SZABADOS GÁBOR 2020.05.27 17:38 Frissítve: 2020.05.27 18:13

Fizetési plafon, az idegen test

Kevés olyan szabályozás van a sportvilágban, amelyet többször próbáltak volna összeboronálni a labdarúgással, mint a fizetési plafon, és most, hogy a vírusjárvány alapjaiban szabta át az európai futballt, az eddigieknél is többször merül fel – és még valószínűbb lett az eljövetele.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy soha nem volt akkora esély a fizetési plafon bevezetésére, mint most.

Ez az esély persze még mindig nem túl magas, messze 50% alatt van véleményem szerint, vagyis nagy összegben még mindig nem érdemes fogadni arra, hogy bekövetkezik – de az kétségtelen, hogy a járvány előtti, csupán matematikai esély mostanra már szabad szemmel is láthatóvá vált.

Erre elsősorban arra lehet következtetni, hogy a labdarúgásban egyre több, korábban elzárkózó befolyásos szereplő veti fel ennek az esélyét (mint például Karl-Heinz RummeniggeFritz Keller DFB-elnök vagy akár Csányi Sándor), és főleg az növeli a valószínűséget, hogy a vírusjárvány egyik váratlan pozitív hatásaként világszerte erősödött a szolidaritás és az összefogás a különböző közösségekben, így a nemzetközi labdarúgásban is, ami a legfontosabb előfeltétele egy ilyen szabályozásnak – nem csak a bevezetésének, de már annak is, hogy egyáltalán tárgyalni lehessen róla. Ez ugyanis valójában egy önkorlátozó mechanizmus, amely értelemszerűen nem működhet a szolidaritásra való hajlam nélkül.

Anélkül, hogy az amerikai sportokban alkalmazott fizetési plafon részleteibe belemennék (aki arra kíváncsi, olvasgasson itt), érdemes tisztázni, hogy ez az eszköz nem csak úgy lepottyant az égből és beleillesztették a versenyrendszerbe, hanem csupán egyik eleme egy tudatosan létrehozott komplex rendszernek. Ez azért fontos, mert Európában sokan úgy beszélnek róla, mintha a fizetési plafont egyetlen mozdulattal be lehetne illeszteni az mi futballunk struktúrájába, holott erről szó sincs: a hatékony működtetéshez a rendszer többi elemét is valamilyen módon alkalmazni kellene.

(És mielőtt valaki megkérdezné: a salary cap nem fizetési „sapka”, hanem fizetési plafon. Az angol cap szónak több jelentése van, és a magyarban valamiért a szótárakban első helyen található jelentése rögzült ebben a kifejezésben.)

Amerikában tehát a nagy ligák teljes rendszere úgy van kialakítva, hogy mesterségesen kiegyenlítsék az esélyeket, csökkentsék a csapatok közötti különbségeket, hogy minél több meccs lehessen kétesélyes, minél több csapatnak lehessen reális esélye a bajnoki címre.

Ennek egy része a közösen megszerzett jövedelmek egyenlő elosztása, sőt akár még a csapatok saját jövedelmének újraelosztása is. A központi bevételeket – mint például a liga televíziós és szponzori bevételeit, amelyek a jövedelmek a legnagyobb részét teszik ki – egyenlően vagy ahhoz nagyon közelítően osztják el, szemben az európai futballal, ahol sok bajnokságban kifejezetten díjazzák a bajnokságban sikeresebb, illetve a képernyőn többet szereplő (tehát népszerűbb) csapatokat, a Bajnokok Ligája és az Európa-liga díjazása pedig eleve úgy van felépítve, hogy az keressen többet, aki előrébb végzett és több tv-nézőt vonzott. És például az NFL-től még az sem idegen, hogy a jegybevételek (tehát a csapat „legsajátabb”, egyáltalán nem „közös” bevételeinek) egy részét bedobják egy nagy közös kalapba, majd egyenlően újraosszák a csapatok között, hogy ezzel is csökkentsék a különbségeket.

El tudjuk ezt képzelni Európában?!

