BACSKAI JÁNOS 2019.03.27 21:23 Frissítve: 2019.03.28 10:37

Bergkamp, az meg ki? Kinek kell egy Rúgdalabdát Karlosz?

Ember tervez, Isten végez – legalábbis ezzel szoktuk vigasztalni magunkat, ha szokás szerint kudarcot vallunk. Igaz ez a labdarúgás világának egyik legérdekesebb szegmensére, az átigazolásokra is. Feleség, szülő, részegség, szolárium, luxuskocsi, emberrablás, halálos fenyegetés, kapzsi ügynök, bruttósítás, elromlott faxgép, veszkócsizma, az Úr szava, egy izlandi vulkán, anya-lánya szex, másnaposság, pár lyukas fog, HIV-es pletyka, irigy elvtárs, a brazil kormány, letartóztatás, pénzfeldobás, kutyaugatás, tűzoltóautó és Sharon Stone miatt is maradt már el átigazolás. MOST INDULÓ SOROZATUNK A MEGHIÚSULT ÁTIGAZOLÁSOKKAL FOGLALKOZIK. ÍME, AZ ELSŐ RÉSZ!

Bergkamp: az Arsenal és a PL csúcsain (Fotók: AFP)


KINEK KELL EGY ÚJABB PÉNZÉHES ZSOLDOS? LE A CARLOS KICKABALLOKKAL!

Dennis Bergkamp – Tottenham, 1995

Kevésen múlott, hogy az Arsenal-ikon Bergkamp nem az ősi rivális Tottenham drukkereit segítette extázishoz: a „sarkantyúsok” elnöke, Alan Sugar 1995-ben a Bayern Münchenhez távozó Jürgen Klinsmann helyére megvehette volna a ritkán repülő hollandot, de éppen a náluk csak egy idényt töltő, hamar közönségkedvenccé, majd hűtlenné váló Klinsmann miatt döntött úgy, hogy elég a pénzéhes zsoldosokból, a „Rúgdalabdát Karloszokból”.

Holmi 7.4 millió akkori fontért szert tehetett volna pedig Bergkamp játékjogára, ám bő feleennyiért inkább az angol Chris Armstrongot vette meg a Crystal Palace-tól – aki nem is okozott csalódást, 2002-ig nagyjából minden harmadik fellépésén betalált az ellenfelek kapujába. Csak éppen Bergkamppal még nála is sokkal jobban járt az Arsenal.

Még úgy is, hogy a Tottenham 10.13 millió fontra, azaz 11.25 millió euróra verte fel az árat.

„Mindenki tudja, hogy vannak játékosok, akik csak a pénzért jönnek Angliába, és aztán gyorsan hazamennek, de én nem ilyen vagyok. Ha megnézed Klinsmannt vagy Gianfranco Zolát, akkor látod, hogy valamit csak hozzátettek az angol labdarúgáshoz” – állt elő a farbával Bergkamp, akit az Inter azon a télen majdnem eladott a Bayern Münchennek, de úgy döntöttek a bajorok, tavasszal majd visszatérnek az üzletre. Késő bánat. Közel állt akkor Bergkamp a Rangershöz is, elutazott hozzájuk, szétnézett a stadionban, ám az Arsenal jobb ajánlatot tett.

Nem új a pénzes légiós téma: 1930-ban borult először a pénztárgép, amikor az Arsenal vett volna egy osztrák kapust, egy bizonyos Rudy Hiden nevű úriembert, de az angol szövetség egyik vezetője szerint ez „visszataszító, sértő”, és „borzalmas beismerése a klubvezetők gyengeségének”. A szövetséghez csatlakozott a labdarúgók képviselete is, az ügyet megcsáklyázták, és ezt követően jó ötven évig csak olyanok kaptak játékengedélyt, akik az átigazolási kérelem beadása előtt két évig már a szigeten éltek (ebbe beleszámított Bert Trautmann-nak a hadifogolytábor is).

