Ezredesek legendája: leszerelt Mutu, Abbiati, Osvaldo, Valerón és Woodgate is

ADRIAN MUTU ADRIAN MUTU

Visszatér hazájába Adrian Mutu (37), a legutóbb Indiában légióskodó csatár Marosvásárhelyen, az ASA Targu Mures csapatában folytatja pályafutását. A korábban dopping- és kokainbotrányairól elhíresült, a válogatottól Victor Piturca szövetségi kapitány kifigurázása miatt 2013 őszén örökre eltiltott játékos azért döntött a váltás mellett, hogy legyen esélye bekerülni Anghel Iordanescu Európa-bajnokságra készülő keretébe – olvashattuk nemrégiben minden idők legcsinosabb arcú, de barázdált lelkű román futballistájáról, aki még mindig 37, de már visszavonult. Pedig! A Parma, a Hellas Verona és az Inter után a Chelsea-ben is futballozott, majd zűrjei után a Juventus nyújtott neki mentőövet, és volt jó pár éve a topligákban (Fiorentina, Cesena, Ajaccio) harminc fölött is. A válogatottban 77 meccsen 35 gólt lőtt, klubjaiban 439 mérkőzésen időskori hanyatlása ellenére is 162 gólt és 49 asszisztot termelt. Ez a klasszisok szintje! Jelenleg első profi klubjánál, a Dinamónál technikai vezető.

ÉLETRAJZ ITT!

Mutu legszebb góljai

ELANO

Megengedjük, Zico, Sócrates vagy Juninho Paulista sírva fakadt, ha meglátta néha labdát kezelni, de a modern futballban (Dunga, F. Conceicao...) kellenek a harcosok még a brazil válogatottba is. No meg a Santosba, a Galatasarayba, a Manchester Citybe, a Gremióba vagy a Sahtarba. Az 1981-ben született, elméleti támadó középpályásért és szélsőért karrierje során összesen 30 millió eurót fizettek ki. A kritikák ellenére a válogatottban 50 meccsen 9 gól dicséri Elano képességeit, láthattuk őt Copa América- és Konföderációs Kupa-győztes csapatban, no és a 2010-es világbajnokságon. Jóval 30 fölött a liga legjobbja lett Indiában, ma a Santosnál segédedző.

MINDEN HÍRÜNK ELANÓRÓL ITT!

CHRISTIAN ABBIATI

Az elképesztő bravúrokra is képes olasz kapus, mondhatni, kicsit rosszkor született, hiszen már pályája elején olyan riválisa volt a Milanban, mint Sebastiano Rossi, aztán a nyakára hozták a korábban már megénekelt Didát, a válogatott 1-es mezéhez pedig nehéz odaférni, ha Francesco Toldo és Gianluigi Buffon is a riválisok közé tartozik. A derék Abbiati (tízéves életrajza ITT) – U21-es kontinensbajnoki címét „tetézve” – így is eljutott a felnőttek között hét válogatottságig, megfordult olimpián, Európa-bajnokságon és vb-n, a Milannal pedig (ahol hét idényben számított alapembernek 1998 és 2016 között, amikor szolgálta a klubot, de a Torinónak, a Juventusnak és az Atlético Madridnak is kölcsönadták) háromszoros bajnok, valamint Bajnokok Ligája-győztes lett.

ABBIATI-HÍREK ERRE!

A Milan búcsúja a kapustól

DOMINGOS ALEXANDRE RODRIGO DIAS DA COSTA

Azaz ALEX, a brazilok válasza Jaap Stamra, Rio Ferdinandra és Nemanja Vidicsre. Az 1982-es születésű, 18-szoros brazil válogatott védő ugyan ritkán emelkedett ki a mezőnyből, de nem ezért szerették őt az edzői, hanem mert dél-amerikai szigorúsággal dominált az ellen csatáraival szemben. A Chelsea emelte át a nagy vízen a Santostól, a bekk kölcsönben játszott a PSV-ban, majd a PSG-ben teljesedett ki, és még 2014-ben is 5.5 millió eurót adott érte a Milan. Itt sokat volt sérült sajnos, nem is lett brazil, holland, angol és francia után olasz bajnok is, majd némi munkanélküliséget követően tavaly decemberben retirált. A válogatottban csak egy nagy torna jutott neki, de 2007-ben Copa-aranyos lett.

