Tóth Zita már elhiszi, hogy felveheti a versenyt a legjobbakkal

Milyen formában érzi magát a téli olimpia előtt?     
A múlt hétvégén Franciaországban megint sikerült pontokat gyűjtenem az Európa-kupában, így továbbra is a legjobb tizenötből rajtolhatok. Látványos, villanyfényes verseny volt. Február elején még lesz két Ek-futamom Svájcban, onnan megyek az olimpiai faluba. Már megkaptam a formaruhákat, egyre inkább olimpiai hangulatba kerülök.

Hogyan alakult az idénye a Leviben megszerzett világkupapont óta?     
Bár Leviben minden sikerült, és tökéletes állapotú pályán síelve a 25. lettem, máshol már nem volt ilyen szerencsém. A legtöbb helyszínen, ahol a világkupában indultam, már romlott a pálya minősége, mire én következtem. Még tanulnom kell, hogy akkor is gyors legyek, amikor már kádak vannak a hóban. Tavaly decemberben, Olaszországban a legjobb tízben zártam az Ek-ban, ami jelzi, jó formában vagyok. Azonban karácsony után elkezdtem szédülni, és nem tudtam havon edzeni, mert elmozdultak a fül­kristályaim.

Ez nem egy „jól megszokott” sérülés. Mitől múlt el?     
Sok szakembernél jártam, fejtornát kellett végeznem. Úgy kellett döntenem a fejem, hogy a kristályok valahogyan visszamenjenek az eredeti helyzetükbe. Nehéz volt, mert nem lehetett tudni, mennyi időbe telik. Ha három hónapon át tartott volna, ráment volna az olimpiám, de hál’ istennek január második felére elmúlt, így vissza tudtam térni a teljes értékű edzésmunkához.

Az elmúlt két idényben az APEX2100 nevű nemzetközi csapat tagjaként készült a versenyekre. A mostani télre is a  együttesben maradt?     
Igen, nagyon jól érzem magam a csapatban. Az év tizenegy hónapjában együtt vagyunk, többet látom a csapattagokat, mint bárki mást. A bázis alapvetően Franciaországban van, ott a klub akadémiája és edzőközpontja, ahol a gyerekek síelni tanulhatnak. Nekünk, felnőtt versenyzőknek, akik rengeteget utazunk a különböző versenyekre, inkább a bőröndünk a bázisunk, de a jó körülmények miatt sokat vagyunk Olaszországban is.

Milyen a hangulat, miben segít a leginkább, hogy egy ilyen közegben mehet a versenyekre?     
Főként olyan kis országok sízőit fogja össze, akiknek nincs lehetőségük a saját nemzeti csapatukkal járni a helyszíneket. Mivel Magyarországon jelenleg én vagyok az egyetlen női versenyző ezen a szinten, nekem is nagy segítség, hogy egy csapat tagjaként mehetek az Ek-ra és a vk-ra. Így egy-egy futamon lehetőségem van információkat kapni az előttem síelő társaktól, hogy milyen a pálya és a hóviszonyok, ami értékes tizedeket jelenthet.

Cortinában az olimpián mennyivel lehet könnyebb bejutni a második futamba, mint egy világkupán?     
Papíron könnyebb, mert a nagy nemzetekből maximum négyen állhatnak rajthoz, szemben egy világkupával, amelyen néha nyolcan is beneveznek például a svájciak, az osztrákok és a franciák közül. Nehéz konkrét helyezésben meghatározni az elvárást alpesi síben. A szűkebb mezőnyben könnyebb lesz az első futam során a harmincba kerülni, a másodikban, jó pályán meg már bármi megtörténhet. Mivel a szlalom a fő számom, főleg arra készültünk, de miután az óriás-műlesiklás lesz előbb, abban is értékes tapasztalatokat szerezhetek.

Miben tudott a legtöbbet fejlődni a pekingi olimpia óta?     
Négy éve még csak a mentalitás vitt, hogy mindenképp le kell érni, más nem számít, mindenki ezt sulykolta. Most már sokkal játékosabban állok hozzá, a saját elképzeléseim szerint síelek, felszabadultan, minden egyes futamon feszegetem a határaimat. Már elhiszem, hogy tudok olyan gyorsan síelni, mint a legjobbak. Ha hibázom, pontosan tudom, hogy később a hasznomra tudom fordítani. Minden nehéz helyzetből fejlődöm, óvatosságból nem lesz előrelépés. Jobb a felszerelésem, fizikailag is erősebb vagyok, sokkal síspecifikusabbak a száraz edzéseim is.

Nagyon jó ezt a profi mentalitást hallani. Csak így lehet egyről a kettőre jutni  olyan sportágban, amelyben a magas hegyek hiánya miatt kicsit hátrányból indulunk a többiekhez képest?     
Nem szeretem azt a hozzáállást, amikor valaki a hiányzó adottságok miatt eleve alsóbb polcra helyezi el magát. Manapság itthon egyre jobbak a lehetőségek. Látom a fiatal magyarokat, nagyon ügyesek, felveszik a versenyt a legjobb nemzetek tehetségeivel. Példámmal szeretném nekik megmutatni, hogy magyarként is el lehet jutni a világkupák szintjére.