Sinner parádés tenisszel, szetthátrányból védte meg a címét Wimbledonban

Álomdöntő – nyugodtan lehetett így hívni a wimbledoni nemzetközi teniszbajnokság férfi egyesének idei fináléját, hiszen az első két kiemelt, Jannik Sinner és Alexander Zverev csapott össze. Arra nem igazán lehetett számítani, hogy valamelyik fél meglepi a másikat, hiszen ez volt a két klasszis tizenötödik egymás elleni mérkőzése. A különverseny eddigi alakulása a dél-tiroli sikerét ígérte, ugyanis az első öt meccsükből négyszer diadalmaskodó német 2024 augusztusa óta képtelen nyerni riválisa ellen, sorozatban kilencszer hagyta el vesztesen a pályát. 

Ennek ellenére nagy csatát ígért a döntő, hiszen az elődöntőben Sinner a veterán szerb klasszist, Novak Djokovicsot, a Roland Garroson élete eleső Grand Slam-győzelmét arató Zverev pedig a torna legnagyobb meglepetését okozó brit-francia Arthur Feryt győzte le simán – a két éljátékos formája alapján ötszettes összecsapás sem volt elképzelhetetlen.

A MECCS LEGSZEBB LABDAMENETEI

A várakozásoknak megfelelően az első pillanattól magas színvonalú teniszt hozott a meccs, amelyen a nyolcadik játékban jött az első bréklehetőség Zverev adogatásánál – a német fontos 40:40-nél ütött kettős hibát –, de Sinner, pechjére, egymás után kétszer is kerettel találta el a labdát. Mindketten már ekkor mindent megtettek, hogy kiszolgálják a közönséget, amely egy-egy leheletfinom megoldásnál hangos ovációban tört ki – jócskán volt ilyesmire lehetőségük. El is mentek a tie-breakig a felek, ahol a szervák színvonalát látva egy apró hiba is elég volt egyik vagy másik játékos részéről a játszmavesztéshez. Nos, a „kedvezményezett” Zverev lett, aki 9–7-re nyerte a rövidítést, így szettelőnybe került élete első wimbledoni döntőjében.

A tavaly októberi bécsi kemény pályás torna óta nem esett meg Sinnerrel, hogy játszmát vesztett Zverev ellen, és egyértelmű volt, hogy a folytatásban kezdenie kell valamit a német bombaerős szerváival, ha a maga javára akarja fordítani a mérkőzést. Ám Zverev adogatásaiból továbbra is össze lehetett volna vágni a Kétszázhúsz felett című régi Neoton-sláger klipjét, így 6:5-nél az olasznak a szettben maradásért kellett adogatnia. Sinner sikerrel hárította el a veszélyt, jöhetett a rövidítés, ahol az első négy pont az övé lett, s noha Zverev is csinált egy minibréket, a hihetetlenül koncentrált világelső 7–2-re megnyerte a tie-breaket.

A harmadik felvonásban is magabiztosak voltak az adogatók, az első bréklehetőség 3:3-nál Zverev előtt adódott, de Sinner hárította, hogy aztán a következő két szervájából le is zárja a játékot. Az ezt követő gémben egy kettős hiba, ki nem kényszerített hiba kombinációnak köszönhetően az olasz előtt adódott egy sansz, amelyet elcsúszásból felállva használt ki. Már csak ki kellett szerválnia a játszmát, amit stílszerűen ásszal lezárt love-game-mel tett meg.

A tokiói olimpiai bajnok németnek innentől kezdve kockáztatnia kellett, ami magában hordozta a hibázás lehetőségét, de úgy tűnt, együtt tud élni a nyomással. Sőt, 2:1-es vezetésénél az első két pont az övé volt Sinner adogatójátékában, ám mi sem jellemzőbb a világranglista-vezető összpontosító képességére, hogy innen simán kiszerválta a gémet. A dél-tirolinak a következő hatalmas lehetőség 3:3-nál jött el, amikor két bréklabdát is kiharcolt magának, de egyiket sem tudta értékesíteni, viszont elképesztően koncentrálva, minden labdát agresszívan támadva újra megteremtette magának az esélyt, amelyet ezúttal már ki is használt. Jött egy újabb semmire megnyert szervagém, s Zverevnek immár az életben maradásért kellett adogatnia. Ez sikerült is, de ezután következett a még nagyobb kihívás: Sinnert fogadóként megállítani – a német mindent megpróbált, azonban a zseniális dél-tiroli nem kegyelmezett, s az utolsó játékban egészen káprázatos megoldásokat előhúzva 6:4-re megnyerte a játszmát, s egyben a második wimbledoni trófeáját is.

WIMBLEDONI TENISZBAJNOKSÁG, LONDON (64.2 millió font, fű)
FÉRFI PÁROS, DÖNTŐ
Jannik Sinner (olasz, 1.)–Alexander Zverev (német, 2.) 6:7 (7–9), 7:6 (7–2), 6:3, 6:4