2008-AS PORTRÉJA ITT!

PABLO DANIEL OSVALDO

Sokak szerint korunk egyik legtúlértékeltebbje volt az „olaszosított” argentin támadó, akiért karrierje során 46.2 millió eurót fizettek (Fiorentina, Bologna, Juventus, Espanyol, AS Roma, Southampton), míg a Porto és végül a Boca Juniors ingyen kapta meg. A dédnagyapja révén részben itáliai származású éket az Huracántól az Atalanta hozta Európába, 14-szeres olasz válogatottsága alatt négy gólt is szerzett – no meg a balhéi miatt számtalan haragost. Dobálták őt a klubok egymás között, mint a forró krumplit, de Osvaldo közben eurómilliókat keresett évente, illetve a Portóban és a Bocában már csak futballozgatott és élvezte az édes életet. 2016 nyarán visszavonult, hogy zenei karrierjének (nemigen vonósnégyes) éljen teljes energiával. Mi pedig betehetjük őt a tehetségüket elpazarló sportolókat tartalmazó rekeszbe...

BOTRÁNYKRÓNIKA ITT ÉS EZEN A HELYEN!

ANATOLIJ TIMOSCSUK

Nem jutott ennyi tehetség, de százszor több szorgalom az ukrán védekező középpályásnak. Az 1979-es születésű Tolja (RÉSZLETES ÉLETRAJZ A 2012-ES EB ELŐTTRŐL ITT) a Sahtarral és a Zenittel meghódította a Keletet, 2009 és 2013 között kipróbálhatta magát Nyugaton, a Bayern Münchenben. Ma már hétszeres bajnok, 13-szoros kupagyőztes (azon kevesek egyike, akik nyertek BL-t és UEFA-kupát is), a válogatottat 144 meccsen segítette, láthattuk őt ukrán színekben egy vb-n és két Eb-n is.

Pályafutása során átesett néhány meglepő stílusváltáson, és hazai elismertségére jellemző, hogy egy szavazáson minden idők legjobb (csak) ukrán labdarúgójának választották meg. Andrij Sevcsenko előtt!

HÍREK, TŐLÜNK, TIMOSCSUKRÓL!

Az ukránok kulcsembere

OLEKSZANDR SOVKOVSZKIJ

Azon a szavazáson az ukrán kapusóriás, Sovkovszkij lett a harmadik – nem is csoda, az 1975-ben született kapus részt vett a rendszerváltás utáni ukrán újjászületésben, a Dinamo Kijevvel mindent megnyert odahaza, amit csak érdemes, a BL-ben is vitézkedett becsülettel, a válogatottat pedig 1994 és 2012 között 92 találkozón segítette, számos sérülése és pár formahanyatlása ellenére is. Tizennégyszeres ukrán bajnok, tízszeres kupagyőztes, 1999-ben Aranylabda-jelölt – és csak egy nagy tornán láthattuk őt, a 2006-os, németországi vb-n, de ott meg rekorderré vált. Még az ősidőkben, 1986-ban lett dinamós, ahonnan hivatalosan 2017. január elsején búcsúzott, hogy hamarosan talán politikusként bukkanjon fel.

2012-ES PORTRÉJA ÉS BŐVEBBEN A VB-REKORDRÓL ITT!

JOHN HEITINGA

Sovkovszkij karrierjének vége nem lett éppen fényes, és bizony nagyobb pályát jósoltak húszas éveinek elején a holland védőnek, az 1983-ban született John Gijsbert Alan Johnny Heitingának is. Panaszra éppen itt sincs ok, az Ajax, az Atlético Madrid, a Hertha, az Everton és a Fulham, valamint a 87-szeres válogatottság kedvéért mi magunk feláldoznánk pár nélkülözhető testrészünket, a három Eb- és két vb-szereplésért meg pláne. Heitinga 2008-ban az év játékosa lett odahaza, 2010-ben majdnem világbajnok, és elkészült remek portréja a 2012-es kontinenstornára. Utoljára 2013-ban volt válogatott, ezt követően sérülései akadályozták a méltó búcsúban, míg ma már nevelőegyesülete, az Ajax fiataljait pallérozza. Aligha rosszra tanítja a kicsiket.

