Nem akar hazajönni – Klein Ron jegyzete

Amikor a wimbledoni nyolcaddöntő előtt röviden beszéltem Fucsovics Mártonnal, érezhető volt a hangján, hogy elege van. Nem belőlem, mert csak néhány percet társalogtunk – a londoni buborékrendezésből.

A nyíregyházi sportoló szereti élvezni a nagy versenyek hangulatát. Ez nem azt jelenti, hogy a mérkőzések előtt és után járja a kocsmákat, hajnalig táncol, de igenis igényli, hogy elmehessen a párjával, a stábjával étterembe, vásárolni vagy csak sétálni a belvárosban. A koronavírus-járvány miatt az idén mindezt nem teheti meg Londonban, kizárólag a hivatalos szálloda és a pálya között mozoghat, az út ráadásul legalább egy óra irányonként – nagy különbség ez ahhoz képest, hogy az elmúlt években sétatávolságra bérelt házat az All England Club közelében.

A folytatásról beszélgettünk, amikor azt mondta, alig várja, hogy vége legyen. Néhány másodpercnyi szünetet követően hozzátette: „a járványnak”, ám én nagyon úgy éreztem rajta, szíve szerint már repülne haza, az állandóan felhős és hűvös angliai időjárást az itthoni napfényes kánikulára cserélné... Nem először vettem ki hasonlót a szavaiból, és évekkel ezelőtt nem lepett meg, ha a beszélgetésünk után gyenge teljesítménnyel kiesett, mert egyszerűen képtelen volt megfelelően koncentrálni az ütéseire, a feladatára.

De a mostani Fucsovics Márton már nem ilyen!

Ez már a párosok versenyének első fordulójában is látszott. A műfajban nem véletlenül nyert meg korábban tízből csak egy mérkőzést: olyan hozzáállással játszott, hogy akadt Grand Slam-torna, az Australian Open, amelyen kényelmetlenül ültem magyar sportújságíróként a székben, mert körülöttem azt kérdezték az ausztrál szurkolók, mit művel ez a srác. Wimbledonban viszont sikerrel vették az első akadályt az olasz Stefano Travagliával, és a második fordulóban sem vallottak szégyent a hatodik kiemelt kettőssel szemben.

...és az orosz Andrej Rubljovot is elképesztő teljesítménnyel győzte le egyesben a legjobb 16 között, szetthátrányban sem láthattuk rajta, hogy feladja, haza akarna menni, nem küzd tovább. Kedden is beszéltem vele, megint szomorkodott egy sort, hogy lassan három hete „élvezi” az angliai klímát, miközben Magyarországon tombol a nyár, szinte minden korlátozás megszűnt, és barátai, ismerősei a vízparton lazítanak.

Ám most már tudom, ez nem jelent semmit: Fucsovics élete első Grand Slam-negyeddöntőjében a sportág legfontosabb versenyén, a világelső szerb Novak Djokovics ellen mindent belead majd a győzelemért, és egyszer sem fordul meg a fejében a vereség, amivel csütörtökön itthon is lehetne, és pihenhetne a tokiói olimpia előtt.

Mert most már igazán profi sportoló – a tenisztudásával meg eddig sem volt baj.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!