Green Bay Packers (12–4)

Évről évre domináns tud lenni a Packers, hála Aaron Rodgers irányítónak. A 2014–2015-s szezonban sem volt ez másként, ami azért is elképesztő, mert a 31 esztendős irányító heteken keresztül sérülten dobált.

Mike McCarthy vezetőedző nem túlozta el az erősítéseket, a piacról csak a veterán passzsiettető Julius Peppers és Letroy Guion érkezett. A börzéről első körben egy söprögető, az alabamai HaHa Clinton-Dix csatlakozott a gárdához, őt Davante Adams, Khiry Thornton és Richard Rodgers és Corey Linsley követte. Elment James Jones elkapó, Marshall Newhouse és Evan Dietrich-Smith, akik a fal tagjai voltak.

Rosszul indult az alapszakasz, miután a címvédő Seahawkstól simán kikapott a Green Bay, ám Rodgers gyorsan a kezébe vette a dolgokat, és a csapat a következő 15 mérkőzésén csupán háromszor szenvedett vereséget. Nem csoda, hogy Rodgerst választották meg a szezon legértékesebb játékosának (MVP), 4381 passzolt yardja mellett 38 TD-átadásig jutott, és csupán hét labdát veszített el, irányítómutatója pedig nem mindennapi, 112.2 lett. Igen ám, de ami meglepetés, hogy a „sajtfejűek” védelme is felvette a kesztyűt, és habár futás ellen nem volt jó, a passzok levédekezését tekintve viszont a liga első felébe verekedte magát.

Senki sem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, ám a szekció együtt mégis jól működött. Rodgersnek nem kellett több, a támadósorral termelte a pontokat, egyszerűen mindenkinek kijutott a jóból. Eddie Lacy futó 1139 yardot és 9 TD-t termelt, Jordy Nelson elkapó 1519 yardot és 13 TD-t, Randall Cobb pedig 1287 yardot és 12 hatpontost szerzett. A támadófal – köztük az újonc center Linsley, aki azonnal kezdőbe verekedte magát – hihetetlenül jól zárt az irányító előtt, aki az utolsó hetekben mégis összeszedett egy lábsérülést, amely jól láthatóan kihatott a játékára. Mozgása lassúvá, darabosabbá vált, és nem állt bele úgy a dobásaiba, mint egyébként szokott.

Az alapszakaszt végül 12–4-gyel zárta a Packers, és megnyerte az NFC Északi négyesét. Egy hét pihenő után a főcsoport-elődöntőben a Dallast fogadta a Lambeau Fielden, és egy elképesztő meccsen 26–21-re le is győzte. Igen ám, de a főcsoportdöntőben aztán még ennél is nagyobb csata várt McCarthy csapatára, méghozzá a Seahawks ellen. A védelem kiemelkedett, és sorra szerezte a labdákat Russell Wilsontól, úgy tűnt, meg is van az összecsapás, ám az utolsó négy percben jött az, amire senki sem számított. A védelem és a speciális egység is csődöt mondott, és a Seattle végül fordítani tudott. Hogy mi lett volna, ha Rodgers százszázalékos állapotban van, már sosem tudjuk meg, ám a találkozót már most joggal említik meg a történelem legelképesztőbb meccsei között.

Fájó kiesése után jöhetett a pihenés a csapat számára. Cobb szabadügynökként úgy volt, hogy teszteli a piacot, ám nagy fordulat állt be a helyzetében, és úgy döntött, négy évvel meghosszabbítja szerződését az együttessel, így biztossá vált, hogy Rodgers még hosszú idényeken át számíthat két legjobb elkapójára. A. J. Hawk linebackertől már megvált a klub, Tramon Williams szélső hátvédet pedig hagyja távozni. Nagy veszteség lehet Bryan Bulaga falember, ám rengeteg játékos fordult meg a Green Bay támadófalában, és Rodgers fantasztikus mozgása a zsebben, illetve remek felismerése, mikor és honnan jön a védő, jelentősen segítik játékostársai teljesítményét, így egyelőre talány, a csapat megszenvedi-e az egyébként is sérülékeny Bulaga hiányát. Davon House harmadik számú szélső hátvédre szükség lenne a védelembe, ám az ő elvesztése nem lesz nagy csapás. összességében pótolható játékosok búcsúzhatnak el, és a stábnak körülbelül 18 millió dolláros helye lesz arra, hogy megoldja a hiányposztok betömését.

