Szálltak a papírrepülők, félbeszakadt a Rayo és a Bilbao mérkőzése

VAN FUTBALL A REAL MADRIDON és az Atléticón túl is a spanyol fővárosban. Noha nem megbántva a Konferencialigában szereplő Getafét, talán a Rayo Vallecano egy hajszálnyival érdekesebb téma a spanyol futball kapcsán. Pláne úgy, hogy szombat délután az Athletic Bilbao látogatott a Vallecasba, így testközelből élhettük át, milyen egy meccsnap Madrid délkeleti részén – s bizony gyorsan rájöttünk, hogy itt az élmény nem a stadion bejáratánál kezdődik. Vallecast hagyományosan munkásnegyedként tartják számon, sokáig a főváros peremvidékének számított, sajátos, erős, helyi identitással. Sok helyi úgy tekint a városrészére, mintha különálló lenne, hiszen megvan a maga történelme és büszkesége.

„Ezt az érzést csak a helyiek érezhetik – mondta érdeklődésemre Riquelme, a Rayo egyik törzsszurkolója. – Sőt, ez nem csak egy érzés, hanem ez az életünk. Számunkra nem számít a Real Madrid vagy az Atlético, nekünk a Rayo a legjobb fővárosi csapat. Büszke vagyok rá, hogy ez az én együttesem. A mi szurkolóink nem a tehetősebbek közül valók, van realitása annak, hogy munkáscsapatként emlegetnek minket. Nekünk fontos látni, hogy a játékosok küzdjenek a pályán és mindent kiadjanak magukból.” 

Hozzátette, ha teheti, mindegyik hazai mérkőzésen kint van, éppen ezért nagyon örül, hogy hosszú idő után visszaköltözhet a Vallecas Stadionba a Rayo. No, de erről majd egy kicsit később, nézzük meg, hogy miképp élnek meg egy meccsnapot ezen a környéken. A szurkolók már órákkal a kezdőrúgás előtt elkezdenek gyülekezni, belebújnak a fehér, piros átlós csíkkal díszített mezbe, sálat kötnek a nyakukba (még a 24 Celsius fok ellenére is), és a stadion környéki vendéglátó egységekben alapoznak a mérkőzésre. 

„Sör, tapasz és foci: mi kell még? – kérdez vissza Vázquez, egy másik Rayo-szurkoló. – A meccsnapok igazi ünnepnapok, elég csak körbenézni, hogy milyen jó a hangulat. Mi egy család vagyunk, a közösségünket a társadalmi szolidaritás és a büszkeség jellemzi. Minden hazai mérkőzésen ott vagyok, néha még idegenbe is elkísérem a srácokat. Felejthetetlen élményt okoztak az előző idényben a Konferencialiga-döntőbe jutással, s noha elveszítettük, így is büszkeség töltött el bennünket. Sajnos a döntőn nem lehettem ott, de a tévé előtt nagyon szurkoltam. Kis csapat vagyunk, hihetetlen, hogy a történelmünk során először játszhattunk európai kupadöntőt.”

Sokak számára a klub azt is jelképezi, hogy a környéknek saját hangja van Madridon belül – ezt a stadionban is érzékelni lehet. A Rayo ebben az idényben először játszott tétmeccsen a saját pályáján, ugyanis egy ellenőrzés során komoly biztonsági, higiéniai és karbantartási problémákat fedeztek fel, amit azonnal orvosolni kellett a klubnak. Az eddigi három hazai meccsét a szintén madridi Leganés arénájában játszott, s nem látszott az „idegen pálya” hátránya, veretlenül, két győzelemmel (Espanyol 2–1, Racing Santander 3–2) és egy döntetlennel (Alavés 1–1) zárt. A válogatott szünetben a Vallecas Kupa keretén belül már játszhatott otthon, ám a Cagliari elleni meccset 1–1-es végeredmény után tizenegyesekkel elveszítette. Ám ez a találkozó inkább a szurkolói rendbontásról maradt emlékezetes, ugyanis a meccs előtti este megrongálták a VIP-páholyt, majd a meccsen Raúl Martín Prensa elnök távozását követelték, illetve csuklyás huligánok randalíroztak a lelátón. Balhé maradt a szombati Athletic elleni meccsre is, nem is akármekkora… 

A lakóházak között elterülő Vallecas Stadionba lépve rögtön különleges érzés fogja el az embert, s ha körbenéz, érdekes látványt nyújt, hogy a pálya egyik végében nincs lelátórész – az ebben a hatalmas lakótömbben élő emberek a teraszról nézhetik a mérkőzést. Közel sem nevezhető modernnek az aréna, de a drukkerek pillanatok alatt kivételes légkört teremtenek, szombaton pedig a szokásosnál is paprikásabb volt a hangulat a Vallecasban. 

