Eszéki futballfeltámadás – meglátogattuk Mészáros Lőrinc horvát csapatát

Vágólapra másolva!
2017.07.19. 09:07
null
A klub születésnapját az eszéki színházban ünnepelték
A másfél évvel ezelőtt a szakadék széléről visszarántott NK Osijek újra futball-lázba hozta az eszékieket – exkluzív, helyszíni riportunk az Európa-ligában eddig háromból három meccsét megnyerő, összesen 8–0-s gólkülönbséggel álló, magyar tulajdonú határ menti csapat otthonából. Maradona, Károly herceg, Wawrinka, Suker és Mészáros Lőrinc, avagy magyargyűlölet helyett magyarszeretet a Rozgonyiak egykori birtokán – és ott lesz-e az Eindhoven elleni meccsen Eszéken Orbán Viktor?
A jubileumra készített címerben visszaköszön a római örökség
A jubileumra készített címerben visszaköszön a római örökség

Az Árpádokig visszavezethető Kórógyiak kihalása után a Rozgonyi család hűbérbirtoka lett Eszék, a sok évszázadon át a magyar Szent Korona országai közé tartozó Szlavónia legfontosabb városa, amelynek írott történelme is legalább a római időkig nyúlik vissza. A római időkre emlékeztet a helyi futballklub, az NK Osijek népes, fekete egyenruhájában fegyelmezetten együtt skandáló, valóban militáns alakulatnak tűnő szurkolói csoportjának, a Kohortának a neve is (a latin cohors katonai egységet jelent, körülbelül négyszáz katonát, amennyi az itteni erődben állomásozott az ókorban). Errefelé ugyanis még a legutóbbi időkben is természetesnek volt mondható, hogy a szurkolói ultracsoportok vezéralakjai, legtekintélyesebb harcosai szó szerint háborúviselt katonák, akik a horvát honvédő harcokat megjáró, sokat látott hazafiak közül kerültek ki – a Kohortánál is számon tartanak hősi halottakat. Egyes játékosok annak idején önként jelentkeztek a horvát hadseregbe, másokat besoroztak, a többiek a várostól messze játszották meccseiket. Eszék horvát védője volt a háborúban Branimir Glavas tábornok is, akit Boszniában háborús bűnök miatt el is ítéltek, ám később felmentettek. Ő volt az, aki a helyi politikusok közül korábbi klubelnökként elindította a konkrét tárgyalásokat a csődbe jutó NK Osijek megmentésére a lehetséges új befektetővel, Ivan Mestroviccsal, aki pedig magyar partnerét, Mészáros Lőrincet vonta be a futballklub talpra állítását célzó munkába.

A tulajdonos, a polgármester és az elnök
A tulajdonos, a polgármester és az elnök

Ennek lett a vége, hogy tavaly év elején Mészáros és Mestrovic megszerezte a klub tulajdonjogának több mint kilencven százalékát, a magyar befektető többségi tulajdonos, horvát üzlettársa klubelnök lett. Már akkor, az Osijek Szállóban tartott február 21-i bejelentés körítésén, hangulatán érezni lehetett, hogy Eszéken nagy dolgok készülnek. Hálásan köszöntötte a sajtótájékoztatón személyesen megjelenő magyar tulajdonost az azóta újraválasztott, a tárgyalásokban kulcsszerepet játszó polgármester, Ivan Vrkic, és eljött a Horvát Labdarúgó-szövetség elnöke, a csatárlegenda, az egykor innen elinduló Davor Suker is. Az 1998-as világbajnokság gólkirálya szívesen jön Eszékre, ilyenkor meglátogatja a szüleit, a helyszínen szurkol egykori klubjának, találkozik a régi barátokkal. A Real Madrid és az Arsenal korábbi sztárja már sportdiplomataként is sikeres: az UEFA végrehajtó bizottságában együtt dolgozik a szomszéd Szlovéniából származó, magyar ősökkel is büszkélkedő elnökkel, Aleksander Ceferinnel, és az MLSZ elnökével, Csányi Sándorral, akit nem mulaszt el üdvözölni, amikor az NK Osijek–FC Luzern Európa-liga-selejtezőn az eszéki labdarúgásról kérdezzük. Mint mondta, jó látni, hogy ismét futballhangulat van Eszéken, mert a korábbi években már-már eltűnt a város a futballtérképről. Az eszéki foci újjáélesztése kétségtelenül az új tulajdonosok érdeme, de a nagyszabású tervek valóra váltásához a város és a futballszövetség is minden segítséget megad. Mészáros Lőrinc jóvoltából még az idén elkezdődik ugyanis a stadion átépítése (közben folyamatosan zajlanak a meccsek a maga nemében most is igen hangulatos, de igencsak retró fílinget árasztó betonmonstrumban), és az akadémia, a klub új utánpótlás-központjának építéséhez is hozzálátnak a Dráva-parti város határában a csaknem tizenhat hektáros területen. A város a stadiont huszonöt évre adta használatba a klubnak, és területtel száll be a fejlesztési projektekbe. A horvát futballszövetség értesüléseink szerint egymillió euróval támogatja majd az akadémia építését.

