Női röplabda Eb: a pályán kívül is zajlik az élet

Aki az első napon óráknak tűnő percekig állt sorban a perecért, üdítőért – ekkor még csak két büfé nyitott ki, ezt szimplán „szánalmas” minősítéssel nyugtázta a szurkolók egyike –, néhány lépéssel arrébb „unaloműzőként” kedves biztatásokkal jelezhette támogatását a magyar női röplabda-válogatottnak. Még véget sem ért a nyitó nap első meccse, a tábla már megtelt, majd napról napra újabb szurkolói buzdításokkal színesedett.

Az eleve ötezresre csökkentett nézőszámú Papp László Budapest Sportaréna az első két magyar meccsen nem volt telt házas – pedig az egyik a történelmi hagyományok miatt igen, a sportágban egyébként nem különösebben éles magyar–román csata volt –, azért a hazai szurkolókon nem múlt, hogy két nap után egy győzelemmel és két vereséggel áll a csapat. Az összetartozást pedig jelezte, hogy a lányok hajából ezúttal sem maradt el a fontos eseményeken megszokott nemzetiszínű szalag.

Szurkolásból egyébként jelest érdemel a holland és az észt tábor is. Az Eb-ezüstérmes holland válogatott tagjai olykor táncolva ünnepelnek, illetve vicces nyújtással vezetnek le meccs után, előbbiben társak a drukkerek is. Az észtek szurkolói meg úgy tudnak örülni egy-egy pontnak is, mintha meccset nyert volna az újoncegyüttes, ha pedig szettet fog a válogatottjuk, az maga a Kánaán.