Dibusz Dénes: Ha nem lesz több válogatott meccsem, együtt tudok élni vele
– Negyvenhétszer védett a magyar válogatottban, voltak időszakok, amikor teljes selejtezősorozaton át ön jelentette a biztos pontot a kapuban. Most viszont mintha fel sem vetődne a neve a kerethirdetéskor. Lehet ezt higgadtan, a generációváltás természetes velejárójaként értékelni? Nem fordult meg a fejében, hogy ennél azért többet érdemelne?
– A korábbi években hosszú időn keresztül mindhárom válogatott kapus a kilencvenes években született, most viszont már én is a pályafutásom utolsó szakaszába léptem. Marco Rossi pedig nyilvánvalóan nem fél évre előre gondolkodik, hanem hosszabb távon tervezi a nemzeti csapat jövőjét. Teljesen normálisnak tartom ezt az irányt. A fiatalabb kapusok között többen rendszeresen védenek a klubjukban, méghozzá magas szinten, így racionális döntés, hogy most ők kapnak lehetőséget. Ezt el kell fogadni, nincs bennem sértettség emiatt.
– El kell fogadnia, hogy bizonyos életkor fölött már nem feltétlenül kizárólag a pályán nyújtott teljesítmény dönt?
– Az évek múlásával a szervezetem jelzi az igénybevételt. A legutóbbi kerethirdetés előtt beszéltem Marco Rossival, akkor még bennem is felvetődött, hogy végül meghívott volna-e, vagy sem. Ugyanakkor nem voltam százszázalékos állapotban, akadtak egészségügyi problémáim. Jeleztem neki, hogy ha bármi történik, és az állapotom engedi, természetesen megyek, és segítek a válogatottnak. Viszont kifejezetten jól jött a kéthetes szünet, mert megkaphattam azokat a kezeléseket, amelyekkel sikerült rendbe hoznom magam. Kaptam injekciókat a csípőmbe, az Achillesembe. Úgymond teljes generált kaptam. Ezért sem vettem nehéz szívvel, hogy nem voltam ott a válogatottal.
– Nem jelentette be, hogy visszavonul a válogatottól, és Marco Rossival is kapcsolatban maradt. Amikor a televízióban nézi a nemzeti csapat mérkőzéseit, nem motoszkál önben a gondolat, hogy talán már lejátszotta az utolsó meccsét címeres mezben?
– Ez benne van a pakliban. Az írek elleni mérkőzés volt a legutóbbi válogatott fellépésem. Fogalmazzunk úgy, legalább emlékezetesre sikerült! Nyilván nem ez lenne a legszebb lezárása a válogatott pályafutásomnak, de ha végül valóban az volt az utolsó, együtt tudok élni vele. Gulácsi Péternek például a németek elleni öt nullás vereség jutott utolsó válogatott mérkőzésként.
– Vagyis különösebb búcsú nélkül is el tudná engedni a válogatottságot?
– Ha így alakul, igen. Rengeteg mindent kaptam a válogatottól, sok szép élményben volt részem, ezeket senki sem veheti el tőlem. Ha még szükség lesz rám, és az egészségem is rendben lesz, természetesen szívesen megyek. Ha viszont már nem számítanak rám, azzal is meg tudok békélni. Nem szeretnék ebből problémát csinálni.
– A Ferencvárosnál hosszú éveken át szinte elképzelhetetlen volt, hogy egészségesen ne ön álljon a kapuban. Most a fiatalszabály miatt Radnóti Dániel is lehetőséget kapott. Kapusként mennyire nehéz elfogadni, hogy olykor nem kizárólag a pillanatnyi forma vagy a szakmai teljesítmény alapján dől el, ki véd?
– Már tavaly nyáron szóba került, hogy ha úgy alakul a helyzet, bizonyos mérkőzéseken Radnóti Danival oldhatjuk meg a fiatalszabály teljesítését. Akkor Tóth Alex megfelelő mennyiségben tudta szállítani a fiatalperceket, így ebből a szempontból könnyebb dolgunk volt. A mostani idény elején viszont nehezebben indult be ez a folyamat. Gyakorlatilag végigmentünk az összes szóba jöhető fiatal játékosunkon, végül már csak az maradt hátra, hogy Dani álljon be a kapuba, és megnézzük, miként működik így a csapat. A Viktoria Plzen elleni mérkőzésen jól sikerült a váltás, ezért az a döntés született, hogy vigyük tovább ezt a megoldást. Régóta a levegőben lógott ez a lehetőség, úgyhogy nem lepődtem meg rajta. Nem veszem zokon, a jövő héten már harminchat éves leszek, túl tudok lépni az ilyesmin.
– Amikor eldőlt, hogy Radnóti Dániel kap lehetőséget, Borbély Balázs vagy Balogh Tamás kapusedző leült önnel négyszemközt beszélni a helyzetről?
– Természetesen megbeszéltük. A Ferencvárosnál is gondolni kell a jövőre. Ha vannak tehetséges fiatal kapusaink, akik készen állnak az ilyen feladatokra, miért ne kaphatnák meg a lehetőséget? Ráadásul az Európa-ligában sokkal intenzívebben lehet gyűjteni a tapasztalatokat, mint más mérkőzéseken. Egy-egy ilyen találkozó jelentősen felgyorsíthatja a fiatalok fejlődését és azt a folyamatot, amelynek során egyre meghatározóbb szerepet kapnak a csapatban. Madarász Ádám felépülésével aztán ismét bővültek a lehetőségeink a fiatalszabály teljesítésére, így én is visszakerültem a kapuba.
– A Paks elleni, idény eleji vereség óta huszonkét tétmérkőzésen át veretlen maradt a Ferencváros, közben a San Siróban legyőzte az AC Milant. Ennyire jól működik a Borbély Balázs által megálmodott rendszer?
– Az idény elején a legnagyobb problémánk éppen az volt, hogy nagyon sok döntetlent játszottunk. Ezek közül két-három mérkőzést megnyerhettünk volna, hiszen a kezünkben volt a találkozó, többször is nyerő helyzetből engedtük veszni a pontokat. Ez nyilván bosszantó, még akkor is, ha közben hosszú ideje nem kapunk ki. Igyekeztünk levonni azokat a következtetéseket, amelyek előrevisznek bennünket, és segítenek abban, hogy a hasonló helyzeteket legközelebb jobban kezeljük. A veretlenség fontos, de a döntetlenekkel nem lehetünk elégedettek.
– Harminchat éves lesz, a Ferencváros egyik legmeghatározóbb alakja, számos bajnoki címmel és nemzetközi kupamérkőzéssel a háta mögött. Elkezdett már gondolkodni azon, milyen szerepe lehet a futballban, amikor egyszer végleg leveszi a kapuskesztyűt?
– Júniusig van szerződésem a Ferencvárossal, és már beszéltünk a jövőről, de még semmi sem realizálódott véglegesen.
– Marad a kapuban?
– Bőven van még előttünk feladat az idényben, egyelőre ezekre szeretnék koncentrálni.
