Nem adott kölcsön a Ferencváros a csatárnak, mérgében eligazolt

ÉS AKKOR BEGÖRDÜLT A KIS HONDA CRX A BARCA-KLUBHÁZ ELÉ
Luís Figo – Real Madrid, Juventus, AC Parma, 1994

Ki ne ismerné Figo Madridba kerülésének körülményeit, azt viszont maga a játékos ismerte el, hogy már Sporting-labdarúgó korában bejelentkezett érte a királyi klub, de akkor ő mindenképpen a Serie A-ban szerette volna folytatni.

A fénykorát élő Serie A-ban, tegyük hozzá, mégpedig mindenáron, és ez lett a baj: 1994 tavaszán aláírt egy előszerződést a Parmával, majd ősszel a Juventusszal is (évi 110 ezer, illetve 91 ezer mai eurónak megfelelő fizetést ajánlottak neki) – a két olasz klub akkoriban nagyban rivalizált egymással, így az országos szövetség elé vitték az ügyet, amely két évre eltiltotta Figót a Serie A-tól.

A FIFA helybenhagyta a döntést, és hozzátette, hogy más nemzetközi igazolás azért lehetséges (Figo szerint ő csak a Parmával írt alá érvényes szerződést, a Juvével nem, a szélső a nagy hatalmú Luciano Moggit okolta évek múlva a parmai kaland elmaradásáért).

Figo végül potom 2.5 millió euróért az FC Barcelonáé lett, évi 150 ezres bérrel, a Parma meg Hriszto Sztoicskovval vigasztalódhatott.

Érdekes jelenete volt a futballvilágnak, amikor 1995. április 2-án Figo átugrott a katalánokhoz XU-30-47-es rendszámú Hondájával aláírni új szerződését – az már csak jóval később derült ki, hogy egy évvel azelőtt majdnem a Manchester Cityhez került, kétmillió eurón aluli összegért, csakhogy az angolok nem vehették meg őt az akkori légióskorlátozások miatt.

Figo a karrierje végén majdnem aláírt a szaúdi al-Ittihadhoz, pontosabban ő szignálta a papírokat, csak éppen a klub nem mutatta be ezt követően a banki garanciákat, Figo meg csupán a szép szavakra nem utazott ki.A legemlékezetesebb azonban természetesen a Madridba igazolása…

A barcelonai klubikonok közül Carles Puyol (erről később lesz még szó a sorozatban) mellett Xavi is könnyen távozhatott volna fénykorában: maga Pep Guardiola erősítette meg, hogy a Bayern el akarta vinni együttese eszét a 2008-as Európa-bajnokság után, ugyanis a bajorok új mestere, Jürgen Klinsmann mindenképpen ragaszkodott ehhez.

„Nagyon komoly volt az ügy, a müncheni vezetők eljöttek hozzánk tárgyalni, Giovanni Branchini játékosügynökkel. Karl-Heinz Rummenigge konkrét ajánlatot tett. Majdnem aláírtam, azonban a csapat új edzője, Guardiola ragaszkodott hozzám. Azt mondta, nem lehet eladni a Barca szívét. Hogy később Pep a Bayern mestere lett? Vannak ilyen hihetetlen történetek a futballban, de akkor nagyon jól döntöttem” – mondta később maga Xavi.

NEM MINDEN A PÉNZ. VAGY MÉGIS?

Patrick Vieirát 2002-ben, 2003-ban és 2004-ben is vitte volna a Real Madrid, egyszer az Arsenal már el is fogadta a 35 millió euró körüli vételárat, a középpályás is rábólintott a váltásra, ám amikor megtudta, hogy a bére elmarad a galaktikus ászok évi ötmillió eurón felüli fizetésétől, mérgében visszalépett.

A Real Madrid lemaradt a korszakos zseni Edmundóról is, akit a csatár saját bevallása szerint nyolcéves szerződéssel üldöztek. Hiába: Edmundo bevallotta, hogy brazil csapatok is megadták azt a pénzt, amelyet a Madrid kínált, akkor meg minek menjen oda? „Persze sokkal többre vihettem volna, a nevem is másként csengene” – teszi hozzá már ma, benőtt feje lággyal.