Próbáltuk provokálni a beszélgetőpartnereinket, és nemcsak a települési és egyesületi funkcionáriusokat, hanem a meccs előtti napsütésben békésen Osjecko pivót kortyolgató szurkolókat is, kérdezvén, nem tekintenek-e idegen betolakodóként a magyar tulajdonosra. Már miért tekintetének? – mondják egybehangzóan, megerősítve az Index riportjában tavaly Tóth-Szenesi Attila által leírtakat, vagyis leginkább megmentőként fogadták a határ túloldaláról érkező üzletembert. A belépése a legjobb, ami a csapattal történhetett, mondják, s azóta eredmények is vannak, az pedig ebben a műfajban bizony a legfontosabb. Nos, igen.

Az ember óhatatlanul összehasonlításokat tesz: a nemrég a csőd szélén egyensúlyozó, a magyar határtól alig ötven kilométerre fekvő Eszék éppen a svájci Luzernt veri magabiztosan, 7542 néző előtt (közben a magyar El-selejtezős együttesek közül kettő már-már elvérzett), pedig a kulisszák itt még nem egy európai csapatéi, leginkább talán a húsz évvel ezelőtti tatabányai vagy zalaegerszegi stadionra emlékeztet a környezet, már csak a sok beton és a kék-fehér színek miatt is. Itt azonban a kultúra nem enyészett el, a pénzgondok csak tetszhalottá tették a gyorsan új életre lehelhető helyi futballt. Az adósságok rendezésével, az anyagi helyzet stabilizálásával a játékosok ismét hajtani, a nézők szurkolni, a gyerekek álmodni kezdtek. Ez lehet a különbség: a határ túloldalán (ahová pedig, mondjuk Pécsre, még 1990-ben a Sir Alex-féle Manchester United jött kupameccset játszani, s mindössze 1–0-ra nyert) olyan régen szakadt már meg a kulturális folytonosság, hogy amíg itt, Eszéken csupán a pénz hiányzott, odahaza a pénz önmagában már nem old meg mindent, sokkal nagyobbak a hiányosságok. Mészáros Lőrinc mondta is a nagy bejelentés után: „Itt minden megvan a jó focihoz, csak a pénz hiányzik. Én pedig pénzt is hozok önöknek!”

Virágzik az ajándéktárgyak kereskedelme az NK Osijeknél
Virágzik az ajándéktárgyak kereskedelme az NK Osijeknél

S akkor a pénz.

Szakály Ferenc alelnök, Mészáros Lőrinc tulajdonos, 
Ivan Mestrovic elnök és Davor Suker
Szakály Ferenc alelnök, Mészáros Lőrinc tulajdonos, Ivan Mestrovic elnök és Davor Suker

Tavaly év elején arról cikkeztek, hogy két-két és fél millió eurónyi vagy még annál is több adósságot kellett rendeznie Mészáros Lőrincnek az induláskor, s a városi tanács a helyi sajtóval és a szurkolókkal együtt tényleg megmentőként várta az érkezését. Ahogy a polgármester fogalmazott, nem egyszerűen az élvonalból kiesés, hanem az első három osztályból való kizárás, gyakorlatilag a megszűnés fenyegette a nagy múltú klubot, amely ugyan nem tartozott a jugoszláv sztárgárdák közé, csak a másodosztályban volt többször bajnok, de a kelethorvát történelmi régió, az öt megyét magába foglaló Szlavónia, azon belül Dél-Baranya megye és mintegy félmilliónyi ember első számú kedvenc csapata, melynél dolgozott korábban a horvát sikerkapitány, Miroslav Blazevic, a Fradiból is ismert Stanko Poklepovic, s ahogy említettük, itt nevelkedett a vb-bronzérmes Davor Suker (a 2000-es évek sikerkorszakának tulajdonosa, Antun Novalic tönkrement és börtönben halt meg 2009-ben). Amikor tehát a korábban rendszeresen a horvát tengerpartra járó Mészáros Lőrinc megérkezett az eszéki labdarúgásba, csak felfelé vezetett az út. Az együttes akkori és jelenlegi edzője, Zoran Zekic így eleveníti fel kérdésemre azokat az időket, percekkel a Luzern legyőzése után, miközben a svájciakat irányító kollégája, a német Európa-bajnok Markus Babbel a VIP-helyiségben Sukerrel elemzi a meccset: „Amikor az új tulajdonos megérkezett másfél évvel ezelőtt, kieső helyen álltunk, fél éve nem kapott senki fizetést a csapatnál, és kétszáz néző ücsörgött a hazai meccseinken. Ehhez képest láthatja, mi volt itt ma!”

