A kétfrontos háború átka – Zsoldos Barna jegyzete

Nincs a világtörténelemben az a szuper­erős hadsereg, amelyet ne viselt volna meg, adott estben ne zilált volna szét teljesen egy nagyszabású kétfrontos háború.

És az elmúlt évtizedekben így voltak ezzel azok a Formula–1-es favoritok is, akik ugyan pontelőnnyel vágtak neki a bajnoki finálénak, két vb-ellenféllel viszont már nem bírtak el. Lando Norris sem dőlhet tehát hátra a Max Verstappennel és Oscar Piastrival szemben kicsikart 12, illetve 16 pontos előnye birtokában a vasárnapi évadzáró előtt, mert a legapróbb hiba is helyzetbe hozhatja egyik vagy másik riválisát. Erről szegény Fernando Alonso tudna bővebben mesélni, aki 2010-ben 8 és 15 pontos különbséget alakított ki az abu-dzabi fináléra Mark Webberrel, illetve Sebastian Vettellel szemben, de stratégiai szempontból annyira az ausztrál versenyére koncentrált, hogy végül nevető harmadikként a német lett a világbajnok.

Beszédes statisztika, hogy az elmúlt 50 évben ötször alakult ki olyan helyzet az évadzáró előtt, amikor az első helyen álló favoritnak két vagy többfrontos küzdelmet kellett megvívnia, és ezek közül egyetlen alkalommal sem ő lett a világbajnok. 1981-ben Carlos Reutemann, 1983-ban Alain Prost, 1986-ban Nigel Mansell, 2007-ben Lewis Hamilton, 2010-ben pedig Fernando Alonso nem tudta megtenni az élről az utolsó fontos lépést – utóbbi kettő vereségét még fájdalmasabbá tette, hogy az „outsidernek” tartott tabellaharmadik ugrott előre.

A vasárnapi zárás előtt tehát korántsem írhatjuk le Verstappen és Piastri esélyeit, noha igaz, nemcsak a matematika, hanem a helyszín is inkább Norris sikerét vetíti előre. A brit pilóta hagyományosan jól teljesít Abu-Dzabiban, a pálya vonalvezetése ráadásul kifejezetten fekszik a McLarennek, miközben már a harmadik hely is a biztos vb-sikerét jelentené, függetlenül a két kihívó helyezésétől. Noha az egyéni bajnokság a tét, a csapatmunka ezúttal is legalább annyit nyom a latban, márpedig az elképesztő nyomás épp úgy nehezedik a kollégák, ahogy a versenyző vállára.

A Las Vegas-i kizárás a technikai brigád, a katari vereség pedig a stratégiai stáb sara, és ezen a ponton kicsit rosszmájúan megjegyezhetjük: Abu-Dzabiban felkészül a szerelőgárda a kerékcseréknél… Természetesen ez csak irónia, és nyilvánvalóan azt reméljük, a hármas csatába semmilyen külső körülmény sem szól bele, ám a múlt példáin látjuk, ez is megtörténhet. Lássuk, vajon Norris miként birkózik meg a kétfrontos „háborúval”!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!