben dolgozta fel a történteket, mint amikor saját maga állt hasonló siker, vagyis Grand Slam-győzelem kapujában a 2003-as Roland Garroson. A US Openen is döntőzött ugyanabban az évben, csakhogy Andy Roddick megverte őt – munkálhatott benne, hogy ha már neki nem jött össze, legalább annak sikerüljön, akit ő készített fel erre az erőpróbára.

Alcarazon, mondjuk, nyoma sem volt annak, hogy túlizgulná a szituációt, ami azért volt neki örömteli, mert idén a korábbi három majortornán még az elődöntőig sem jutott el, noha főként a Roland Garroson, kevésbé Wimbledonban már az esélyesek között tartották számon. Hozta is a két szervagémjét, amire szüksége volt ahhoz, hogy felszabadultan az Arthur Ashe Stadion kemény borítására rogyhasson, friss majorgyőztesként, 19 évesen és négy hónaposan…

Ha olyan a tenisz jövője, mint amit Alcaraz, Ruud, az olasz Jannik Sinner, az amerikai Frances Tiafoe vagy akár a már rutinosabbak közül a görög Sztefanosz Cicipasz és a német Alexander Zverev képvisel, akkor köszönjük szépen, kérünk belőle! Amennyiben elfogadjuk, hogy a sportág modern változatában az erőnlét mindennél fontosabb, vagy legalábbis a nagy eredmények elérésének alapvető feltétele, úgy a fenti versenyzőket egyáltalán nem kell félteni, felkészülhetünk a maratoni labdamenetek és ütközetek világára.

Carlos Alcaraz vasárnapi döntője hamarabb lement, mint a Tiafoe elleni elő-, a Sinnerrel szemben vívott negyed-, valamint a horvát Marin Cilic elleni nyolcaddöntője, de azért így is elbíbelődtek egymással a felek 3 órán és 20 percen át. Emlékezetes pillanatokban nem is volt hiány, az első szettben például az idén korábban a Roland Garros fináléját is elveszítő Ruud kritikus helyzetben, brékhátrányban jelezte a vezetőbírónak, hogy Alcaraz rövidítése kétszer pattant a térfelén, vagyis nem neki jár a pont azért, mert utóbb a spanyol a hálóba püfölte a labdát.

A második játszmában egyértelműen Ruud dominált, a 23 éves norvég 2:2 után négy gémet nyert sorozatban, és egyenlített. Mint kiderült, a következő felvonás döntötte el a találkozót, a harmadik szettben szempontjából 5:6-nál Alcaraz adogatóként hárított két játszmalabdát (korábban 4:4, harminc mindnél a mérkőzés legcsodálatosabb labdamenetét Ruud nyerte), majd a tie­breakben már nem adott esélyt a háló túloldalán állónak.

A negyedik szettben is sokkal jobb volt Alcaraz, kritikus szituációkban is jól működtek az első szervái, és hiába töltött rengeteg időt a pályán a döntőt megelőző három mérkőzésén, ez nem nyomta rá a bélyegét a teljesítményére. Elbírta a terhet, szenzációs sikert aratott, és papírra merjük vetni, hogy ez a diadal biztosan nem az utolsó volt, sőt, elnézve hihetetlenül komplex és érett játékát, akár a legnagyobbakat is üldözőbe veheti.

Ahogy arról korábban sok szó esett, győztesként mindent vitt az El Palmarban született talentum, hiszen a világelsőség is a kezébe került. Az orosz, a ranglista első helyét hétfőn elveszítő orosz Danyiil Medvegyev volt az első, aki 2004 februárja óta a világ tetejére léphetett a Roger Federer, Rafael Nadal, Novak Djokovics és Andy Murray alkotta „nagy négyes” tagjain kívül, és most Alcaraz követte a példáját. Nála fiatalabban ráadásul soha senki sem jutott ilyen magasra, és ha igaza van Ferrerónak abban, hogy játékosa még csak a benne lévő tudás hatvan százalékát hozta ki magából, az előző bekezdésben taglalt gondolatmenet szinte biztosan megáll majd a lábán.

A nemzetközi szövetség, az ATP honlapján megjelent portré kiemeli, hogy Carlos Alcarazban ötvöződik Federer ütése, Nadal szíve, Djokovics mozgása és Murray kreativitása. Kétségtelen, rendkívül színes a játéka, emellett kiszámíthatatlan is, és annyiban máris hasonlít a legendákra, hogy a legnehezebb helyzetben sem lehet félvállról venni, Sinner ellen például fogadóként hárított meccslabdát, majd fordított. Ráadásul akkor is élvezi a játékot, amikor slamasztikában van, ez különösen szimpatikussá teszi a köztudatba a koronavírus-járvány miatti 2020-as leállás után berobbanó ifjút.

Emlékezzünk meg az immáron kétszeres GS-döntős Casper Ruudról is, aki ugyan nem számított a US Open favoritjának kemény pályán, mégis remekelt, összeszedett teljesítményével csattanós választ adott azoknak, akik kételkedtek abban, helye van-e a földkerekség jelenlegi tíz legjobb teniszezője között. Annál is inkább, mert Alcaraz mögött jelenleg ő a második, és ez különleges fénytörésbe helyezi a vasárnapi New York-i döntőt, amelyen valóban az aktuálisan két legjobb játékos találkozott, és tette a végletekig kiélezetté a világelsőségért folytatott küzdelmet.