Csaknem teli stadion, a csapat új mezében feszítő, az együttest és az edzőt percekig éltető, boldog szurkolók, s mindez már a második körben az Európa-ligában. Az új tulajdonos érkezése után, csaknem egymilliárd forintnyi adósság átvállalását követően, az első fél évben ugyanis sikerült kivívni a bennmaradást, a következő idényben pedig sorra döntötte a rekordokat a gárda: sorozatban hét győzelem (amire addig nem volt példa a legnagyobb sikereként 1999-ben Horvát Kupa-győztes klubnál), a Dinamo Zagreb idegenbeli legyőzése tizenhat év után, 66 pont a bajnokságban, ami ugyan „csak” a negyedik helyhez volt elég, de soha még ennyi pontot nem gyűjtött a csapat a legújabb kori horvát élvonal negyedszázados története során. Így aztán a nemzetközi porondra is kiléphetett az Eszék, ami a szurkolók minden várakozását felülmúlta.


A régi betonmonstrum átépítése idén elkezdődik
A régi betonmonstrum átépítése idén elkezdődik

„Szerintem Mészáros úr nem is tudja átérezni, hogy milyen jót tett velünk, eszékiekkel” – mondja Zoran Zekic vezetőedző, aki maga is itt nevelkedett az Osijeknél, ahogy mondta, labdát szedhetett Sukeréknek, akiknek a vb-remeklése idején megőrült, tombolva ünnepelt a város.

Zoran Zekic vezetőedző és a munkánkat segítő tolmács, Ana Macan
Zoran Zekic vezetőedző és a munkánkat segítő tolmács, Ana Macan

Arra a kérdésünkre, hogy gyakran találkozik-e a magyar tulajdonossal, a szakvezető így válaszolt: „Eddig csupán egyszer találkoztam vele, a csapat spanyolországi edzőtáborában. Az öltözőbe akkor sem jött be, csak leült velem, hogy meghallgassa, hogyan készülünk, mi várható a tavasszal.”

Valóban, Mészáros Lőrinc sokkal kevesebbszer tűnik fel a mérkőzéseken, mint például az általa elnökölt Puskás Akadémia FC meccsein Felcsúton, ahol a község polgármestere is. De a kollégái folyamatosan tájékoztatják az Eszéken folyó munkáról, s amint mondják, nehezen tudnak olyat kérni, amit a tulajdonos ne próbálna meg teljesíteni. A magyar üzletemberrel elsősorban fiatal horvát társa, a Dubaiban bejegyzett City Mail nevű csomagküldő cég társtulajdonosa, Ivan Mestrovic klubelnök és a klub alelnöke, a zentai illetőségű magyar menedzser, Szakály (Sakalj) Ferenc tartja a kapcsolatot. A 38 éves, a nemzetközi üzleti életben szocializálódó Ivan Mestrovic a klubnál máris nagyon profi marketing és píár mestere, általános vélekedés szerint remekül tartja kézben az irányítást, de Szakály Ferencnek is kulcsszerepe van az eszéki magyar szerepvállalás előkészítésében, a nemzetközi kapcsolatok menedzselésében. Mert ne gondolja senki, hogy tavaly kezdődött a Puskás Akadémia és az NK Osijek együttműködése.