Visszatérve Bergkamphoz: említsük meg eme transzfer kapcsán Harry Harris újságírót is, aki felhívta Sugar figyelmét arra, hogy a holland mennyire nem érzi jól magát Milánóban, de azt se feledjük, hogy Sugar, mivel azt sem tudta, ki az a Bergkamp, a csapat menedzseréhez, Garry Francishez fordult a fülessel, a szakember azonban kötötte az ebet a karóhoz, hogy Bergkamp nem fog majd elég gólt lőni, Armstrong jobb nála.

A Holdra lépésben biztosan.

This is the beginning of a ...


OSZTÁN A PAPÍROK MEGVANNAK-É?

Thierry Henry – Real Madrid, 1996

Bergkamp egyébként korábban az Ajaxból távozhatott volna a Barcelonához vagy a Milanhoz is, de utóbbiba a nagy tulipános trió, Marco van Basten, Frank Rijkaard és Ruud Gullit miatt nem akart menni (pedig hamarosan lett volna helye), előbbibe a Hriszto Sztoicskov, Ronald Koeman, Michael Laudrup triász miatt. Testvére, egyben ügynöke társaságában tárgyalt a Juventusszal is, ám a támadó rossz szájízzel kelt fel az asztaltól valami (de nem a menü) miatt.

Ha már ügynökök szóba kerültek (ebben a sorozatban nem ritkaság), a Real Madrid egy hiányos papírzatú ügynök miatt maradt le a fiatal Thierry Henryról: 1996-ban Jean-Francois Larios nyélbe ütötte az üzletet a Monaco, a Real és a szélső között, de aztán kiderült, a derék üzletember nem rendelkezik a FIFA iparengedélyével. A nemzetközi szövetség megvétózta az ügyet, Henryt pedig megbüntette 90 ezer svájci frankra a figyelmetlenségéért. Ezután a Barcelona, az AS Roma és az Arsenal elől a Juventus vitte el a támadót, aki azonban csakhamar ismét mentora, Arsene Wenger keze alatt dolgozott, immár Londonban – a mester vihette volna kicsit hamarabb is, azonban sokáig a magasabb, így az angol futballhoz jobban illő Nwankwo Kanu megszerzésére koncentrált.

Henry-ügyben 1999-ben kis híján az Udinese lett a nevető harmadik, ahonnan a nagy transzfermágus, Luciano Moggi el szerette volna vinni a gólerős Márcio Amorosót, részben Henry játékjogáért is, de Amoroso inkább a Parma mellett döntött. 

Ha már hollandok, Ajax és pénz: az első nagy Ajax azért esett szét annak idején, az 1970-es éveken, mert a holland kormány negyvenről hatvan százalékra emelte a magas jövedelműek adókulcsát. Az Ajax-mester Kovács István visszaemlékezése szerint a vezetők a Juventus elleni BEK-döntő előtt kifejtették, hogy nem is olyan nagy baj, ha nem nyernek, mert ez jó lenne nekik adózási szempontból, de a futballisták akkoriban még elsősorban a sikerért húztak cipőt. Nyertek, ráfizettek, szétszéledtek...

Larios neve pedig onnan lehet ismerős, hogy az 1982-es világbajnokságon és előtte nemcsak a kapuba talált be, Michel Platini nagy bánatára...

SOROZATUNKAT FOLYTATJUK! 

AJÁNLÓ: 
A magyar és a nemzetközi futballtörténelem legnagyobb cseréi

2020.09.18 21:48:20

Minden más foci BERTA MIHÁLY, DANCSÁK ANDRÁS, MIKOLA BENCE

Minden, amit a portugál világsztár válogatottbeli góljairól tudni érdemes.

2020.09.21 21:32:54

Minden más foci BACSKAI JÁNOS

NYÁRI TRANSZFERSOROZAT. Külföldi csapatok leendő, aktív és volt világsztárokat is igazoltak a francia élvonalból.