Nagy Marianna rögtönzött forgása – az eset a nézőknek fel sem tűnt

Szó sem volt még bolygónk felmelegedéséről, ám már 1956-ban is a hóhiány jelentette a legnagyobb gondot a téli olimpia rendezőinek. Cortina dʼAmpezzóban naponta kétszer adtak ki hójelentést, utána hol optimistán, hol elkeseredve nyilatkoztak az illetékesek. Az őslakosok szerint 1929 óta nem volt akkora hóhiány.

A katonaság persze segített, ahol tudták úgymond „meghordták” a pályát, így a verseny előtti héten nem maradtak el az edzések. És a vékony hóréteg miatt a balesetek sem. A gyakorlás és a próbaversenyek során több súlyos sérülés történt. A legsúlyosabb veszteség az osztrákokat érte, két kiváló női síelőjük, Luise Jaretz és Lotte Blattl lábtörés miatt vált harcképtelenné, de a német Evi Lanig sem járt jobban, a csuklóját törte. A terepek egyébként nehezek voltak, a hírek szerint a libanoni síelők „valósággal megrettentek” a láttukon.

A magyar küldöttség két nappal a versenyek előtt érkezett meg a helyszínre. Öten voltak mindössze. Sebes Gusztáv a MOB elnökeként, Mező Ferenc pedig NOB-tagként utazott, sportolóként pedig a Nagy testvérpár képviselte Magyarországot, s jóvoltukból pontozhatott Balázs Zoltán.

Nagyék Párizsból, az Európa-bajnokságról érkeztek, ahol ezüstérmet szereztek az osztrák Sissy Schwarz, Kurt Oppelt kettős mögött. „Nagyék futása, bár finoman kidolgozott és rendkívül tartalmas, de nem eléggé magával ragadó” – vélték a szakemberek, a páros viszont arról beszélt, hogy ritka erős volt a mezőny, ugrások és emelések egész sorát mutatta be valamennyi induló.

A megnyitóra 12 ezer ember gyűlt össze, a Stadio del Ghiaccio népe ragyogó napsütésben követhette a 32 országból érkezett 821 versenyző felvonulását. A Népsport beszámolója szerint „a Magyar Népköztársaság színeit képviselő Nagy testvérpár acélkék kabátban, szürke sínadrágban vonult fel, a közönség rokonszenves tapssal fogadta őket”.

Ezen a játékokon indult először közös német csapat, az óriás-műlesiklásban győztes Ossi Reichert szerezte az első német olimpiai aranyat a világháború után. Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke és Otto Grotewohl miniszterelnök sietett táviratban üdvözölni őt, miközben Reichert kisasszony az NSZK polgáraként, büszke bajorként örült a sikerének.

A Nagy testvérpár nehéz feladat előtt állt – jelentette a Népsportot tudósító Balázs Zoltán. A pontozóbíró szerint a Párizsban Európa-bajnok osztrák kettős mellett nagy esélyes még a kétszeres világbajnok kanadai kanadai Frances Dafoe, Norris Bowden páros is. Összesen 12 kettőst sorsoltak ki, de azt tudni lehetett, hogy az ausztrálok sérülés miatt nem lépnek jégre, csak azért jelentették be indulásukat, hogy a bírójuk pontozhasson. Mellette amerikai, angol, csehszlovák, kanadai, német, osztrák és svájci bíró értékelt, s persze Balázs Zoltán.

A páros műkorcsolyázásra a megnyitó után először telt meg a jégstadion. Nyolc fok hideget mutatott a hőmérő, az időjárás azonban nem volt kellemetlen és a jég is kitűnő állapotban várta a versenyt. Az esélyesebbek közül először az Európa-bajnok Schwarz, Oppelt kettős lépett jégre, jó kűrt futottak, de nem olyan jót, mint Párizsban. A Nagy testvérpár hatodiknak következett, a mieink Csajkovszkij olasz capricciójának zenéjére futottak. Az első perctől kezdve nagy sikerük volt, nyugodtan, biztosan, a zenével összhangban adták elő műsorukat, a tudósító régen látta őket ilyen kitűnően futni. Gyakorlatukba egyetlen hiba csúszott: az elején, a kettős Axelnél az első ugrás előtt Mariann megcsúszott, nem tudott felugrani, ám nem vesztette el a lélekjelenlétét, azonnal egy forgást rögtönzött és a második ugrást már egyszerre hajtotta végre testvérével. Az eset a nézőknek fel sem tűnt, de a szakemberek, közöttük természetesen a pontozók észrevették. 