Az elmúlt egy év sikerei a nézőket is visszahozták a lelátóra
Az elmúlt egy év sikerei a nézőket is visszahozták a lelátóra

A személyes kapcsolatokon alapuló befektetés ötlete Szakály Ferenc állítása szerint magától Vladimir „Vlatko” Markovictól, a horvát sportági szövetség legendás, jugoszláv válogatott játékosból majd horvát szövetségi kapitányból lett, több nyelven beszélő elnökétől származik, aki fantasztikus labdarúgók és edzők sorát adta a horvát futballnak Robert Prosineckitől Slaven Bilicen és Igor Tudoron át Niko és Robert Kovacig. Az UEFA vezérkarában és edzőbizottságában is nagy tekintélynek örvendő, mindig elegáns Markovic úr 1998-tól 2012-es visszavonulásáig volt a hazai szövetség elnöke (utódjának ő maga jelölte ki Sukert), felvirágoztatta a csődközelben lévő szervezetet, s közben a válogatott sorra jutott ki a nagy tornákra (a csúcson harmadik volt a világranglistán, de sohasem rosszabb tizedik helyezettnél); Markovic pedig egyik szponzort győzte meg a másik után (emlékszünk, a Mol előbb támogatta a horvát válogatottat, mint a magyart). A négy évvel ezelőtt elhunyt Markovic a Puskás Akadémia nagy presztízsű vendégeket felvonultató meccsein, fogadásain rendszeres meghívott volt Szakály Ferenc kíséretében, minduntalan emlegetve a jugoszláv-magyar focibarátságokat és Magyarország iránti csodálatát, s közben befektetőt keresve a nagy múltú, de nehéz helyzetbe sodródó eszéki futballnak (emlékszem, amikor Puskás Ferencnének felajánlotta, hogy pihenjen az ő költségére a horvát tengerparton, amikor csak kedve tartja – jóllehet, a nagy játékos özvegye sohasem élt a lehetőséggel).

A szakmai együttműködés is évtizedes múltra tekint már vissza. A Puskás Akadémia korosztályos csapatai Jakab János szervezésében már 2007 óta rendszeresen játszottak edzőmeccseket az Osijekkel felváltva Felcsúton és Eszéken. Ezeket az utánpótlás-mérkőzéseket sokszor látta a helyszínen a Puskás Akadémia alapítója, Orbán Viktor (nemcsak Felcsúton, hanem Eszéken is), aki ekkoriban személyesen is egyeztetett Vlatko Markoviccsal, és akinek a kormányai következetesen képviselik a magyar nemzet határokon átívelő politikai, szellemi, gazdasági és kulturális újraegyesítését. Ennek a folyamatnak pedig kétségkívül része a magyar sport és futball szakmai és üzleti kapcsolatainak kiterjesztése a környező országokra, különös tekintettel a magyarlakta területekre (a csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi, dunaszerdahelyi, topolyai „magyar” futballklub már zajló fejlesztése nagyjából közismert, de hasonló projektek indulnak Kárpátalján, a Muravidéken, sőt Burgenlandban is). Eszéken, ahol már egy százalék alá csökkent a magyarság létszáma (ami legfeljebb ezer főt jelent), természetesen nemcsak a helyi (magyar) fiatalok képzési körülményeinek a javítása a cél, sokkal inkább az, hogy a magyar futball élő, szerves kapcsolatba kerüljön az infrastrukturális szempontból még sokszor elmaradott, de a nemzetközi elithez szakmailag mégis sokkal több szállal kötődő horvát futballal. Horvátországból ugyanis mindennapos dolog akár tízmillió eurós nagyságrendű átigazolási összegért Európa élklubjaihoz szerződni, s ebbe a világba tagozódhat be eszéki érdekeltségei révén a magyar foci. A horvátoknak a világ jelenlegi legjobb csapatában, a BL-címvédő Real Madrid keretében két játékosuk van: Luka Modric és Mateo Kovacic, de a döntőbeli ellenfél, a Juventus ollózós csodagóljának szerzője, Mario Mandzukic éppen úgy horvát, mint mondjuk a legutóbbi el Clasícón az ellenfél FC Barcelona középpályáján parádézó Ivan Rakitic (akit a horvátok Eb-kiesése után Mészáros Lőrinc horvát luxusnyaralójának lakójaként „találtak meg” és üldöztek el a dühös horvát szurkolók tavaly nyáron, midőn már éppen Lionel Messit várta vendégségbe…), s küszöbön áll a legnagyobb összegű horvát átigazolás: a Manchester United menedzsere, José Mourinho a hírek szerint ötvenmillió eurót is hajlandó lenne fizetni az Inter középpályásáért, Ivan Perisicért.

