Azzal, hogy a Werder a 16. helyen fejezte be az idényt, sikerült a klub történetének második legrosszabb Bundesliga-helyezését beállítania – csak az egyetlen kiesést eredményező 1980–1981-es idényben zárt rosszabb helyen, akkor a 17. lett. Miután az 1966–1967-es évadban elért 16. helye nem ért osztályozót – mivel akkor éppen nem volt –, a négy bajnoki címéből a legutóbbit a 2003–2004-es kiírásban szerző Werder első alkalommal készült a pótvizsgára.
Csakúgy, mint a Heidenheim, amely a német futball modern korszakának egyik sikersztorija, és amely a Werder előbb említett bajnoki címének időpontjában éppen fennállása addigi legnagyobb sikerét ünnepelte: feljutott az ötödik vonalból a negyedikbe.
Ami a csütörtök esti mérkőzést illeti: az első félidő egészen nyomasztó brémai fölényt hozott, legalábbis labdabirtoklásban: 73 százalékban volt a labda a zöld-fehéreknél, ehhez képest viszont a vendégek futballoztak veszélyesebben, hiszen az első 45 percben ötször is próbálkoztak kapura lövéssel, szemben a hazaiak három kapura lövési/fejelési kísérletével. A kaput azonban egyik csapat sem találta el, ilyenképpen a veszélyes kitétel is relatívvá válik, de idézőjelessé mindenképpen...
A helyzet a második félidőben sem változott túl sokat, valamelyest csökkent a brémaiak nyomasztó labdabirtoklási fölénye, ám sokkal koncentráltabbak, rámenősebbek voltak, és ezúttal már valódi, kaput eltaláló lövésekről/fejesekről beszélhettünk. Gólról azonban még mindig nem: bár a hazaiak 16 alkalommal veszélyeztették a kaput, csupán kétszer találták el, de gól egyik próbálkozásból sem született.
NÉMET BUNDESLIGA
OSZTÁLYOZÓ, 1. MÉRKŐZÉS
Werder Bremen–Heidenheim (II.) 0–0
A visszavágót hétfő este rendezik meg.