A börzén az 1/30-as cetlivel választhat elsőként a Packers, kör végi pickjeivel pedig nem lesz könnyű jövendőbeli sztárokra lelnie, ám a stáb bizonyította már a hozzáértését. A támadófalban pótolni kellene Bulagát, a védőfal pedig a sérülések és Giuon letartóztatása miatt egyelőre javításra szorul. Hawk helyére nem lesz könnyű megfelelő utódot találni a linebacker sor közepére, és kezdő szélső hátvédre is szükség lesz. Nem néz tehát könnyű holt szezon elég a vezetőség.

Detroit Lions (11–5)

Új vizekre evezett a detroiti klubvezetés a 2014–2015-ös szezon előtt. Az évek óta vergődő együttes élén Jim Schwartz vezetőedző helyét a korábban Coltsnál és Ravensnél dolgozó, csöndes, nyugodt természetéről híres Jim Caldwell vette át. A szakember Baltimore-ból elhozta magával a védőguru Teryl Austint, a támadók élére pedig Joe Lombardi került.

A holt szezonban az első hatalmas igazolás az akkori bajnok Seahawkstól érkező elkapó, Golden Tate volt. Mellette még olyan játékosok írtak alá Detroitba, mint a söprögető James Ihedigbo, és a szélső hátvéd Cassius Vaughn. A börzén elsőként Eric Ebron tight endre esett a választás, utána a védő Kyle Van Noy, és a falember Travis Swanson csatlakozott a gárdához. Elhagyta viszont a Ford Fieldet Shaun Hill csereirányító, a veterán Nate Burleson elkapó, Jason Fox falember, a védelemből Willie Young Chicagóba ment, a söprögető Louis Delmas pedig Miamiba, Chris Houston szélső hátvéd meg sérülése miatt került ki a csapatból.

A gyanú, amitől tartani lehetett, hogy Caldwell csendes természetével nem tudja majd kordában tartani az olyan fenegyerekeket, mint például Ndamukong Suh vagy Nick Fairley, nem igazolódott be, sőt, pont visszájára fordult, az újdonsült vezetőedző megnyugtatta a játékosait, és Suh taposós esetétől eltekintve nyoma sem volt a mérkőzéseken az előző éveket jellemző sportszerűtlen viselkedésnek, valamint a rengeteg szabálytalanságnak.

Caldwell, aki rengeteg időt húzott le a klasszis Peyton Manning mellett, ezúttal az irányító Matt Staffordot vette kezelésbe, és munkája nagyon hamar meg is látszott. Stafford nyugodtabban dobált, megfontoltabb volt, és megbízhatóbb is. 4257 passzolt yardja és 22 TD-ja nem tartozik karrierje legjobbjai közé, ám labdaeladásait visszaszorította, ami láthatóan jót tett a támadójátéknak. Lombardi viszont egyre rosszabb játékhívással állt elő, ami nem egyszer győzelmébe került az Oroszlánoknak. Az alacsony Tate igazolta, hogy passzcentrikus irányító mellett ő is klasszis teljesítményre képes, 1331 yardja és 4 TD-ja magáért beszélt. Mellette Calvin Johnson is hozta szokásos formáját, ám bokasérülése miatt több hét kényszerpihenőre szorult, igaz, így is 1077 yardig és 8 TD-ig jutott.

A legnagyobb „varázslónak” Austin bizonyult, aki rögtön első szezonjában elit csapatrészt faragott abból a védelemből, amely a legutóbbi szezonokban leginkább csak szenvedett, és középmezőnynél előrébb nem végzett. A brutális Ezekiel Ansah, Suh, Fairley (C. J. Mosley), Jason Jones nevével fémjelzett védőfal futás ellen remekelt, ráadásul kiválóan segített be a linebacker sor is, annak ellenére is, hogy a vezér Stephen Tulloch egy ostoba sérülés miatt hamar kidőlt – a 30 éves játékos egy sack ünneplése közben szenvedett térdszalagszakadást.

