A kiválasztott – L. Pap István jegyzete

Egy éve ilyenkor Marozsán Fábián az estorili ATP-torna selejtezőjének második fordulójában búcsúzott, amiért 6 ATP-pontot kapott, és 433 ponttal a biztató 133. helyen állt a világranglistán, fényévekre az elittől.

A múlt héten a 4. kiemelt Alexander Zverevtől kapott ki Miamiban, miután egyebek mellett Alex De Minaurt és Holger Runét is búcsúztatta, 200 pont volt a jutalma. Most 1122 ponttal 38. a világon, lassan kiemelt lesz a Grand Slameken, a nyáron biztos olimpiai résztvevő, és készül a tavaszi salakpályás szupertornákra, amelyeken az eddigi négy mellé újabb top 10-es skalpokat gyűjthet. Továbbá május végéig szinte nincs tavalyról megvédendő ATP-pontja, avagy a következő hetekben mindent „nettóban” írnak a neve mellé.

Lélegzetelállító karrierív az övé, és még csak nem is látszik a vége. Zverev, aki a miami ATP 1000-es torna negyeddöntőjében megállította, már a ranglista első tíz helyezettje közé vizionálta, csak az elmúlt három hétben 286 ezer dollárt, több mint bruttó százmillió forintot teniszezett össze – tetszik, nem tetszik, momentán Szobosz­lai Dominik után alighanem ő a legismertebb magyar sportoló. (Néhány labdarúgónk, Kerkez Milos, Willi Orbán, Sallai Roland mellett a bringás Valter Attila, esetleg Milák Kristóf és Hosszú Katinka konkurálhat vele, de egyre kevésbé.)

A 24 éves teniszező ráadásul nem von maga köré védőburkot, többször is hangsúlyozta, mennyire élvezi a médiafigyelmet. Amelyből már a tavalyi római, Carlos Alcaraz elleni bravúr után bőven kapott, hiszen csak a fél világ volt kíváncsi arra a srácra, aki a leendő világelsőt tönkreverte. Telt ház az Indian Wells-i centeren? Nincs is annál jobb, mint 16 ezer néző előtt játszani. Másnak ilyenkor remeg keze-lába, Marozsán pedig olyan természetesen teszi a dolgát, mintha tavaly tavasszal nem az antalyai challengeren gyűjtögette volna a pontokat.

Azóta – remélhetőleg hosszú évekre – bekerült a férfitenisz verklijébe, amely januártól decemberig gyűri a szerencséseket, akik a legmagasabb szinten a részesei lehetnek. Szerencsések? Legfeljebb kiválasztottak. Hiszen bár rengeteg pénzt keresnek, ilyenkor mindjárt gyorsan azt is tegyük a mérleg másik serpenyőjébe, hogy Marozsán családjától és segítőitől a mögöttünk lévő években mennyi lemondást, törődést, energiát és pénzt követelt, hogy a mai, kétségkívül irigyelt magaslatra jusson.

A párizsi olimpiát 32 év után ismét salakon rendezik, hol máshol, a Roland Garroson, két-három naponta játszik a mezőny, de nem három, hanem két nyert szettre, mondhatni, ideális versenykiírás – ne lepődjünk meg, ha a mi fiunk elkapja a fonalat, és valami különleges, korábban elképzelhetetlen bravúr lesz a vége.

Bár meglepődni Marozsán Fábiánnal kapcsolatban lassan már semmin sem kell.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!