A játékosként kétszeres olimpiai negyedik helyezett Nagy László az MTI-nek úgy nyilatkozott: hullámzó volt a csapat teljesítménye – mérkőzéseken belül is –, viszont a torna kezdetétől az utolsó meccsig volt tartása.
„Le a kalappal, mert nagyot melóztak a srácok, büszke vagyok rájuk. Ettől függetlenül a csalódottság megvan, mert voltak lehetőségeink, és ha a hibáink számát csökkenteni tudtuk volna, akkor talán nagyobb esélyünk van a győzelemre, de ez csak feltételezés és történelem” – mondta.
A magyarok a csoportkörben Kristianstadban Lengyelországot 29–21-re, Olaszországot 32–26-ra legyőzték, majd 24–23-ra kikaptak Izlandtól. A malmői középdöntőben Svájccal 29–29-es, a társházigazda Svédországgal 32–32-es döntetlent játszottak, Szlovéniától 35–32-es, végül szerdán Horvátországtól 27–25-ös vereséget szenvedtek, így a tizedik helyen végeztek.
A magyar szövetség (MKSZ) alapvető elvárása a középdöntőbe jutás, a célkitűzése pedig a legjobb nyolc közé kerülés volt.
Az MKSZ elnökségi tagjaként is tevékenykedő Nagy László szerint a játékosállomány jó, a csapat fiatal és egységes. Mindenki lelkiismeretesen dolgozott és senki nem adta fel. Bár voltak tudásbeli hiányosságok, de ezen még lehet és kell is dolgozni.
A magyar nemzeti csapatnak ez volt az első világversenye azóta, hogy Ancsin Gábor, Lékai Máté és Mikler Roland lemondta a válogatottságot, ráadásul Bánhidi Bence és Krakovszki Zsolt sérülés miatt hiányzott a keretből.
Nagy rávilágított, hogy nem teljes generációváltásról van szó, de az új olimpiai ciklusban elérkezett az ideje, hogy a tapasztaltabb játékosok kikerüljenek a keretből és a fiatalokat – akik korábban kevesebb lehetőséget kaptak – beépítse a szövetségi kapitány. Ezen az Európa-bajnokságon ezt egy kicsit a kényszer is szülte.
„Jelen esetben ők a legjobbak, akikben gondolkodunk, akiket bedobtunk a mély vízbe, de ez más kávéház. Itt tényleg a kézilabda elitje szerepel, és láttuk, hogy nagyon kiegyensúlyozott az európai mezőny, nekünk ezzel kell felvennünk a versenyt” – szögezte le.
Mivel a magyarok nem jutottak az első hat közé, májusban selejtezőt kell játszaniuk, hogy kijussanak a jövő évi olimpiai kvalifikációs világbajnokságra. A szombat délutáni sorsolás előtt a csapat az első kalapba került.
Nagy László optimistán nyilatkozott, mondván, a horvátok és a svédek elleni mérkőzések is bizonyították, hogy ha fegyelmezetten, összeszedetten, viszonylag kevés hibával kézilabdázik a válogatott, akkor az utolsó pillanatig meccsben tud lenni mindenkivel.
„Több tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy az utolsó tíz percek átbillenjenek a javunkra. Dolgozni kell egyénileg is, meg kollektíven is a válogatottnál, hogy sikeresebben megvívjuk ezeket a nehéz mérkőzéseket.”
Meglátása szerint a merítési lehetőség talán szűkösebb, mint korábban, de egyrészt „abból főzünk, amink van”, másrészt a jelenlegi kerettagokban látnak fantáziát és potenciált.
„Itt vannak a lelkes srácok, és bár nem biztos, hogy jelenleg megütik az élkategória szintjét, de megmutatták, hogy képesek egymásért küzdeni, harcolni, és adott esetben jól is kézilabdázni. Szerencsére ebből is sokat láttunk.”
Nagy László hangsúlyozta: a játékosoknak saját magukra kell figyelniük, belőni a hétmétereseket, a tiszta ziccereket, nem elkövetni a kétperces kiállítást érő szabálytalanságokat, és akkor talán nagyobb eséllyel tudnak majd belemenni a végjátékokba.
Vajon mi történt Mocsai kalapjával?