HEITINGA-HÍREK!

ANDERS SVENSSON

A svédek Juninho Pernambucanója sokszor megküzdött a magyarokkal, és általában ő nevetett a végén. Ezért is fordulhatott meg a most negyvenesztendős középpályás két vb-n és három Eb-n. Nem sok kellett volna még neki ahhoz, hogy meglegyen a 150 fellépés a háromkoronások között, de a 148 szerepléssel is rekorder. A mai futballban döbbenetes módon csak két profi klubja volt, a Southampton és az Elfsborg: az utóbbiban 1993-ban kezdett, és innen is vonult vissza; pontosabban ma már marketingmenedzserként segíti szeretett egyletét.

REMEK ÍRÁSUNK A SVÉD KALANDJAIRÓL ITT!

JUAN CARLOS VALERÓN

A remek technikai képességekkel megáldott spanyol karmester, Míchel örököse is kissé rosszkor született: egyrészt ilyen stílusú játékosok ma már nincsenek divatban korunk vezetőedzői miatt, másrészt fénykora éppen lecsengett a válogatott felívelésének időszakára. A Mallorcában futott be, 1998-ra (a Carlos Ángel Roa, Romero, Marcelino, Iván Campo, Vicente Engonga, Gabriel Omar Amato sorral együtt), innen ingyen vitte el az Atlético, de már a Deportivóban teljesedett ki, 2000 és 2013 között (ha éppen egészséges volt). Majdnem félszáz válogatottságára öt gól és számtalan assziszt jutott, az egykori U21-es kontinensbajnoknak a 2002-es világbajnokság lehetett volna az igazi kiugrás, ám ez rajta kívülálló okok miatt elmaradt (számára is). Két Eb-n láthattuk továbbá, majd már közel a 40-hez még a Las Palmasban is.

ÉRDEKES MÓDON 2013-BAN EGYSZER MÁR EL KELLETT KÖSZÖNNÜNK TŐLE.

Valerón-búcsúztató

DANIEL AGGER

Kurtán-furcsán ért véget a dán védőkirályfi karrierje, aki testileg nem bírta már a Liverpoolt, a hazai bajnokság fényét pedig nem kívánta tovább emelni egy idő után, aláhúzva azt a tényt, hogy a foci sokaknak szerelem, sokaknak meg szakma. De legalább jól fizető szakma, az Agger famíliának meglesz a Faxére valója minimum 2100-ig, miután a családfő a Bröndby kijárása után 2006 januárjában a Liverpoolhoz szerződött, és ott egészen 2014 nyaráig tevékenykedett (ha éppen gyógyszerésze és kezelőorvosa áldását elnyerte), általában közmegelégedésre. Az angol csapat színeiben minden sorozatot figyelembe véve 232 mérkőzésen lépett pályára és 14 gólt szerzett, a dán válogatottban 75 fellépésén 12 találatot jegyzett, egy vb-n és egy Eb-n is megfordulva. A „vörösöknél” eltöltött nyolc és fél évet követően visszatért nevelőegyesületéhez, a Bröndbyhez, amelyben a legutóbbi két szezonban 43 bajnoki meccsen kapott lehetőséget, majd 2016 nyarán bejelentette: itt a vége.

UTOLSÓ TELJES ÉLETRAJZI ÍRÁSUNK AGGERRŐL ITT!