Rögtön felkeltette az ember figyelmét, hogy rengeteg Athletic mezes drukker érkezett a meccsre, kis túlzással többen voltak, mint a hazaiak – azonban szépen megfértek egymás mellett. A nyáron világbajnokságot nyerő és a torna legjobb játékosának választott Unai Simón hatalmas népszerűségnek örvend Madridban is, a hazai és vendég szurkolók jókora ovációban köszöntötték, amint kilépett a játékoskijáróból melegíteni. Természetesen ő is üdvözölte a szurkolókat, példamutató módon kiintegetett a lelátóra. A kezdőrúgás előtt azonban a Rayo kapusát, Emil Auderót köszöntötték, aki a közelmúltban megnyerte Indonéziával a FIFA Asean-kupát, amelyet a délkelet ázsiai nemzeti együtteseknek rendeztek. Aztán minden szem a VIP-páholyra szegeződött, a Rayo-szurkolók (élükön a kapu mögött helyet foglaló táborral) elképesztően indulatos és agresszív módon követelték Raúl Martín Presa elnök távozását, többek között felszólították, hogy azonnal hagyja el a stadiont. Nem tette, a drukkerek haragja pedig tovább emelkedett… A 13. percben a dühtől vezérelt szurkolók rengeteg papírrepülőt, üveg- és kislabdát dobtak a pályára (a spanyol beszámolók szerint néhány szék is repült), José María Sánchez Martínez játékvezető pedig félbeszakította a játékot. Hosszú percekig takarították a pályát (főként gyerekek, de a két csapat játékosai is segítettek), majd a bíró engedélyt adott a folytatásra. Nem tartott sokáig a játék, mindössze egy szöglet fért bele, a szurkolók ismét elárasztották a pályát papír repülőkkel és kislabdákkal – még a Rayo kapusa, a néhány perccel ezelőtt ünnepelt Emil Audero is kapott rendesen… José María Sánchez Martínez az öltözőbe parancsolta a futballistákat, mindeközben a drukkerek folyamatosan az elnöknek üzentek, s csak azért nem tudták megközelíteni, mert rendőrök védték a VIP páholyt. Tíz perccel később kijöttek a játékosok, ismét bemelegítettek, de ugyanott folytatódott minden. Fél perc múlva harmadjára is félbeszakította a játékvezető, aki ezt követően a csapatkapitányokkal és a vezetőedzőkkel egyeztetett a pályán, aminek a vége az lett, hogy rendőri javaslatra végérvényesen félbeszakította a találkozót. A játékosok szemmel láthatóan nem így tervezték a szombat délutánjukat, a hazaiak hiába győzködték a drukkereiket, míg a vendégek odasétáltak az övéikhez, és néhányan kidobálták nekik a mezüket. A játékosok vastaps kíséretében vonultak le a pályáról – érdekes volt látni, hogy a vendég Athletic játékosai elképesztően nagy ováció közepette sétáltak be az öltözőbe. 

A stadionban érdeklődésemre azt mondták a hazai szurkolók, hogy Raúl Martín Presa elnök azonnali távozását követelik, s ha a meccs alatt elhagyja a stadiont – ahogyan azt kérték tőle –, akkor lejátszhatták volna a találkozót. De mi a problémájuk a sportvezetővel? Az, ahogy vezeti a klubot, és, ahogyan bánik a Vallecas negyed közösségével. Az egyik legfőbb ok az, hogy elhanyagolta a Vallecas Stadiont, amely eléggé leromlott állapotban van (ezért kellett albérletben játszania az első három hazai bajnokit), nem biztosít méltó körülményeket. Sokak szerint Raúl Martín Presa elnök el akarja szakítani a klubot Valleastól, a stadion elhanyagolása ürügy lehet egy esetleges új arénába költözésre. Aztán volt itt politikai és személyes konfliktus is, összességében eléggé elfajult a helyzet, s jó kérdés, hogy helyre lehet-e ezt a kapcsolatot még hozni a drukkerek és az elnök között. 

Mindenesetre a szurkolók erőteljesen kimutatták az akaratukat, és úgy távoztak a stadionból, hogy ők elérték, amit akartak. Lehet érezni, hogy ennek a közösségnek mennyire fontos a Rayo és Vallecas negyed kapcsolata, s habár sör, tapasz és futball bárhol lehet, ezt a környezetet és légkört nem lehet sehol máshol megidézni.

SPANYOL LA LIGA
8. FORDULÓ
Rayo Vallecano–Athletic Bilbao – 0–0-s állásnál a 24. percben félbeszakadt
Később
16.15: Alavés–Atlético Madrid (Tv: Spíler2)
18.30: Barcelona–Getafe (Tv: Spíler2)
21.00: Real Madrid–Villarreal (Tv: Spíler2) – élőben az NSO-n!

VASÁRNAP
14.00: Elche–Celta Vigo (Tv: Spíler2)
16.15: Real Sociedad–Deportivo (Tv: Spíler2)
18.30: Real Betis–Osasuna (Tv: Spíler2)
21.00: Racing Santander–Valencia (Tv: Spíler2)
HÉTFŐ
21.00: Levante–Sevilla (Tv: Spíler2)
Pénteken játszották
Málaga–Espanyol 1–1 (A. Nino 90+3., ill. B. Zaragoza 13.)