Eszéken ilyen is előfordulhat: magyar nyelvű szurkolói graffiti
Eszéken ilyen is előfordulhat: magyar nyelvű szurkolói graffiti
Davor Suker, az egykor Eszékről induló vb-gólkirály, 
naprakész a Real Madridnál történtekről
Davor Suker, az egykor Eszékről induló vb-gólkirály, naprakész a Real Madridnál történtekről

Davor Suker is magától értetődő természetességgel mondja kérdésünkre, hogy mindenből naprakész, ami a Real Madridnál történik, hiszen napi kapcsolatban van Modriccsal, a királyiak középpályásával. És a most még nem túl komfortos eszéki lelátón nemcsak Suker, hanem más világhírű horvát futballszemélyiségek is megjelennek. A Dinamo elleni májusi rangadón például Zdravko Mamiccsal, a fővárosi klub korábbi elnökével találkoztunk, aki már euró-százmilliókért juttatott horvát labdarúgókat külföldre (most éppen nyomoznak ellene, mert állítólag eltette Modric vételárának felét, amikor a játékos még a Tottenhamhez szerződött 21 millió euróért 2008-ban). S hogy a horvátok egy-két lépéssel közelebb mozognak a futball és sport elitjéhez, azt a klubház falára kinagyított fotó is üzeni, amelyen Diego Maradona pózol egy nevére szóló NK Osijek-mezzel (alighanem a klubelnök dubai kapcsolatai révén készülhetett el ez a kép), és szurkolói klubkártyája van Eszéken a háromszoros Grand Slam-győztes svájci teniszezőnek, Stan Wawrinkának is (aki Igor Vekic Osijek-alelnök profi teniszező lányának a párja).

Károly herceg Eszéken ősei nyomában, a magyar tulajdonú focicsapat mezével
Károly herceg Eszéken ősei nyomában, a magyar tulajdonú focicsapat mezével

Miközben egyébként magyarországi sajtóorgánumok azért kérdőjelezik meg az eszéki befektetés kulturális létjogosultságát, mert alig vannak már Eszéken magyarok, azért a horvát foci erején túl a földrajzi közelség és a közös tradíció is indokolja és megkönnyíti az együttműködést, amely üzleti szempontból is logikusnak tűnik (a Rijekának olasz, a Pula csapatának új amerikai tulajdonosa van, alighanem tisztán üzleti alapon, mert nagy fantáziát látnak a ma még viszonylag szegény, de piacképes horvát fociban), s mégiscsak az Eszék a „legmagyarabb” horvát csapat. Mint mondtuk, Szakály Ferenc alelnök magyar nemzetiségű, s a mellénk adott eszéki tolmács, Ana Macan is jól beszéli a nyelvünket, édesanyja magyar. Sok még a távolról magyaros hangzású név a környéken, mint a Luzern elleni első gól szerzőjéé, akit Petar Bockajnak hívnak vagy a klub sajtófőnökéé, a nagyon készséges Alen Nadsombaté, aki nem tud már magyarul, de erős eszéki identitással avat be városa hagyományaiba: „Esekernek hívjuk azokat a réges-régi, kétszáz éves eszéki családokat, amilyenből én is származom, s amelyek egy-két generációval ezelőtt még beszélték a helyi dialektust, az eseker nyelvjárást, egy sajátos német-magyar-horvát keveréknyelvet. A Madarska retfala, vagyis Rétfalva máig egy városrész neve.”

A magyar–horvát viszony persze sohasem volt olyan problematikus, mint például a román–magyar, errefelé a múlt ködébe vesző „magyar világ” sokkal inkább egy hajdani szép időszak, a boldog békeidők nosztalgikus szinonimája, semmint a horvátok függetlenségének korlátozására emlékeztet, minthogy azt inkább a törökök, a szerbek, a Habsburgok igyekeztek elvenni a történelem során. Amíg mondjuk a majdnem felerészben még mindig magyar Marosvásárhelyen olykor küzdeni kell a magyar nyelvű feliratokért, Szerbiában vagy Szlovákiában időnként most is fizikai atrocitások érnek magyarokat, Kárpátalján pedig rendszeresen meggyalázzák a Honfoglalás-emlékművet a Vereckei-hágón, itt spontán megtörténik, hogy valaki magyar nyelvű graffitit mázol egy utcai kerítésre („SZERETEM ESZÉKET”), s véletlenül sem bántja vagy firkálja össze senki. Ivan Mestrovic, az NK Osijek elnöke is hangsúlyozza, hogy mennyire hálás Magyarországnak, amely gyerekként őt is befogadta a délszláv háború idején.