EL HADJI DIOUF

A szenegáli oroszlánnak meg tulajdonképpen 2002-ben véget ért a tündérmeséje, amely pedig csak azon a nyáron kezdődött, amikor világklasszist ígérő mutatványokkal delejezte félholtra a címvédő francia válogatott védelmét. Jutalomképpen 15 millió eurót fizetett érte (Gérard Houllier menedzser közbenjárására) a Liverpool, de a nagy lehetőséggel nem tudott élni az akkor 21 éves támadó, aki talán szellemileg nem állt még készen ilyen nagy kalandra (ne keverjük őt össze az 1988-as születésű, szintén szenegáli El Hadji Diouffal, aki megfordult a Haladásban is). A Poolban megbukott, és harmadáron sikerült csak rásózni a Boltonra. Ott és később a Leedsben, a Doncasterben, a Blackburnben, a Sunderlandben és a Glasgow Rangersben voltak azért jó meccsei, ha nem is szép számmal. Némi munkanélküliség után már csak a maláj Sabahnak tudta eladni magát, mostanában pedig már csupán úgy tud a médiába bekerülni, hogy liverpooli legendákat gyaláz. Pedig az a gallok elleni meccs...

2002-ES ÍRÁSUNK AFRIKA KÉTSZERES ARANYLABDÁSÁRÓL ITT!

SIMAO SABROSA

Legalább olyan tehetséges volt, mint Diouf, sőt egyesek szerint az új Luís Figo lehetett volna belőle, ám a most 37 éves portugál szélső hiába igazolt a Sporting CP-től szintén a Barcelonához, az igazán nagy áttörésre hiába várt. Ha a figói magasságokig nem is ért fel, de a Barcelonától tizenkét millióért vette meg a Benfica, majd 2007-ben húszmillióért az Atlético Madrid, és nyolcvanöt mérkőzést játszott a válogatottban. Ott igen sokszor, 22-szer volt eredményes, jó feleennyi gólpassz mellett, két-két Eb-n és vb-n is lehetőséget kapva. Madridban összességében nem okozott csalódást, majd a Besiktas és az Espanyol után Indiában, a NorthEast Unitedben vezetett le.

EL IS FELEJTETTÜK, HOGY MI ÍRTUK: EGY MAJDNEM SUB ROSA ÍRÁS SABROSÁRÓL ITT!

JONATHAN WOODGATE

Zárjuk sorainkat a néha már-már Juhász Jácint-i mélységű tekintetet villantó angol védővel, aki hamar a csúcsra ért karrierjében – csak éppen akkor nem tudta még, hogy már ott van. És hogy soha nem is kapaszkodik oda vissza. Az 1980-ban született Woodgate a Leeds ma már legendás csikócsapatában tűnt fel, a Newcastle United 13.5, majd a Real Madrid (2004-ben) 18.5 millió eurót fizetett érte, rendszeresen tagja volt az angol válogatottnak – hanem ekkor beütött a krach, korábbi sérüléseit még súlyosabbak követték, csúnya sorban egymás után. Kereste még egykori önmagát a Middlesbrough-ban, ha állapota engedte, bizonyított a Tottenhamben és a Stoke Cityben is, de 2000 után már csak 2007-ben és 2009-ben tudott rendesen végigjátszani egy idényt. Önhibáján kívül.

„A Leeds csodálatos klub, és már hosszú évek óta itt érzem magam otthon, annak ellenére, hogy mindig is Middlesbrough-ban volt az otthonom, ahol otthon éreztem magam.”

2006-OS BL-ADATBANKUKBAN MÉG ENNÉL IS ÉRDEKESEBB DOLGOKAT ÍRTUK RÓLA!

TOVÁBBI, 2016-BAN VISSZAVONULT VÁLOGATOTT FUTBALLISTÁK (2. rész)

Név, születési év, nemzetiség, legismertebb klub, utolsó klub, válogatottság, érdekesség

Brad Davis, 1981, amerikai, Kansas, 17/0, vb-résztvevő (2014), Arany-kupa-győztes (2005), 6x MLS All-Star-résztvevő

Paulo Nagamura, 1983, brazil, Kansas, Arsenal

Troy Perkins, 1981, amerikai, Valerenga, Seattle Sounders, 7/0, az Év csapatának tagja az MLS-ben (2006), Norvég Kupa-győztes

Gonzalo Pineda, 1982, mexikói, Cruz Azul, Seattle Sounders, 45/1, 3x mexikói bajnok, amerikai kupagyőztes, vb-, olimpiai és Copa América-résztvevő

Alexander Rondón, 1977, venezuelai, Sao Paulo, Deportivo Anzoátegui, 48/5, venezuelai gólkirály, 3x Copa-r.