Az Alcaraz–Ruud rangadó ezen felül az 1990-es Pete Sampras–Andre Agassi csata után a „legfiatalabb” US Open-finálé volt, míg az egyéb majoröket tekintve a 2002-es wimbledoni Lleyton Hewitt–David Nalbandian összecsapás óta nem játszott két ennyire ifjú játékos GS-döntőt.

TENISZ
US OPEN, NEW YORK (60 millió dollár, kemény pálya)
FÉRFI EGYES, DÖNTŐ
Carlos Alcaraz (spanyol, 3.)–Casper Ruud (norvég, 5.) 6:4, 2:6, 7:6 (7–1), 6:3

IGA SWIATEK ELKÉPESZTŐEN TENISZEZIK ÉS A TÁRSASÁGI PROBLÉMÁK IS FOGLALKOZTATJÁK

Először 19 évesen, 2020-ban nyert Roland Garrost, majd idén megismételte sikerét, és most hozzátett még egy US Open-trófeát is Iga Swiatek, akinek első lengyelként gravírozták fel nevét a US Open-bajnokokat felsoroló táblára az Arthur Ashe Stadionban. Korosztályának igazi példaképe lehet a 21 esztendős klasszis, s csak rajta múlik, mennyit hoz ki a karrierjéből.

A balhés sztárokat lassan a szórakoztatóiparban is leváltják azok, akikre fel lehet nézni: amíg az Y-generációnak még a formabontó Miley Cyrus vagy Demi Lovato jutott – akik ugyan kétségkívül erős karakterek, ám ezzel együtt megosztó személyiségek is –, addig a Z-generáció már a tinik körében régóta rendkívül népszerű Disney Channel sztárjai közül is Zendayára néz fel leginkább, aki rengeteget jótékonykodik, szót emel a klímaváltozás kapcsán, tehetségét színésznőként és énekesként egyaránt igyekszik kiaknázni (jelenleg éppen a Dűne második részét forgatja Magyarországon), és kiegyensúlyozott a magánélete is.

Bár Serena Williams vagy Oszaka Naomi rengeteget adott a tenisznek a játékán túl azzal is, hogy megkérdőjelezte a sportág (időnként talán kissé mérgező) működési mechanizmusait, a rajongók már ki lehettek éhezve egy olyan igazán stabil és kedves játékosra, amilyennek a US Open friss, mindössze 21 éves bajnoka, a lengyel Iga Swiatek tűnik – akinek a hozzáállásáról nem vérre menő vitákat kell folytatni társadalmi és sportszakmai kérdésekről, hanem egyszerűen csak beállni mögé, és csodálni őt. Amellett, hogy hihetetlen technikai tudása, mozgékonysága és mentális ereje van – amellyel 37 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot produkált idén, s ő lett Angelique Kerber 2016-os Australian Open és US Open-győzelme óta az első női játékos, aki egyazon esztendőben két Grand Slam-trófeát is a magasba emelhetett –, a pályán kívül mutatott magatartása is lenyűgöző. Éppen azokat az értékeket képviseli, amelyeket a fiatalok hiányolnak maguk körül, és amelyekre egyre többüknek van igényük.

Egyrészt úgy hírlik, egy-egy nagyobb tornán mindenkihez van kedves szava, bárkivel elbeszélget, és rengeteg gyerek veszi őt körül, akikhez teljes természetességgel és nyitottsággal fordul, nem sajnálva a fáradságot, hogy minél többnek adjon auto­gramot, másrészt példát mutat azzal is, hogy pénzt, időt és energiát áldoz arra, hogy másokon segítsen. 2020 óta vesz részt jótékonysági akciókban, adományoz pénzt vagy ajánl fel árverésre dedikált tárgyakat – a 2020-ban megnyert Roland Garros-döntőjében használt ütője például többet hozott a konyhára egy karácsonyi aukción, mint Robert Lewandowski BL-győzelemkor viselt, s ugyancsak aláírt meze –, de az orosz–ukrán háború kapcsán is gyakran megszólalt, és gálatornát is rendezett hazájában, amellyel 500 ezer eurót gyűjtöttek különböző humanitárius szervezeteknek.

A teniszpályán mutatott stabilitását saját bevallása szerint annak köszönheti, hogy csapata tagjaként utaztatja magával sportpszichológusát is, ami azért is nagy szó, mert Közép- és Kelet-Európában még mindig nem evidens a mentális segítő szükségessége, miközben máshol már alapvető, és sokan még mindig úgy érzik, megbélyegzik őket, ha ilyen jellegű támogatást igénybe vesznek. Iga Swiatek tavaly 50 ezer dollárral támogatta a Mentális Egészség Világnapját, amelynek kapcsán nyíltan beszélt arról: aki úgy érzi, hogy az életét jobbá teheti, ha segítséget kér a mentális fejlődéshez, ne habozzon. Úgy véli: érdemes nyitottnak lenni az új impulzusokra.

Hogy a fiatal lengyel eddigi három Grand Slam-elsőségéhez mennyit tesz még hozzá a pályafutása végéig, valószínűleg csak rajta múlik – főként talán azon, hogy ha már 19 évesen major­trófeát tarthatott a kezében, hány évet szeretne még az életéből profi sportolói karrierjére szánni. Bár nem szabad elfelejteni: a női mezőny hektikus, így semmit sem lehet biztosra venni.

US OPEN, NEW YORK (60 millió dollár, kemény pálya)
NŐI EGYES DÖNTŐ
Swiatek (lengyel, 1.)–Dzsabur (tunéziai, 5.) 6:2, 7:6 (7–5)