Luis Suárezt már több támadás érte angliai pályafutása alatt, miután többször is előfordult, hogy nem éppen a legsportszerűbb módját választotta, hogy eredményes legyen. A Stoke City elleni 0–0-s októberi bajnokin a teljes szigetországi futballtársadalom egy emberként dobott egy hátast Suárez orra esős produkciójától – ilyen pofátlan műesést arrafelé még nem láttak. A játékvezető ugyan nem ette meg a nevetséges előadást, a Stoke menedzsere, Tony Pulis azonban teljesen kiakadt, és eltiltást követelt az uruguayira.
Suárez most nyilvánosan is elismerte a történteket – pontosabban tagadni eddig sem volt értelme, de ezúttal magyarázatot is kapunk az esetre.
A Stoke City elleni legendás alakítás
„A futball már csak ilyen – idézi a Guardian online kiadása a támadót. – Néha olyan dolgokat teszel, amit magad sem értesz, a meccs utáni napon pedig megkérdezed magadtól: ezt vajon mi az ördögért csináltam?"
Ilyen volt a Stoke elleni ominózus produkció is, amelyre viszont már-már elfogadható magyarázattal szolgált Suárez:
„Tény, hogy feldobtam magam a tizenhatoson belül, de okom volt rá. Döntetlenre álltunk hazai pályán a Stoke ellen, és bármire képes lettem volna, hogy nyerjünk. Aztán persze mindenki ezen kezdett lovagolni, a Stoke edzője, az Everton edzője... az újságok pedig rájöttek, hogy a Suárez névvel több példányt lehet eladni a lapokból."
És ha ez nem lett volna elég, akkor még jött a Mansfield Town elleni FA-kupa-mérkőzés, ahol Suárez kézzel szerzett gólt – meglehetősen tudatosnak tűnő mozdulattal, újfent felkorbácsolva a kedélyeket.
„Máskor a kezemre pattant labda, mindenféle szándékosság nélkül, és egyből nekem estek, mert megcsókoltam a csuklómat. Újabb jó eladások."
Máskor meg a kezére pattant a labda
Suárez úgy érzi, az újságírók mindent kitalálnak, hogy sztorit kreáljanak, és tudatosan gerjesztik a feszültséget a nevesebb játékosok körül. Főleg, ha az illető dél-amerikai.
„Ahogy Carlos Tévez és Kun Agüero is mondta, egy külföldi, pláne egy dél-amerikai futballista egészen más elbírálás alá esik a ligában, mint egy hazai. Ez persze kulturális dolog. Más a habitusunk, máshogy viselkedünk. Egyet tehetünk: futballozunk, tesszük a dolgunkat, amihez a legjobban értünk. Sokat harcoltunk, és sokat kínlódtunk, hogy idáig eljuthassunk. Nem kell minden ostobaságot meghallanunk, amit rólunk mondanak."