A Lions végül 11–5-s mérlegével második helyen végzett az NFC Északi csoportjában, egy hajszállal lemaradva a négyest megnyerő Green Bay mögött. A rájátszás első körében aztán a Cowboys várt rá, ám csodálatos első félidei produkciót felmutatva a másodikban aztán visszaesett, és többek között egy máig vitatott bírói döntés után kiesett. A Detroit a vereség után joggal lehetett csalódott, ám összességében így is messze túlszárnyalta minden kritikus és szurkoló elvárását, szégyenkezésre pedig egy pillanatra sem lehetett oka.

Véget ért a szezon, ám már jön is a következő megpróbáltatás, a március 10-én megnyíló szabadügynökpiacot ugyanis teszteli Suh és védőtársa, Fairley is, az a két passzsiettető, akik a védőfal szívét és lelkét jelentették, és akiknek a távozásával elképesztően visszaeshet az egység. Körülbelül 29 milliós helyével a fizetési sapkában a vezetőség úgy döntött, nem rak franchise taget Suh-ra, akinek nem titkolt szándéka az, hogy ő legyen a liga legjobban kereső védőjátékosa. Ha a hírek igazak, akkor a Miami Dolphins által ez a terve meg is valósul a piacnyitáskor, Miamiban ugyanis 6 év alatt 114 millió dollárt kereshet, amelyből 60 (!) millió dollár garantált tartalom. Fairley legfőbb kérője jelenleg a Colts, de további 4-5 gárda szívesen látná soraiban, így a visszatérésére minimális esély van csak.

Lesz feladata bőven Caldwelléknek, mert Reggie Bush futót elbocsátották, a helyére kellene valaki, valamint a támadófalban is legalább két hely kiadó még. A védőfal közepe lesz talán a legnagyobb kérdés, a linebacker sor viszont elképesztően jónak tűnik az elitté váló DeAndre Levyvel és a visszatérő Tullochkal. A hátsó négyesben viszont ismét lesznek kényes pontok. Darius Slay helye biztos, ám a veterán Rashean Mathisé már egyáltalán nem, és a harmadik szánú szélső hátvéd pozíciója is nyitott jelenleg. A védőfal minél hamarabb rendbe kellene rakni, mert Suh és Fairley távozása után szinte biztosan visszaesik a passzsiettetés az ellenfelek irányítóin, ami komolyan kihathat a szélső hátvédek, és egyúttal az egész egység hatékonyságára is.

Minnesota Vikings (7–9)

Hatalmas változásokon ment át a Vikings együttese a holt szezonban. Leslie Frazier vezetőedzőt leváltották, helyére a Bengals korábbi védőguruja, Mike Zimmer lett kinevezve, Bill Musgrave-t pedig Norv Turner támadó koordinátorral pótolták. A védelmet George Edwards vette át, így kijelenthetjük, hogy teljes arculatcsere történt a Vikingek háza táján.

A piacról „nagy halként” a passzsiettető Linval Josephet sikerült szerződtetni, mellette olyan kiegészítő-játékosok jöttek, mint Vladimir Ducasse, Corey Wootton, Tom Johnson, vagy éppen a szélső hátvéd Captain Munnerlyn. Elment viszont Josh Freeman irányító, Toby Gerhart futó, John Carlson tight end, a passzsiettető Jared Allen, valamint a linebacker sorból Erin Henderson is távozott, a hátsó négyesből pedig a szélső hátvéd Chris Cook. A draftról első kör közepén a fiatal irányítósiettető Anthony Barr jött, aztán még ugyanezen kör utolsó helyén – az 1/32-re felcserélve – meglepetésre végül sikerült behúzni az irányító Teddy Bridgewatert.

Habár a 22 éves passzmesteren és Anthony Barron kívül egyik újonc sem tudta beverekedni magát a kezdőcsapatba, ennek ellenére sem lehet csalódott az edzői stáb. Az első hetekben még a veterán Matt Cassel kezdett, ám ő elég hamar megsérült, így nem lehetett sokáig várni a tehetséges Bridgawater bevetésével, aki így már a harmadik fordulóban pályára lépett.

Nem indult jól a történet, hiszen a Saints ellen még sima, 20–9-es vereséget szenvedett a Minnesota, ám a Falcons ellen a fiatal tehetség első győzelem is megszületett. A következő fordulókat szenvedés, és visszafogott támadójáték jellemezte, de Bridgewater szépen lassan belelendült a játékba, ezzel egyenes arányban hatékonyabb is lett a támadójáték. A fiatal irányító 13 meccsen 2919 passzolt yardig és 14 TD-átadásig jutott, ám dolgát rendkívül megnehezítette a futójáték teljes hiánya, a klasszis Adrian Petersont ugyanis az idény elején, kisfiának bántalmazása miatt határozatlan időre felfüggesztette a liga, amelynek következtében végül az egész szezont ki kellett hagynia.