Kűrjük befejezése után hatalmas tapsot kapott, nagyobbat csak a német Marika Kilius, Franz Ningel (4.) kettős érdemelt ki, magyarázata. hogy mintegy ezer németországi szurkoló figyelte a versenyt. (de tartozik, hogy Marika Kilius később Hans-Jürgen Bäumlerrel kétszeres világ- és hatszoros Európa-bajnok lett, pályafutásuk során nagy harcban állva a szintén először Cortinában induló (9). Protapopov házaspárral (később kétszeres olimpiai, négyszeres világ- és Európa-bajnok).

A bírák a magyar pár futását kevesebbre értékelték, mint az osztrákokét, az ausztrál bíró volt a mérleg nyelve, mindig 2-3 tizeddel kevesebb pontot adott és végül ötödiknek sorolta őket, pedig teljesítményük egyáltalán nem maradt el az Európa-bajnokétól. A világbajnok Dafoe, Bowden kettős a várakozáson alul szerepelt. Nagyobb hiba nélkül, de színtelenül adták elő műsorukat, második helyüket csak az angolszász pontozók összefogásának, s hírnevüknek köszönhették, mert elmaradtak az osztrák és a magyar pártól.

A Nagy testvérpár nem kesergett, örültek, hogy Oslo után újra bronzérmesek lettek, az pedig külön jólesett nekik, hogy „több mint egy tucat üdvözlő táviratot kaptak, többek közt az OTSB-től, a Rákosi Mátyás Művek dolgozóitól, a Csepeli Vasastól, sportvezetőktől, versenyzőtársaktól”. Magyarázat: a Csepeli Vasas volt a klubjuk.

Nagy Marianna és László még fellépett a záróünnepség bemutatóján, aztán indult haza. A Keleti pályaudvari érkezéskor Marianna nyilatkozott: „Nyugodtan mondhatom, hogy életemben még sohasem vettem részt olyan nehéz, nagy versenyen, mint most a téli olimpián. Már a párizsi Európa-bajnokságnak is igen erős volt a mezőnye, az olimpiáé azonban még erősebb. A két amerikai pár teljesen felfejlődött az élvonalba, a dupla Axelt, a dupla Rittbergert és a többi nehéz ugrást csak úgy »szórták«. Egészen kis hibákat kellett csak elkövetni, s máris több hellyel esett vissza egy-egy pár a végső sorrendben. Úgy vélem, elégedettek lehetünk eredményünkkel.”

Az éremtáblázaton a Szovjetunió végzett az élen, köszönhetően a gyorskorcsolyázó Jevgenyij Grisinnek, aki mindhárom távon aranyérmes lett. Megemlítendő, hogy először indultak és nyertek a szovjet jégkorongozók. Mögöttük Ausztria következett a sorban, náluk Toni Sailer vitte a prímet, műlesiklásban, lesiklásban és óriás-műlesiklásban egyaránt olimpiai bajnoki címet szerzett.

Néhány héttel később kiderült, hogy nem volt a legjobb üzlet a rendezés, a játékokkal kapcsolatos összes kiadások, beleértve a különböző sportlétesítmények építési és felszerelési költségeit, 3.2 millió lírát tettek ki, míg a bevételek összege csak 1.6 millió líra volt. Mindenesetre a magyar mérleg igazán remek, egy számban indultunk, s az éremtermés százszázalékos. 

Az idén februárban ismét téli olimpiai helyszín lesz Cortina dʼAmpezzo, a külsőségek, a körülmények nyilván nem hasonlíthatók össze, az viszont jelen sorok írásakor közös, hogy a hóhelyzet nem ideális. Viszont a katonaság már hóágyúval lőhet.

Szombathelyről indultak

Nagy László és Marianna műkorcsolyázók Szombathely szülöttei, 1948-tól tíz éven át képviselték Magyarországot. Olimpián 1952-ben Oslóban és 1956-ban Cortina d’Ampezzóban párosban bronzérmesek lettek. Mellette három világbajnokságon állhattak fel a dobogó harmadik fokára, Európa bajnokságokon pedig két arany-, négy ezüst- és egy bronzérmet nyertek. Szombathely városa a 77 évesen, 2005-ben elhunyt dr. Nagy László és a 82 éves korában, 2011-ben elhunyt Nagy Marianna tiszteletére Hollán Ernő utca 23. sz. alatti szülőházukon 2014-ben emléktáblát helyezett el.

EMLÉKEZTETŐ
VII. téli olimpia
Cortina d’Ampezzo
1956. január 26.–február 5.
Páros műkorcsolyázás. Olimpiai bajnok: Elisabeth Schwarz, Kurt Oppelt (Ausztria) 14 helyezési szám, 101.8 pont, 2. Frances Dafoe, Norris Bowden (Kanada) 16, 101.9, 3. Nagy Mariann, Nagy László (Magyarország) 31.5, 99.3