Az 1994-es világbajnok Müller sokszor játszott vele és ellene, ő az Evertonról azért maradt le, mert azt hitte, heti 12 ezer eurós fizetése nettó lesz, nem pedig bruttó, a klub meg nem akart számára ingyen lakást adni.

Szegény Evertonnak nem jött össze a megegyezés akkor sem a friss világbajnok Violával, sem a bolgár Emil Kosztadinovval. Müller azon a nyáron majdnem megegyezett a Tottenhammel, de a londoniak Jürgen Klinsmannt választották, Müllernek maradt Japán, majd egy nyúlfarknyi perugiai kaland. Nem véletlenül hívták őt a „brazil Gazzának”…

Novemberben egyébként kirúgták a menedzsert, Mike Walkert, Müller ezért újra jelentkezett, és elfogadta már a bruttó 12 ezret is – csakhogy az elnök, Peter Johnson elküldte őt valahová, ami nem Japán.

Müller a kihagyott helyzetek embere

Nem új keletű a probléma, emlékszünk még Gera Zoltán esetére, akit amikor eladott a Ferencváros Angliába, ment a kavarás a font és az euró árfolyamai között. 1984-ben a jugoszláv (horvát) edzőt, Tomislav Ivicet le akarta igazolni a Benfica, de a mester amerikai dollárban, a portugálok escudóban számolták és számfejtették volna a bért. Ivics nemet mondott.

És ha már Jürgen Klinsmann szóba került: a szőke gólangyal 1992-ben mindenképpen ott akarta hagyni az Internazionalét, és már mindenben megegyezett a Real Madriddal, sőt a vezetőedző Leo Beenhakker kezébe csapott – csakhogy a holland szakember elbukta a Reallal a bajnokság után a hazai kupát is, így kirúgták. Jöhetett Benito Floro a kispadra, a csatársorba Iván Zamorano, a németnek pedig maradt Monaco.

Nem lehet megunni… Persze őt sem engedték külföldre

Persze ez nem általános, már a régebbi korokban is fontos volt a pénz: a Ferencvárostól azért távozott a zseniális Turay „Suttyó” József, mert nem kapott kétezer pengőt – kölcsön! A havi 200 pengős fix fizetés jó pénznek számított, de gondoljunk csak bele, hányszorosát keresi most egy agyondédelgetett NB I-es spíler egy főorvos bérének – a Hungária nem garasoskodott, jól járt.

SZÓVAL AZ A FERENCZI, KABÁT KETTŐS MARSEILLE-BEN

„Mindössze két napon múlott, hogy nem az Olympique Marseille szerződtetett, ha kicsit türelmesebb vagyok, akkor oda, és nem Törökországba kerülök” – mondta nemrégiben Kabát Péter 2001-es légiósnak állásáról. Kicsi hamarság Göztepe İzmirt termett, pedig nem sok kellett volna egy Kabát, Alfonso, Pascal Nouma OM-es csatártrióhoz, hogy Ferenczi Istvánról már ne is beszéljünk. Az átigazolás világa egy nagy dzsungel…

Kabát Bulgáriában még furcsábban járt: 2002-ben bajnokként és kupagyőztesként otthagyta volna a Levszki Szófiát, és a CSZKA Szófiához igazolt volna, de előbbi csapat bemutatott egy hamis papírt, miszerint a magyar csatárt még egy évig szerződés köti hozzájuk. A FIFA végül Kabátnak adott igazat, aki azonban nem akart már visszatérni a Balkánra. Hanem pár hétre rá visszaigazolt Törökországba.

Furcsa év volt az a 2002-es: Sowunmi Thomas elutazott az Ajaccióhoz, szétnézett, megvizsgálták, aláírt egy évre, majd gyorsan hazamenekült a Dunaferrhez, mert az őt kiszemelő legendás edző, Rolland Courbis bírósági ügybe keveredett (még marseille-i tevékenysége miatt), a légiós meg nélküle nem érezte biztonságban a helyét.

SOROZATUNKAT FOLYTATJUK!