Mérlegen – Thury Gábor jegyzete

Nagy az össztűz Joachim Löwre, a német labdarúgó-válogatott Párizsban elszenvedte idei hatodik vereségét. A németek szemében a kiábrándító vb-szereplést követően a Nemzetek Ligájában is jött a hideg zuhany, még az is előfordulhat, hogy a csapat búcsút int az A-ligának. Csendben jegyzem meg, ez presztízsvereség, mert az Eb-re ettől még simán kijuthat az együttes. A szakma egy része „Deutschland unter alles” állapotban láttatja a válogatott helyzetét, kérdés, hogy a szövetség vezetői, akik még az oroszországi torna előtt 2022-ig szóló szerződést kötöttek a kapitánnyal, hogyan ítélik meg a jelenlegi helyzetet: a felháborodási hullámra felülve menesztik (azaz Löw „közös megegyezéssel” lemond…) az ország futballtörténetének tizedik kapitányát, vagy megvárják, míg elhalkul a kritikusok hangja, és az Eb-selejtezőnek is a szakvezetővel vág neki a csapat, feltételezve, hogy a bírálatokból maga az érintett is levonja a következtetéseket.

Megy a szájkarate, az edzőként eddig maradandót nem alkotó Michael Ballack szerint elfáradt a kapitány és néhány játékosa kapcsolata, mire az egyik szóba hozott középpályás, Toni Kroos úgy reagált, Ballack azért beszél, mert Löw állására pályázik. Lothar Matthäus a kapus Manuel Neuert pécézte ki, mondván: Marc-André ter Stegen jobb nála. De hát Lotharról mi is tudjuk, hogy a pályán jobb volt, mint a kispadon. Még korábban Uli Hoeness azzal eresztette útjára a nemzeti csapatból távozó Mesut Özilt, hogy már évek óta nem látta jól futballozni, úgyhogy nem gond, hogy az Erdogan, Gündogan, Özil pályán kívüli háromszögelés után utóbbi kénytelen volt lemondani a válogatottságot. Ráadásul még a Bayern is duzzog, hogy a hollandok ellen kisebb sérülése ellenére Joachim Löw a pályán tartotta Jérome Boatenget.

Nem szerencsés párhuzamot vonni a magyar és a német futball között, bár így, utólag, jobb lett volna, ha az 1954-es vb-n a 8:3-as Magyarország–NSZK meccs után Sepp Herberger szedi a sátorfáját, mert akkor nem biztos, hogy az ellenfél hosszú stoplis cipőben játszik a döntőben, a többit, ugye, tudjuk – ám a német futball színvonala nagyrészt attól olyan, amilyen, mert a tudatos döntések és a következetesség vezérlik. Más kérdés, hogy a gyenge vb mellé az egy naptári évben elszenvedett hat vereség párját ritkítja, de a 12 éve kispadon ülő Löw eddigi munkássága csak a második világháború után 14-14 évig kapitánykodó Herbergerével és Helmut Schönével, illetve a hat esztendeig a legjobbakat irányító Franz Beckenbauerével vethető össze. Ez van a mérleg másik serpenyőjében.

Vajon melyik érv nyom többet?