Röplabda: remekül érzi magát nálunk az olimpiai 4. kubai játékos

A 37 éves Argilagos januárban igazolt Kecskemétre, míg öt évvel fiatalabb felesége – aki nem mellesleg tagja volt a 2008-as pekingi olimpián elődöntőbe jutó kubai válogatottnak, de nyert Pán-Amerikai Kupát, volt ezüstérmes a World Grand Prix-n és van egy bronzérme klubvilágbajnokságról is – a nyáron követte őt Magyarországra. A házaspár természetesen, amikor csak teheti ellátogat egymás mérkőzéseire is. Nem volt ez másképpen a múlt hétvégén sem, így szombaton a Gödöllő–Budaörs mérkőzést követően, Monoron nyilatkoztak a szövetség honlapjának, a hunvolley.hu-nak.

– Mikor és hogyan ismerkedtetek össze? Egy kívülálló úgy gondolná, hogy a röplabdának van köze a találkozásotokhoz...
– Pedig nincs – válaszolja nevetve Argilagos –, nyolc évvel ezelőtt egy iskolába jártunk, ott ismerkedtünk össze és szerettünk egymásba. Azután két éve április 29-én, a születésnapomon össze is házasodtunk.

– Mindketten jóideje külföldön játszotok már. Hogyan bírjátok ezt a távkapcsolatot?
– Az a helyzet, hogy igazából egy kritikus év volt, mégpedig a 2016–17-es idény, amikor Yusnaikel Olaszországban játszott, én pedig a török bajnokságban – vette át a szót Sánchez. – Az egy nagyon nehéz időszak volt, mert akkor egyáltalán nem tudtunk találkozni. Azelőtt és azóta is mindig arra törekszünk, hogy lehetőleg ugyanabban az országban, vagy ha ez nem jön össze, akkor is viszonylag közel legyünk egymáshoz. Így volt ez korábban Kazahsztánban, Svájcban és Törökországban is, na meg persze most Magyarországon...
– Szerencsére Kecskemét és Gödöllő, pláne Monor nincs messze egymástól, így hetente kétszer, háromszor is tudunk találkozni. Olyan is elég gyakran előfordul, hogy ha nincs Kecskeméten edzésünk, akkor eljövök ide Monorra, az edzésre, és a gödöllőiek edzője, Szalay Attila többször is megkért már arra, hogy álljak be a pályára és üssek labdákat a lányokra. Persze csak óvatosan...

 

– Egyébként, hogy érzitek magatokat Magyarországon? Mivel te már január óta itt vagy, ha nem tetszene, akkor nyilván nem hívtad volna Rachelt sem ide.
– Ez pontosan így van. Mindketten nagyon jól érezzük itt magunkat és hosszabb távon is szívesen maradnánk. Nagyon hasonlóak itt az emberek és a gondolkodásmódjuk is, mint Kubában ez pedig nagyon tetszik.
– Emellett pedig az ország is gyönyörű. Több helyen is jártunk már, sokat sétáltunk Budapesten, de a Balatont és a Velencei tavat is nagyon szeretjük – teszi hozzá Sánchez.

– És milyennek látjátok a magyar röplabdát?
– Én ugye már tavasszal is itt játszottam, és még azóta is egyértelműen sokat erősödött a férfibajnokság. Hat nagyon jó csapat van, amelyek közül szinte bármelyik le tudja győzni bármelyiket és gyakorlatilag az aznapi forma dönt egy-egy meccsen. Így nagyon izgalmas a bajnokság is és még hol van a vége...
– A női bajnokság is nagyon jó színvonalú, szoktam nézni Extraligás mérkőzéseket és játszottam már több ilyen csapat ellen is (az Extraligában éllovas Békéscsaba elleni Magyar Kupa-nyolcaddöntő első mérkőzésén 19 pontjával ő volt a legeredményesebb játékos a mezőnyben – a szerk.). Úgy gondolom, hogy a magyar csapatokat is egyre magasabban jegyzik nemzetközi viszonylatban.

– Arról már beszéltetek, hogy hosszabb távon is szívesen maradnátok Magyarországon. Mik a jövőbeni terveitek?
– Baby, baby, baby... – vágják rá szinte egyszerre. – Nagyon szeretnénk egy babát, és reméljük, hogy a következő idényben ez össze is jön. Azt szeretnénk, ha itt születne meg és akkor Yusnaikel továbbra is itt játszana Kecskeméten, én pedig a következő idényt kihagynám, de aztán még szívesen visszatérnék a pályára, sőt edzősködésben is gondolkozom...