Renny Vega, 1979, venezuelai, Colo-Colo, Udinese, Deportivo Anzoátegui, 63/0, 4x venezuelai bajnok, 4x Copa-r.

Pablo Lima, 1981, uruguayi, Penarol, Vélez Sarsfield, Danubio, 15/1, 3x uruguayi bajnok, Copa-r.

Juan Carlos Marino, 1981, perui, Argentinos Juniors, Garcilaso, 22/3, 1x perui bajnok és Copa-r.

Julio Manzur, 1981, paraguayi, Santos, Rubio Nú, 33/1, 2x mexikói és paraguayi bajnok, paulista állami bajnoka, olimpiai ezüstérmes (2004), 2x Copa- és 1x vb-résztvevő (2006)

Carlos Ochoa, 1978, mexikói, Osasuna, Santos Laguna, 10/1

Carlos Rodas, 1975, kolumbiai, Independiente Medellín Cortuluá, 14 klubváltást ejtett meg karrierje során

Jermaine Hue, 1978, jamaicai, Kansas, Harbour View, 42/12, 3x bajnok és 2x kupagyőztes

Rafael Olarra, 1978, chilei, Independiente, Audax Italiano, 30/1, 4x chilei bajnok, 1x kupagy., izraeli b. (Maccabi Haifa), olimpiai r. (2000), 2x Copa-r.

Wálter Flores, 1978, bolíviai, The Strongest, Bolívar, 33/1, 2x bolíviai bajnok, 2x Copa-r.

Omar Pouso, 1980, uruguayi, Penarol, Charlton, Gimnasia La Plata, 15/1, Copa América-bronzérmes (2004), 4x paraguayi bajnok

Emanuel Centurión, 1982, argentin, VfB Stuttgart, Vélez Sarsfield, Rivadavia, 1x argentin b.

Cristian Álvarez, 1978, argentin, Lanús, Tenerife, Argentinos Juniors, 1/0

Matías Donnet, 1980, argentin, Boca Juniors, Antigua, 4x argentin és 1x paraguayi (Club Olimpia) b., Libertadores-kupa-gy., a 2003-as Világkupa-döntő legjobb játékosa

Noh Alam Shah, 1980, szingapúri, Tampines Rovers, 80/34, szingapúri és indonéz bajnok

Ahmad Hajel, 1983, jordániai, al-Arabi, 90/18, kuvaiti bajnok és gólkirály

Fábio César Montezine, 1979, katari-brazil, Napoli, Udinese, al-Rajjan, 28/11, 3x katari b.

Mohammed Núr, 1978, szaúdi, al-Ittihad, 96/8, 7x szaúdi bajnok, 2x kupagy., 2x Ázsiai BL-gy., az Év arab játékosa (2002), 2x vb-r., Konföderációs Kupa-r.

Ivan Vicelich, új-zélandi, Roda, Auckland, 88/6, Konföderációs Kupa- és vb-résztvevő, 6x Óceániai BL-gy., 4x új-zélandi b., az Év óceániai játékosa (2006), a klub-vb bronzlabdása (2014)

Fukuda Kendzsi, 1977, japán, Metro Gallery, 13 klubban játszott, Paraguayban (Guaraní), Spanyolországban (Castellón, Las Palmas, Numancia), Mexikóban (Irapuato, Pachuca), Görögországban (Ionikosz Nikea) és Hongkongban (Metro) is légióskodott

Jlloyd Samuel, 1981, trinidadi, Aston Villa, West Ham, Pajkan, 2/0, 7x angol U21-es vál., iráni bajnok és kupagy., Intertotó-kupa-gy.

Matthieu Delpierre, 1981, francia, VfB Stuttgart, Hoffenheim, Lille, Melbourne Victory, 27x francia U-vál., B-vál., német és ausztrál bajnok