„Anyám mindig azt akarta, hogy tanuljak” – Lamine Yamal a gyermekkoráról

Lamine Yamal az interjú elején elmondta, nagy örömmel tölti el, hogy saját házat tudott venni édesanyjának, akit a legfontosabb személyként jellemzett az életében: „Most végre látom az anyám mosolyát. Egy olyan lakásból jöttünk, ahol a konyha és a hálószoba egy helyiségben volt. Most viszont azt látom, hogy az anyám boldog. Az tesz engem a legboldogabbá, hogy az öcsémnek olyan gyermekkora lehet, amilyet én csak szerettem volna. Az apám békességben él a házában, és az anyámnak is megvan mindene. Ő az én királynőm, akit a legjobban szeretek. Ő a minden, amit egy gyermek csak kívánhat magának” – fogalmazott az interjúban Yamal.

Szóba került egy nagyon szomorú történet is: tavaly augusztusban édesapját, Munir Naszrauit késsel támadták meg az utcán. „Az autóban ültem, éppen jöttem visszafele a ruhavásárlásból. Az unokatestvérem vitt el. Egyre több telefonhívást kaptam, még gyerek voltam, és az volt az első dolgom, hogy elmenjek az állomásra, Mataróba (ahol a késelés történt – a szerk.) megnézni, hogy mi a helyzet. De nem engedtek el, helyette hazavittek és bezártak. Nem engedtek ki. Másnap aztán elmentem az edzésre, és beszéltem az apámmal, aki elmondta, hogy rendben van. Bementem hozzá a kórházba, és ezzel minden lenyugodott” – idézte fel a drámai eseményeket.

Yamal beszélt arról is, hogy édesanyja mindig szerette volna, ha fia a tanulmányaira összpontosít a labdarúgás mellett, s ezt nagyon szigorúan is vették a családban: „Anyám mindig azt akarta, hogy tanuljak, azt mondogatta, ha nem teszem, akkor nem enged el focizni. Egészen addig a napig ezt tette, amíg azt nem mondtam neki: anya, elmegyek a suliba, de semmit sem fogok csinálni, mert készülök a délutáni edzésre. Azt mondtam neki, hogy ha odafigyelek, akkor futballista lesz belőlem. Ám továbbra is mindennap leszidott, mert azt akarta, hogy tanuljak. Még a bemutatkozásom napján is leszidott, mindig azt akarta, hogy tanuljak. De eljött az a pillanat, amikor már megértett. Ez volt az álmom, és én követtem azt.”

Bár még csak 18 éves, Yamal már a következő Aranylabda egyik potenciális várományosa. Ő maga is úgy érzi, hogy minden adottsága megvan ehhez az egyéni díjhoz: „Nem arról álmodom, hogy Aranylabdát kapjak, hanem arról, hogy sokat. Ezt mondom a barátaimnak is. Megvan bennem a képesség, hogy elérjem, és ha nem sikerül, az azért lesz, mert nem csináltam jól a dolgokat. Ha sikerül, akkor nagyon boldog leszek, de ettől függetlenül akkor is továbbra is nyernem kell majd a csapatommal.”