Helyettesítését lehetetlen volt megoldani, így hiánya rendkívül meglátszott az egységen. A védelem hullámzó volt, hol kiválóan teljesített, viszont egy-egy alkalommal leszerepelt, de összességében azért mégis megbízható volt, meglátszott rajta Zimmer kiváló munkája. Az elkapók között sok probléma vetődött fel, hiszen a veterán Greg Jennings nem tudta azt hozni, amit korábban a Packersnél láthattunk tőle, illetve a 2013-as első körben kiválasztott Cordarrelle Patterson sem képes egyelőre megugrani az NFL szintjét, és a jelenlegiek alapján hatalmas melléfogásnak tűnik.

Charles Johnson – akit szintén a 2013-as szezonban draftoltak – az utolsó fordulókban szépen lassan előlépett első számú elkapóvá, és megmutatta, hogy akár hosszútávon is lehet vele tervezni. A Vikings végül 7–9-es idényt zárt, de ami fontos, bebizonyította, hogy Zimmer vezetésével elképesztően jó irányba indult el.

Körülbelül 20 millió dolláros helyével a fizetési sapkában nem lesz könnyű annyit erősödnie, hogy odaérjen a rájátszásba, ám Bridgewater a nyáron az egész edzőtábort a kezdőkkel gyakorolhatja végig, ami nagy pluszt adhat majd. Peterson játékengedélyét visszaadta a liga, így akár pályára is léphetne a 2015–2016-s szezonban, ám a hírek szerint magas fizetése miatt biztosan megválnak tőle. Sokan pletykálják, hogy Bridgewater a börzéről ismét megkaphatja egyetemi „játszótársát”, az elkapó DeVante Parkert, ami minden bizonnyal hatalmas erősítés lenne az egységnek, ám annak ellenére, hogy valóban elférne a plusz az elkapósorban, 1/12-es választási jogával szerintünk máshová hoz majd játékost a stáb.

A támadófal lyukas, mind a vakoldalon, mind a fal közepén elkél a vérfrissítés, de a védőfal szélére és a hátsó tengelybe, a passz elleni védelem megerősítésének érdekében is indokolt lenne akár újoncok, akár veteránok szerződtetése. Egy kiváló edzői stábbal, fiatal, potenciállal teli játékoskerettel rendelkező együttes a Vikings, amely 1-2 éven belül ismét ott lehet a legjobbak között. Persze kérdés, Bridgewater hogyan teljesít majd második – ám kezdőként első teljes – szezonjában…

Chicago Bears (5–11)

Szörnyű szezonnak lehettek szemtanúi a Bears szurkolói. Ha egy szóban szeretnénk összefoglalni a 2014–2015-ös kiírás történéseit, akkor az szenvedés lenne. Előzetesen sokkal többet vártak a Jay Cutlert, Brandon Marshallt, Matt Fortét és Alshon Jefferyt is felsorakoztató támadóegységtől, amely ehelyett aztán kínosan leszerepelt.

Többet ígért pedig a felkészülés, amelynek során olyan játékosok írtak alá a Chicagóhoz, mint a passzsiettető Jared Allen, Lamarr Houston, Willie Young hármas, vagy a söprögető Ryan Mundy. A börzéről elsőként a szélső hátvéd Kyle Fuller jött, őt Ego Ferguson, Will Sutton, Ka'Deem Carey és Brock Vereen követte.

Mindent elmond, hogy a tavaly még minőséginek számító passzjátéka visszaesett a Bearsnek a középmezőnybe, a posztján elit Forte pedig alig tudott futni a gyenge támadófal, valamint a kritikán aluli játékhívások miatt. Marc Trestman vezetőedző agresszív felfogása a második szezonjára inkább szerencsétlenkedésbe ment át, és sorozatos hibái hatalmas pofonokhoz vezettek.