A Luzernt legyőző, s talán hamarosan a PSV ellen készülő eszéki együttes tagjai egyébként részben ugyanazok, akik a kiesés ellen küzdöttek másfél évvel ezelőtt, részben pedig helyi fiatalok, így ez a csapat, az edzőkkel, vezetőkkel együtt valóban eszéki, erős helyi kötődéssel, mindössze néhány idegenlégióssal. Egy-két macedón és a Felcsútról kölcsönadott ukrán Dmitro Ljopa, akikhez a mostani átigazolási időszakban érkezhet újabb erősítés, mert Szakály Ferenc hat-hét új játékost szeretne hozni a továbblépés érdekben.

A talpra állás gyorsabb volt, mint hitték, nemcsak a pályán dőltek meg régi rekordok, hanem a nézőtéren is, egyelőre úgy tűnik, tényleg csak a pénz hiányzott. Tizennégyezerre nőtt a klubtagok száma a háború óta még mindig csupán alig százezres városban, s közülük négy-ötezer néző már rendszeresen ott van a hazai meccseken, a Luzern ellen megközelítette, s ha sikerül a továbbjutás, az eindhoveniek ellen meghaladhatja a nézőszám a tízezret, sőt, szinte biztosra vehető, hogy emberemlékezet óta először ismét tele lesz a 19 ezres Városkerti Stadion (Gradski vrt), legalábbis az UEFA által engedélyezett mértékben. Rendeznek időnként válogatott meccseket is, 1996-ban Suker lőtt itt gólt a magyar válogatottnak is a Miroslav Blazevic által irányított horvát szupercsapat tagjaként a 4–1-es horvát győzelemmel végződő találkozón, telt ház előtt, míg tavaly márciusban, már a Mészáros-érában, Izraelt verte meg 2–0-ra a nemzeti csapat, felvonultatva a sztárokat, Darijo Srnát, Luka Modricot, Mario Mandzukicot (Ivan Rakitic végig a padon ült, nem fért be).

A világháború után alakult NK Osijek a hetvenedik születésnapját már erős financiális háttérrel, megújult ajándéktárgy-kereskedelemmel, ismét lelkes és büszke szurkolótáborral ünnepelte az eszéki színházban, kebeldagasztó, színpompás gálaműsorral, ahol Davor Suker és immár az új magyar tulajdonos, Mészáros Lőrinc is beszédet mondott szurkolói sállal a nyakában, s így fejezte be mondandóját: „Hajrá, Eszék, hajrá, Szlavónia!"

Színházi show-műsorral köszöntöttek a jubileumot

A dörgő taps és a játékosokkal, támogatókkal, politikusokkal teli karzatokat elhomályosító kék-fehér konfettieső mögött dicsőséges eszéki futballjövő kontúrjai sejlettek fel…

A háromszoros GS-győztes Wawrinka 
rendszeres meccsrejáró Eszéken
A háromszoros GS-győztes Wawrinka rendszeres meccsrejáró Eszéken

Nikola Lipovac zágrábi újságíró szerint egyfajta reneszánsza van Horvátországban az Osijeknek, divat a klub szimpatizánsának lenni; a jugoszláv időkben csak a Hajduknak és a Dinamónak illett szurkolni, azok igazi jugó csapatnak számítottak, aki az Eszéknek drukkolt, gyanús volt, horvát nacionalista…

Mészáros Lőrinc büszke csapatára, a Nemzeti Sportnak elmondta, bízik a menedzsmentben, amely Ivan Mestrovic és Szakály Ferenc vezetésével eddig remekül helytáll. Sűrű időbeosztása és a távolság miatt évente csak néhány alkalommal látja személyesen is játszani az együttest, de eszéki csapata keményen dolgozik azon, hogy Szlavóniának újra nagy futballja legyen, megfelelő infrastruktúrával, s az egyelőre tőkeigényes befektetésből hosszú távon talán a magyar labdarúgás és gazdaság is profitál.

Ha csütörtök este Svájcban továbbjut a gárda az Európa-liga következő körébe, a helyi vezetők csaknem biztosra veszik, hogy az Eindhoven elleni hazai meccsen, augusztus 3-án Mészáros Lőrinc is ott lesz Eszéken, sőt talán a magyar miniszterelnök is...

A római erőd mai őrzői ilyen látványos koreográfiával ünnepelték a klub 70. születésnapját

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik