Népsport: rózsaszín jövő várt a zöldfülű zöld-fehérekre
Amikor az FTC (Ferencvárosi Torna Club) 1899-ben megalakult, a BTC (Budapesti Torna Club) már tizennégy éve működött, és amikor a ferencvárosiak először rúgtak labdába hivatalosan (1900), a BTC futballistái már három éve testközelből ismerték a labdarúgó-mérkőzések légkörét. A lipótvárosiak – akik úgy definiálták önmagukat, mint az ország első futballcsapata – az első bajnoki kiírásban is gyorsabbak voltak a zöld-fehéreknél: két hónappal korábban mutatkoztak be a vetélytársuknál.
A BTC mellett leginkább a BBTE (Budapesti-Budai Torna Egyesület) és a MAC (Magyar Athletikai Club) járt az élen az új, szigetországból importált játék kipróbálásában, ismertetésében; az első – nem lektorált – magyar nyelvű labdarúgó-szabálykönyvet Bély Mihály, a BBTE jeles művezetője írta meg, míg a MAC-isták már 1896-ban bőszen gyakoroltak az Orczy-kert gyepén, igaz, „kézzel fogható eredményt az előkelő klub sem bírt felmutatni”. „Nálunk, mint minden sportszerű játék, kemény talajra talált, s nem mutatkozott jele annak, hogy következetesen és komolyan űznék valahol” – parentálta el az angol rúgosdi magyarországi változatát a Sport-Világ 1897 elején.
Hogy aztán gyorsan belássa tévedését, mert abban az évben más fővárosi futballcsapatok is megkezdték működésüket az említetteken kívül. A java nemcsak gyakorolt, kísérletezett, mint az MTK, hanem pályára is lépett: a MÚE, valamint a Műegyetemi Footballcsapatok (1898-tól MFC, a későbbi MAFC) és a Budai Footballcsapatok névre hallgató formáció. Utóbbi alakulat két óbudai egylet, az OTE és a III. Kerületi TVE tagjaiból verbuválódott. 1898-ban a Neptun Evezős Egylet csatlakozott a nyilvános meccseket játszó csapatok táborához – a klub rövidesen a Magyar Football Club nevet vette fel, és 1899 márciusától Jász Géza, a majdani MLSZ első elnöke volt a vezére. Az 1899-es évben a Budapesti Football Club (BFC), a Hungária Football Club, az immár önálló Óbudai TE, a BEAC és a szintén önálló III. Kerület is lejátszotta története első futballmérkőzését, majd megalakult a Ganz-gyár, a Budai TE, a Ludovika Akadémia, továbbá a Budapesti Posta és Távírda Tisztviselők Sport Egyesülete, azaz a Postások labdarúgócsapata is (utóbbi csak tréningezett ősztől). A vidék futballcsapatainak névsora pedig így festett 1900 előtt: Eperjesi TVE, Pécsi AC, Pozsonyi TE, Bajai TE, Szabadkai SE, Aradi TE, Szombathely (a pontos klubnév nem ismert), Rákosszentmihályi STE, Eperjesi Jogász VE, Magyaróvári AC.
Számításaink szerint legalább tizenhét alakulat foglalkozott már futballal Budapesten (nem számítva az iskolai csapatokat), mire az FTC először porondra lépett 1900. március 25-én, amikor 1:0-s vereséget szenvedett az Óbudai TE-től a Soroksári úton, de a zöldfülű zöld-fehérek nemcsak villámsebesen sajátították el az új játék szabályait és elemeit, hanem elég hatékonyak is voltak a mészcsíkkal keretezett pályákon, ami odáig vezetett, hogy elindulhattak az első hivatalos magyar labdarúgó-bajnokságban – ráadásul az első osztályban! (A magyar futball első évtizedeinek másik vezető egyesülete, az MTK, bár már 1888 óta létezett, csak később kapcsolódott be a sportág vérkeringésébe, először 1902-ben indult el a bajnokságban, a második vonalban, amelyből aztán rögtön feljutott az első osztályba.)
A Magyar Nemzet szinte profetikusan fogalmazott 1901. február 11-én, hat nappal a bajnoki rajt előtt – és az után, hogy a BTC tesztmérkőzésen 5:1-re legyőzte az FTC-t: „Igaz ugyan, hogy azon remek összjáték, mely a B. T. C. football-csapatát az első magyar football-csapattá teszi, még most is teljes mértékben megvan, viszont régi hibája is megvan, az elbizakodottság. Tény az is, hogy a Ferenczvárosi Torna Club football-csapata olyan anyagból van összeállítva, mely idővel a B. T. C.-nak legveszedelmesebb ellenfele lehet.”
A nyitány a BTC 4:0-s diadalát hozta a Budapesti Sport Club felett, és ahogy sorban jöttek a mérkőzések, az ellenfelek is úgy hajoltak meg a legesélyesebb csapat előtt: a BSC után a MÚE, az MFC, majd az FTC is vereséget szenvedett a piros-fehérektől. Nem egyszer, hanem kétszer, illetve a műegyetemisták csak egyszer, mivel a 4. forduló után visszaléptek a küzdelmektől, az MLSZ meg játék nélkül, 0:0-s gólaránnyal odaadta a győzelmet és az ezzel járó két pontot az ellenfeleknek.
A Ferencváros 1901. április 21-én a Soroksári úti pályán debütált az élvonalban, és 5:3-as vereséget szenvedett a Magyar Úszó Egylettől. Hiába vezetett már 2:0-ra a hazai legénység, az úszók a második félidőben fordítani tudtak. „Ami a csapatok játékát illeti, az minden tekintetben kielégítő volt. A ferenczvárosiak nagyon haladtak az utóbbi időben, és legjobb csapatainknak ide s tova nagyon komoly ellenfeleivé válhatnak. Főként ügyesek a passzolásban és a helyezkedésben” – összegzett a Sport-Világ. A mérkőzésről fennmaradt tudósítások alapján csak egy ferencvárosi gólszerző azonosítható be, a második találatot jegyző Pokorny József, aki 1904-ben gólkirályi címet szerzett az élvonalban. Későbbi sajtóforrások azonban egyértelműen kitartanak amellett: az FTC első bajnoki gólja a IX. kerületiek legendás balszélsője, Borbás Gáspár nevéhez fűződött.
Bár december első hetében véget értek a bajnokság küzdelmei, futballistáink nem pihentek – tovább sorjáztak a mérkőzések.
A barátságos (akkor még leginkább: kihívásos) meccsek mellett megrendezték például az I. és II. osztályú bajnokok találkozóját, amelyet a BTC 5:0-ra nyert meg a 33 FC ellen. Mint a Sport-Világ írta, „osztályozó mérkőzésre utasíttattak a »33« Football-Clubja a Budapesti Sport-Club ellen és a Rákos-Szent-Mihályi Sporttelep-Egyesület a Ferenczvárosi Torna-Club ellen. Közösen állapítják meg a terminust, de deczember 31-ig meg kell tartaniok a mérkőzést.” Meg is tartották őket: a harmadik helyen végző Ferencváros 10:2-re kiütötte a másodosztály ezüstérmesét, a Rákosszentmihályt, a másik ágon pedig az élvonalban utolsó BSC a Harminchármasok ellen lépett pályára. Budapesti Hírlap: „A mérkőzést, mely szakadó esőben folyt le, nagy közönség nézte végig. Az eredmény eldöntetlen. Mindkét félidőben zérus ellen zérus.” A kiírás értelmében a döntetlen miatt mindkét csapat maradt volna az eredeti osztályában, ám mivel a Műegyetemi FC nem nevezett a következő bajnokságra, sőt egy időre a szövetségi köteléket is elhagyta, a 33 FC felkerült a legjobbak közé.
A Ferencváros a következő évben eggyel feljebb lépett a dobogón, majd 1903-ban letaszította a trónról a kétszeres címvédő BTC-t, elhódítva története első bajnoki címét. Bevált a lapok jóslata.
A BTC hazai hegemóniája
A Budapesti Torna-Club Évkönyve 1901 című kiadvány szerint a BTC összesen 44 nyilvános mérkőzést játszott a vonatkozó évben más klubok ellen, a mérlege 28 győzelem, 4 döntetlen és 12 vereség. Erejét jól mutatja, hogy négy csapatot is ki tudott állítani: az I. alakulata 22, a II. csapat 16, a III. négy, míg a IV. két meccset játszott a 44-ből. Az I. csapat egyeduralkodónak bizonyult idehaza, mind a 11 mérkőzését megnyerte a magyar klubok ellen; ebből hét volt bajnoki találkozó. A Ferencváros első garnitúráját háromszor is megverte: 5:1-re, 8:0-ra és 5:3-ra. Tizenegyszer játszott külföldiekkel, a legnagyobb diadalaként két vállra fektette (1:0) a bécsi Cricketereket, és 3:3-as döntetlent ért el Berlin válogatottjával szemben, de kilenc vereségét sem kellett szégyellnie, elvégre erősebb csapatoktól kapott ki (Slavia Praha, First Vienna, Richmond, Servette, Grazer SV, Cricketer, Civil Service FC). A BTC egyesületi kimutatása kitért arra is, hogy a futballsikerek hátterében elsősorban Iszer Károly másodelnök és az őt támogató Hajós Alfréd áldozatos munkája állt.