Hiába csatlakozott a védelemhez több, papíron erősítést jelentő játékos, Mundyn és Youngon kívül semelyik sem tudott segíteni az együttesen. Allen és Houston meg sem tudta közelíteni korábbi teljesítményét, utóbbi ráadásul komikus jelenetbe illő sérülést szenvedett a Patriots ellen, amelynek következtében sérültlistán végezte. Passz ellen már az első hetektől kezdve átjáróháznak számított az egység. Fuller jól kezdte karrierje első profi idényét, ám ő is hamar visszaesett, onnantól pedig nem volt megállás, ami a lejtmenetet illeti.

Több se kellett a médiának, amely azonnal a szebb napokat is megélt Cutler nyakába varrta a vereségeket, és a gárda állandó gyalázatos teljesítményét, onnantól kezdve pedig ahogy pályára lépett a 31 éves irányító, rögtön a támadások kereszttüzébe került. Cutler végül 3812 passzolt yardig és 28 TD-ig jutott, ám emellett 24 labdát adott el, ami borzasztóan sok. Mellette Forte ugyan túllépte az 1000 futott yardot (1038 yard, 6 TD), ám leginkább elkapásokban jeleskedett, és 102(!) elkapásával a csapat legeredményesebbje lett! Jeffery 1133 egysége és 10 TD-ja jónak tűnik, de fontos megemlíteni, hogy a mérkőzések legtöbbjén nem tudott igazán domináns produkciót felmutatni és nem játszott úgy, ahogy azt egy igazi első számú elkapótól várnánk.

Marshall állandó sérülései miatt nem tudta teljes értékű munkával segíteni együttesét, végül aztán lép-, és bordasérülése miatt a vezetőség úgy döntött, nem erőlteti tovább és sérültlistára rakta a sztárt. A védelem ligaszinten a második legtöbb pontot kapta, szám szerint 442(!)-t, és Stephen Paeán, valamint Willie Youngon kívül jó indulattal tudnánk csak olyan játékost mondani, akire nem lehetett panasz.

Az újoncok közül Fuller rendkívül visszaesett a szezon közepére, a védőfalembereknek csak momentumaik voltak, a söprögető Vereen pedig több mérkőzésen is kezdett, ám hullámzó volt, noha hatalmas bakik mellett voltak jó meccsei is. Megmutatta, hogy van benne potenciál, ám kiegyensúlyozatlan teljesítményét látván az biztos, hogy több kell ennél, ha a kezdőbe szeretné verekedni magát.

A vezetőség nem is habozott, és a siralmas, 5–11-es szezon után az egész edzői stábot elküldte. Trestman helyére a Denverből távozó John Fox jött, általános igazgatónak pedig Ryan Pace-t tették meg, aki korábban a Saintsnél dolgozott. A védelmet Vic Fangiónak kell rendbe raknia, és a támadók élére Adam Gase-t szerződtették, aki az elmúlt éveket szintén Denverben töltötte, Fox oldalán.

A Bearsnek körülbelül 38 dolláros mozgástere lesz, és a drafton elsőként az 1/7-nél választhat. Az új stáb első húzása Brandon Marshall elküldése volt, aki a New York Jetsnél folytatja pályafutását. Az egyébként is siralmas gárda tovább gyengült, így most már elkapóra is nagy szükség lesz. Cutler jövője egyelőre kérdéses, lehet, hogy neki is távoznia kell hamarosan. A támadófalba mindenképpen elférne az erősítés, mert a fiatal Kyle Longon nincsen biztos pontja, ahogy a védőfal is siralmas, ám kis túlzással az egész védelmet felsorolhatnánk. A linebacker sor ugyanis kritikán aluli, valamint a hátsó négyesbe is legalább két minőségi játékosnak kellene jönnie, hogy érzékelhető javulás álljon be a részlegben.

Természetesen a nagy talány Cutler jövője lesz, aki ha marad a csapatnál, akkor is a szurkolók és a média kereszttüzében lesz, emiatt hosszútávon elképesztően nehéz feladat elé néz. Egy feljavuló Cutler sem garancia az erősödésre, ráadásul így is tele van lyukkal az együttes. Elnézve a hiányosságokat, a nulláról kellene újraépíteni a gárdát, ám az már korántsem biztos, hogy a megfelelő személyek lettek kijelölve a feladatra. Nem várunk meglepetést a Chicagótól, a 2015–2016-os idényben előzetesen az erősorrend hátsó tájékára tennénk Cutleréket…

A *-gal jelölt csapat továbbjutott.
** Pihenő héttel kezdett a rájátszásban.