Hogy mondjuk a BL-ben ugyanannyi pénzt kapjon az UEFA-tól a győztes, mint a csoportkörben 0 ponttal kieső csapat, a Real Madrid és a többiek meg a 80-90 ezres stadionjuk jegybevételét megosszák a 10-20 ezres stadionban futballozó kicsikkel?

A fizetési plafon értelme ugyanis éppen az, hogy minél közelebb legyenek egymáshoz a bevételek, és minél közelebb legyenek egymáshoz a kiadások (vagyis ne lehessen túl sokat költeni a fizetésekre), ami stabilizálja a klubok/franchise-ok költségvetését és hasonló színvonalra állítja be a csapatok játékerejét. De ha teljesen más bevételi alapokról indulunk, akkor egyrészről nem szűnnek meg a nagy különbségek a rendszer alján, a szegényebb kluboknál, másrészről komoly aránytalanságok keletkeznek a rendszer tetején, a gazdagabb kluboknál.

Vagy vegyük az amerikai rendszer egy másik alapvető elemét, az új játékosok beáramlásának korlátozását, ismertebb nevét a draftrendszert. A mechanizmus lényege az, hogy a csapatok ne válogathassanak szabadon a piacról, mert akkor megint csak a több pénz döntené elé, hogy hova kerülnek a jobb játékosok – ehelyett kifejezetten a gyengébb csapatok élveznek előnyt a drafton, ők hozhatják el a legjobbakat, hogy ezzel is kiegyenlítsék a különbségeket.

Újra kérdezem: el tudjuk képzelni, hogy mondjuk a télen Erling Haalandért nem a Juventus, a Barcelona, a Borussia Dortmund és még ki tudja, milyen sztárcsapatok versengtek volna, hanem a BL selejtezőjéből kiesett csapatok (például a Ferencváros), mert csak nekik lett volna szabad?!

A fizetési plafon ugyanis ezzel a rendszerrel működik együtt, ahol a jobb játékosokat a gyengébbek felé terelő mechanizmus is biztosítja, hogy a plafon alá be tudjanak férni a csapatok, és maximálisan ki is tudják használni a megadott keretet, hogy a lehető legerősebb csapatot állíthassák össze a plafon alatt.

Talán ennyiből is látszik, hogy a fizetési plafon önmagában nem megoldás, az egész futballrendszert át kellene alakítani hozzá, ahhoz viszont minden klubnak önként le kell mondania az eddig élvezett szabadságáról – ez 2020 elejéig lehetetlennek látszott, de tény, hogy a vírusjárvány egyik hatásaként már ez sem tűnik annyira illúziónak.

Azt azért tegyük még hozzá, hogy a fizetési plafonhoz jól átlátható, egységes bérstruktúra szükséges, azonos adózással, azonos bérelszámolással stb. stb., amely az Egyesült Államokban rendelkezésre áll: minden franchise-ra ugyanazok a pénzügyi szabályok érvényesek, hiszen mind ugyanabban az országban működnek (oké, vannak kanadaiak, de ebben nincs nagy különbség) – a fizetések pedig szinte teljesen nyilvánosak. Európában viszont 55 ország merőben eltérő szabályozását kellene összehangolni, holott ezek még az Európai Unión belül sem egységesek, nemhogy azon kívül, a fizetések nyilvánosságra hozataláról pedig jobb nem is beszélni... nem csoda, hogy azt még a fizetési plafont amúgy támogató, korábban említett Rummenigge is elképzelhetetlennek tartja.

Tudom, nem voltam valami konstruktív, de fontos látnunk, hogy a fizetési plafonnal nem lehet csak úgy dobálózni, az egész futballrendszer átalakítása nélkül ez idegen test lenne az európai labdarúgásban. Nemsokára kiderülhet, hogy a legfontosabb futballvezetők akarják-e igazán ezt az átalakítást.

#maradjotthon

2018.05.25 10:10:09

Szabados-blog SZABADOS GÁBOR

SZABADOS-BLOG. A pénzügyi fair play megbukott, új tervek kellenek az UEFA-nak.