Pintérék sem tudták megállítani Messit és a Barcát

A Víctor Valdés – Montoya, Piqué, Puyol, Jordi Alba – A. Song, Xavi, Iniesta – Villa, Pedro, Messi összeállításban pályára küldött katalán együttes szokott, labdatartós és labdajáratós játékát hozta, de eggyel alacsonyabb tempóval. Így már majdnem 15 perc is lepergett, amíg vezetéshez jutott. Akkor az akció a középen előretörő Messitől indult, aki Jordi Albát játszotta meg a bal oldalon. Utóbbi a tizenhatos előtt visszapasszolt a feladónak, aki parádés labdaátvétellel máris lépéselőnybe és ziccerbe került, s nem tévesztett: higgadtan a kapu jobb alsó, rövid sarkába gurított (1–0).

Az addig sem feltett kézzel futballozó, bár a szerzett labdákkal támadásban létszámban csak óvatosan fellépő vendégek a 23. percben meglepetésre egyenlíttettek. Egy jobb oldali szögletnél röviden szabadított fel a hazai védelem – név szerint Martín Montoya, a tizenhatosnál üresen árválkodó Francisco Montanés megszelídítette a labdát, tolt rajta vagy két métert, majd kapura bombázott, és a blokkolni érkező Carles Puyol lábai között a hálóba talált (1–1).

Nem mondható, hogy a fokozódó nyomásnak köszönhetően, de rövid időn belül ismét a házigazdák jutottak előnyhöz. A bal oldalon végeztek el kis szögletet a katalánok, majd az üresen felejtett (!) Messi kapott labdát a zaragozai tizenhatoson belül. A 28. percben így két védő hiába lépett oda, az argentin átkígyózott közöttük, lecselezett még egy vendégvédőt, majd felnézett, és nem a sűrűbe lőtte a labdát, hanem visszagurított a tizenegyespontnál árválkodó Alex Song elé. A nyári szerzemény kapásból belsőzött, de egy kis szerencsére is szüksége volt, hogy labdája a gólvonalon túl jusson (2–1).

Ez volt a kameruni légiós első barcelonai találata. Ritkán járt a hazai térfélen a vendégcsapat, de feltűnő volt, hogy az amúgy összeszokott – és már egészségesnek nyilvánított – Piqué, Puyol belső páros mennyire bizonytalan volt.

A fordulás nem hozott változást a játékban, a Barcelona nem tudott ellenfele fölé nőni, és olykor a Zaragoza is bizony kitámadott. A gól egyik csapat esetében sem lógott a levegőben, így kellett egy Messi, hogy változzon az eredmény. A 60. percben megint az argentintől indult az akció, aki a visszakapott labdát ezúttal a jobbösszekötő helyéről, 17 méterről tekerte ballal a kapu jobb oldalába. Talán Pintér blokkolhatott volna testtel, de ellépett a labda elől, amely így akadálytalanul vágódott a hálóba (3–1).

Azt követően a fáradó vendégek ellen már egykapuzott a Barca, de azért olyan nagyon nem erőltette a helyzetek építését és befejezését. Lehetősége azonban így is akadt, ám azok kimaradtak, mind közül a legnagyobb Andrés Iniesta lökete volt, amely szép visszacsel után a lécre tekerve végezte.

A pályafutása 186. bajnoki találatát is elérő Messi (a szezonban 17-tel áll a rangsor élén) a spanyol örökrangsorban beérte a Real Madrid idolját, Carlos Santillanát, így már ketten állnak holtversenyben a kilencedik helyen.

Az argentin már 78 találatnál jár a naptári évben, s már csak héttel van lemaradva Gerd Müllertől, aki behozhatatlannak hitt 85 gólt jegyzőkönyvezett az 1972-es esztendőben.