Végigvert a gazdasági válság a Primera Divisiónon

A múlt héten nem került terítékre anyagtorlódás miatt a spanyol labdarúgó első osztály heti átigazolási történéseit feldolgozó írás, de szerencsére komolyabb esés nem történt emiatt a nagyobb nemzetközi tőzsdéken. Ahol egyébként a spanyol állampapír kezd egyre jobban fialni, és ez köztudottan nem jó hír egy-egy ország gazdaságának – az állandósuló válság és főleg a 25 százalékos munkanélküliségi ráta szép lassan megrágja Spanyolországban a GDP ekonómiai, és a kisemberek idegi alapjait.

Nos, hogy mi köze van mindennek a spanyol átigazolásokhoz? Nagyon is sok, hiszen a Primera Divisiónt nem lepik el a külföldi tulajdonosok, nem csorgatnak Távol-Keletről olajmilliókat a klubkasszákba, ahová hispán állami cégek is csak elvétve folyatják be szíre-szóra az adóforintokat, és a magáncégek állami beruházásokon realizált luxusprofitjai sem jelennek meg rutinszerűen (a stadion szót pedig már le sem merjük írni).

Ennek is köszönhető, hogy jelenleg a „La Liga” negyvenmilliós mínuszban leledzik, azaz péntek reggel hét óráig ennyivel kaptak több pénzt játékosaikért az egyletek, mint amennyit kiadtak erősítésekre. Természetesen mindezt kezeljük helyi értékén, hiszen a mínusz 40 millió euró, a kiadás 126 millió, a bevétel pedig 166 millió. A negatívum oroszlánrészét egyébként a Málaga, Athletic Bilbao, Atlético Madrid trió hozta össze.

A mérlegen az sem segített, hogy Tito Vilanova „besongott” az Arsenal egyik középpályásától, Alex Songtól, és 19 milliót ad(at)ott érte, nagy riválisa, José Mourinho pedig 30 milliót fizet(tet)ett a Tottenhamnek a tavaly csaknem 100 gólhelyzetet előkészítő Luka Modricért. Javi Martínez Bilbaóból történő távozása valahol várható volt, bár inkább a ligán belül, de az új idők új dalait jelzi, hogy egyik gigász sem volt hajlandó érte 40 milliót fizetni (a katalánoknak kifejezetten elsőségi joguk volt erre), így került a Bayern Münchenhez.

A válságfútta költségvetéseket jelzi, hogy a Real a bérkereten úgy spórolt, hogy kölcsönadta Nuri Sahint a Liverpoolnak, vételi joggal, ötmillióért, Esteban Granerót pedig a Queens Park kapta meg, 4.5 millióért. Pár évvel korábban mindketten vígan maradhattak volna, be-beállva a mérkőzések végére, vagy elvegetáltak volna a kisebb kupamérkőzéseken és a tartalékok között.

Igaz, csak a Manchester City engedheti meg magának, hogy a tartalékcsapatban Roque Santa Cruz, Emmanuel Adebayor, vagy Bellamy vitézkedjen, és ott sem sokáig tartott tavaly ez a nagy mulatság. Az utolsó távozó Santa Cruz volt, aki kölcsönbe a Málagához került. Érdekes az immáron 31 éves, paraguayi ék helyzete, ugyanis őt karrierje során hol felül-, hol pedig alulértékelték. 1999-ben a Bayern München nagy bátran ötmilliót adott érte az Olimpia Asunciónnak, a Blackburn ugyanennyiért vitte el 2007-ben, de 31.2-ért adta tovább két év múltán a Citynek. Korábban a Blackburnnél és a Betisnél is megfordult kölcsönben, párszor komolyabban megsérült, jelenleg esélye sincs, hogy beférjen klubja szűk keretébe – 2013-ig szóló, mesés szerződését viszont bolond lenne felbontani a manchesteriekkel, komoly kérő hiányában. Így került most áthidaló megoldásként a legatyásodott Málagához, ahol a Bajnokok Ligájában is villoghat, mint a régi szépben.

Ráncba szedtük kissé az igazolásokat táblázatunkban, nemcsak a Málagánál (sajnos még mindig úgy igazolnak a spanyol klubok, hogy nem jelentik be ezt szerkesztőségünkben), és felhívnánk a figyelmet újfent a Granada pompázatos, Serie A-ba kívánkozó tevékenységére.

Pár régi ismerősünk is elhelyezkedett: az egykoron a spanyol válogatottban és a Real Madridban is vitézkedő védőt, Raúl Bravót elengedte a Rayo Vallecano, ő pedig a belga Beerschothoz írt alá; az immáron 36 esztendős éves uruguayi gólvadász, Wálter „Puska” Pandiani pedig az Espanyolnak nem kellett, de a másodosztályú Villarrealnak igen. Ha már puska: „Nyuszika”, azaz Javier Saviola is visszatért a bajnokságba: az egykori argentin csodaifjú most nem a Barcelonához vagy a Real Madridhoz igazolt, hanem a Benfica ingyen elengedte a Málagához.

Ibrahim Afellay elhagyta „végre” a Barcelonát, de nem vette meg senki, hanem csak kölcsönbe vitte el egy idényre a Schalke.

Péntek este még rengeteg meglepetésben lehet részünk, talán jelenleg is dobozolnak Kakáéknál, addig is zárjunk a Rayo Vallecanóval, amely fiatalokkal és máshol felsült játékosokkal igyekszik kiharcolni a bennmaradást: érkezett kölcsönbe a Palermótól az argentin karmester, Franco Vázquez, a Citytől a ghánai szűrő, Mohammed Abu, a Valenciától az argentin-olasz támadó, Alejandro Domínguez.

Apropó, Valencia: azért ne temessük a spanyol klubokat, szokták például a „denevéreseket” elszegényedettként aposztrofálni, de nagy baj nem lehet ott, ahol 200 millió eurót ér a keret, az eladott Jordi Albát hatmillióért Aly Cissokhóval, az elküldött Miguel, Bruno kettős a 3.7 milliós Joao Pereirával, Mehmet Topalt a 3.5 milliós Fernando Gagóval, Domínguezt a paraguayi legendával, Nelson Valdezzel pótolják; és busás összegért megveszik a biztonság kedvéért még idejében Sergio Canalest.

A legszürkébb keret egyébként a Real Valladolidé: 26.5 milliót ér csupán, de ez is csaknem háromszor annyi, mint amennyit összesen a Videoton-játékosok érnek.